Fogyasztó lakomák? Az ókori Róma különös diétakultúrája
2026.01.10.
Aki a Római Birodalom és étkezés kontextusára gondol, annak bizonyára a gigászi lakomák jutnak eszébe. Ám ez csak egy szelete az ókori rómaiak táplálkozásának, és nem is mindenki vehette ki a részét belőle.
Azt hinné az ember, hogy az ókori Róma és diéta egy lapon említése paradoxon, pedig a valóság jóval árnyaltabb volt. A pazar lakomák jobbára a patríciusok kiváltságai voltak, az átlag római szerényebb étrendet követett a hétköznapokon. Ugyan az ételekről alkotott képük mai szemmel megmosolyogtató, mégis meglepően egészségesek voltak. Utánajártunk a dicső Római Birodalom különös diétakultúrájának.
Forrás: Getty Images
Diétázás az ókori Rómában
- A nagy lakomák utáni hánytatás egy tisztító rituálé volt.
- Gyakran böjtöltek, tartottak kisebb méregtelenítő kúrákat.
- Az ókori rómaiak négy féle ételcsoportot határoztak meg: hideg, meleg, nedves és száraz.
Hogyan étkeztek a rómaiak?
Talán nem okozunk meglepetést, ha azt mondjuk, hogy az ókori római emberek étlapja a mediterrán étrendhez volt hasonló. Rengeteg gabonát, olívabogyót, kenyeret, valamint halat, tenger gyümölcseit, zöldséget ettek, mely jó alapot biztosított a földművelő nép életmódjához. A gazdagok ezzel szemben alaposan fűszerezett húsokat fogyasztottak, nem mellőzve az olyan egzotikus fogásokat, mint a flamingónyelv, mogyorós pele vagy párduc.
A rómaiak étkezési szokásokról alkotott elképzelése az antik hagyományon alapult, kifejezetten intuitív volt. Naponta háromszor étkeztek, reggeli (ientaculum), könnyű ebéd (prandium), valamint a vacsora (cena) váltotta egymást.
Római elméletek az emésztésről és ételekről
Ami igazán érdekes volt, az az, ahogyan az emésztésről, valamint az ételek csoportosításáról gondolkodtak. A vért tekintették a test építőkövének, ami közvetlenül bevitt tápanyagokból keletkezett, ami aztán újra építette a szöveteket. Elméletük szerint az emberi szervezetet négy testnedv uralta: a vér, a váladék, a fekete epe, illetve a sárga epe. Ezeknek az érzékeny egyensúlya határozta meg az ember egészségi állapotát, mindegyik testnedvet az egyes elemekkel hozták összefüggésbe.
A vérhez a levegőt, váladékhoz a vizet, sárga epéhez a tüzet, míg a fekete epéhez a földet kapcsolták.
Ennél fogva mindegyik testváladék más és más tulajdonságot erősített fel, amik a hideg, meleg, nedves és száraz kategóriákba estek. Ezek alapján csoportosították a római ételeket, ízük és állaguk szerint, például a hal és kenyér meleg és száraz, az uborka pedig nedves és hideg volt.
Forrás: Getty Images
Az ókori római étrend azon alapult, melyik tulajdonságot akarták szabályozni. Lázas betegnek például salátát ajánlottak, míg a téli hűvös ellen a kenyér és sült hal lehetett a megfelelő étel. A csípős ételeket szintén a meleg kategóriába sorolták. Ezzel a felületes rendszerezéssel meglepően egészséges volt az ókori Róma életmódja.
Lakomák és böjti rituálék Rómában
Az ókori Róma történelmének hírhedt epizódjai voltak a pazar lakomák, ahol a patríciusok direkt hánytatták magukat, hogy még több étel férjen beléjük. Bár a vomitóriumok, vagyis a „hányó helyiségek” létezését megcáfolták, azt több forrás is megerősíti, hogy valóban előfordult, hogy a gyomortartalom a szájon keresztül távozott.
Történészek szerint a maguk kifordított módján ezen pazar lakomák a mai étkezési zavarok előfutárai voltak.
Böjtölés az ókori Rómában
Természetesen a böjt és önmegtartóztatás sem volt ismeretlen Rómában, főleg a kereszténység megjelenése után. Már az i. e. 5. században is szorgalmazta Hippokratész az időszakos böjtöt, valamint az éhgyomorra való edzést, amit kifejezetten fogókúrához ajánlott. A római orvoslás fejlettségéről tesz tanúbizonyságot, hogy ellenezték a hirtelen életmódváltást.
Bizonyos ételeket úgy piedesztálra helyeztek, mint modern időkben a ketogén diétát. A káposztának valóságos kultusza alakult ki, amihez nyersen, főzve is csoda tulajdonságokat társítottak: megelőzte a másnaposságot, vizeletet termelt, jót tett a gyomornak. A böjtölők számára magas zsírtartalmú ételeket javasoltak, amik hamar eltelítették a gyomrot.
Akik az önmegtartóztatást tartották szem előtt – ilyen volt például Plutarkhosz – lencse alapú étrendet követtek, melytől legfeljebb kis részben voltak hajlandók eltérni. Más orvosok viszont óva intettek fogyasztásától, mely megidézi a dietetikusok évszázados margarinháborúját. Megjelentek az extrém diéták is: sokan javasolták a rendszeres hashajtó kúrát.
A római étrend margójára
Noha nem voltak kimondottan fejlett ismereteik az emberi szervezet működéséről, az ókori rómaiaknak tapasztalataik és megérzéseik alapján mégis sikerült egy egészséges életmódot kialakítaniuk. Erről tanúskodik az is, hogy az étkezési tanácsokat már évezredekkel ezelőtt is komolyan vették.
Barangolj az ókori Róma lélegzetelállító világában:
