Arisztokrata vér csorog az ereidben? – Külső adottságok, amelyek megmutatják

származás arisztokrata külső jegyek történelem
Ha kicsit beleássuk magunkat a történelembe, kiderül, hogy azok a külső vonások, amiket ma hibának ítélünk magunkon, régen óriási előnynek számítottak. Az alábbi külső jegyek alapján ellenőrizheted, beillenél-e a 19. századi arisztokrácia köreibe, vagy inkább kinéznének onnan?

A 19. században úgy vélték, hogy az ember származása és erkölcsi tartása szorosan összefügg azzal, ahogyan kinéz, pontosabban, amilyen külső tulajdonságokkal megáldotta a genetika. (Pont olyan égbekiáltó baromság volt, mint amikor valakiről a fejformája alapján próbálják bebizonyítani, hogy bűnöző és/vagy pszichopata jegyeket hordoz). A külső jegyek „osztályozását” a korabeli arisztokrácia végezte, akárcsak az ez alapján történő megbélyegzést, amely nőkre és férfiakra egyaránt hatással volt.

19. századi arisztokrácia bálon táncol. A magas homlok volt a divat.
A korabeli bálokra nem juthatott be az, aki nem felelt meg az arisztokrácia elvárásainak.
Forrás: Shutterstock
  • A történelem ismétli önmagát: mindig jön egy újabb eszme, ami alapján az embereket beskatulyázzák. Így volt ez a 19. században is. 
  • Milyen külső jegyek alapján döntötték el, ki arisztokrata és ki paraszti származású?
  • Mutatjuk a korabeli külső jegyeket, amelyek alapján te is ellenőrizheted, arisztokrata vér csörgedezik-e az ereidben.

Milyen volt a 19. századi arisztokrácia nőideálja? 

Hogy ki kerülhet be az arisztokrácia köreibe, azt természetesen nem kizárólag a külső jegyek határozták meg – számított a rang, a rokoni kapcsolatok és a vagyon is, csakhogy ettől még a külcsínnek – társasági eseményeken – különösen nagy szerepet tulajdonítottak.

Az arisztokrata nőideálját évszázadokon át a finomság, a törékenység és a fegyelmezettség jellemezte. 

Valamiért nagyon rácsavarodtak a homlok kérdésre: az arisztokrata családok nőtagjai képesek voltak rendszeresen leborotválni a hajukat elöl, csak, hogy magasabbnak tűnjön a homlokvonaluk.

Hogy miért tették ezt? Mert az akkori társadalom úgy vélte, a magas homlok kifejezetten az arisztokráciát jellemzi. Az alacsony elülső hajvonal szegénységről árulkodott.

2 nő az arisztokrácia köreiből.
Nem volt magas a homlokod?! Döbbenet! 
Forrás: Shutterstock

Vissza-visszatérő történelmi kérdés: milyen már az orrod?!

Elhangzott ez a kérdés az ikonikus Brian élete című filmben is, és a történelem során fajelméleti írók, antropológusok, valamint német propagandisták is úgy gondolták, hogy az orr formája erősen árulkodik a származásról. 

Az egyenes vagy enyhén ívelt orrot nemesnek tartották, míg túl széles, lapos és a „kampós” nózival az „alábbvaló” személyek rendelkeztek – legalábbis akkoriban ez a felfogás terjedt el.

A társadalmilag legelfogadottabb orrtípusnak a babásan pisze számított, és lám, a történelem ismétli önmagát: a modern nők, ha csak egy aprócska „hibát” felfedeznek a nózijukon, máris komplexusosnak nevezik magukat, és évek kitartó önsajnáltatása után végre elvégeztetik első orrplasztikájukat.

Nő orrplasztikára készül,  fotó az arisztokrácia témájú cikkhez.
A hajlott orrúak veszélyben, a pisze orrúak előnyben voltak a 19. században. 
Forrás: Shutterstock

Csak ki ne buggyanjanak a keblek!

Keblek tekintetében az arisztokrácia a visszafogottságot kedvelte. Ha egy hölgy túlzottan előtérbe tolta a dekoltázsát, azt póriasnak és erkölcstelennek tartották. 

A nemes nők bizonyára remekül kijöttek volna a szupermodell Twiggyvel: arra törekedtek, hogy vékonyak és légiesek legyenek, minimális domborulatokkal. 

Joggal merül fel a kérdés: akkor miért rajongtak annyira a fűzőkért? A fűző viselése a 19. században nem a kebel mutogatásáról, hanem a test kontrollálásáról szólt: „mindent lelapítani, megszorítani, hogy a testtartás tökéletes legyen.” Aki akart, természetesen viselhetett drága ruhákat, de csakis fegyelmezetten, ízlésesen.

Görnyedtek kíméljenek!

Hát, nem a slampos Kirsten Stewart vinné el az 1. díjat ebben a kategóriában. A görnyedés az arisztokrata hölgyeknél semmilyen formában nem volt elfogadható, társasági eseményen már-már jóvátehetetlen bűnnek számított. 

Az egyenes tartás, a lassú, kimért mozgás az önuralom és az előkelőség szimbólumai voltak. Aki szaladgált, sietett, túl hangosan kacagott vagy erőteljes gesztusokkal társalgott, arra egyáltalán nem néztek jó szemmel: prolinak, alacsonyabb rangúnak gondolták, függetlenül a tényleges származásától. 

A női test a 18. és a 19. században gyakorlatilag az erkölcs, a vagyonosság és az intelligencia fokmérőjévé vált, és azt tartották, hogy csakis nemes külső rejthet nemes lelket. Nem is sejtették, hogy milyen „fertőző” és önbizalomromboló elméletet terjesztettek el a világban.


 Ezek a cikkek is érdekelhetnek:

 

 

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a LIFE Google News oldalán is!

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.