Tudtad, hogy egy királyné miatt lett a pizza a világ kedvenc étele?


Nem is gondolnánk, hogy azok a komfortételek, amik modern életünk szerves részei, valójában évezredek óta tökéletesített receptek termékei. Pontosan ilyen a pizza, aminek korai verzióit már az őskori emberek is majszolták, korszakokon át a köztudatban maradt, ám végül egy királyné tette világszerte népszerűvé. Ez a pizza története.

Régészek már i. e. 8000 körül feltártak olyan régészeti leleteket a Termékeny Félholdon, melyek lapos, gabonalisztből készült, változatos hozzávalókkal feldobott lepényekre utalnak. Ezek még távol állnak a ma ismert pizzától, de az elv már megvolt.
Az olyan ókori civilizációk, mint Mezopotámia, Perzsia, illetve Egyiptom mind hozzáadták a maguk konyhaművészeti sajátosságaikat a lepényekhez, első ízben például a perzsák tettek rá sajtot.
Kereskedelem révén végül a görögökhöz is eljutott az őspizza, amit olajbogyóval és magvakkal ízesítettek. A Római Birodalom idején a lepénykenyér már az egész Földközi-tenger térségében ismert és kedvelt élelmiszerré vált, népszerűsége pedig a következő évszázadokban is töretlen maradt.
A "pizza" szó először egy 997-es itáliai forrásban tűnik fel, ami még csak nyomokban emlékeztet a pizzériákból ismert verziókra, inkább egy lapos kenyérfélét takart. A dokumentum előírta, hogy a bérlőknek tizenkét pizzát kell adniuk a püspöknek minden évben („duodecim pizze”).

Mivel könnyű volt elkészíteni, hozzávalói pedig olcsók voltak, a pizza a szegények ételévé vált. Fűszerekkel, disznózsírral, valamint sajttal sütötték, fatüzelésű kemencében készítették, kedvelt street food lett. Amikor a nagy földrajzi felfedezések nyomán megjelent a paradicsom, elengedhetetlen feltét lett a paradicsom alapú pizzaszósz, miközben a felsőbb osztályok elutasították. Így alakult ki a ma ismert nápolyi pizza elődje.
Az egyik ismert magyar népmesében Mátyás királynak eleinte nem ízlett a szakácsa főztje, ám amikor megkóstolta a szegények eledelének tartott kenyeret, annyira elbűvölte az íze, hogy végül mindent jóízűen elfogyasztott.
A pizza is hasonló népmesei fordulat okán lett általánosan közkedvelt, méghozzá Savoyai Margit olasz királyné által. Az anekdota úgy tartja, hogy amikor férjével, I. Umberto olasz királlyal Nápolyban tartózkodtak 1889-ben, a királyné megkívánta a pizzát. Ez nem kis megrökönyödést váltott ki, tekintve, hogy a szegények olcsó étele volt, uralkodónőhöz méltatlan.

A palota Raffaelle Espositót, a legjobb nápolyi pizzakészítőt kérte fel, hogy süssön pizzát a királyi párnak. A különleges alkalomra a piros paradicsom, fehér mozzarella, illetve zöld bazsalikommal az olasz zászló színeit idéző hazafias lepényt készített, melyet a királyné tiszteletére Margherita pizzának nevezett el.
Margit királynénak annyira ízlett a pizza, hogy elismerő levelet írt a tehetséges szakácsnak. Mivel azonban az étel nem a királyi konyhán készült, a világ első pizzarendelése és házhoz szállítása is az ő nevéhez fűződik.
Csakhogy az efféle pizzákat már a 18. század végén is készítették Nápolyban, így valószínű, hogy a történet inkább egy kiszínezett legenda. Az anekdota azonban fennmaradt a folklórban, és nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a pizza a szegények eledeléből minden társadalmi réteg kedvencévé váljon. Később az olasz bevándorlók vitték magukkal Amerikába, ahol világszerte ismert és számtalan formában újragondolt komfortétellé nőtte ki magát.
Receptje egyszerű, ízei karakteresek, de pont ezért működik: a pizza okkal sokak kedvence, mely gazdag ízvilágának, tökéletes állagának köszönhetően megadja a szükséges komfortérzetet. Mivel receptje roppant egyszerű, mindenki kedve szerint alakíthatja, ami valószínűleg a pizza történetének fő mozgatórugója volt.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.