Kivasalt sztárok, avagy Julia Roberts nem elég szép

Valójában másról van szó. Tény, hogy a nyers képet még a legjobb fotósok esetében is szükséges retusálni. A retusálás maga nem új keletű, hiszen a digitális fotózás előtt a filmen ecsetre felvitt festékkel és éles kaparószerszámmal dolgoztak a retusőrök. Ebben erősít meg az egyik legtehetségesebb fiatal hazai divatfotós, Balla Vivienne is. "Az utómunka a fényképeken nem mai találmány, a negatívokon vagy éppen nagyítás közben is javítottak a képeken" - mondja megkeresésünkre. "A fotográfia kezdeti célja nem más volt, mint hogy a festmények idealizált világát visszaadja más technikával. Ezért is ijedtek meg tőle a festők, és támadták a fotográfusokat. Régen a hosszú exponálás miatt nem látszódtak a ráncok, mivel a levegővétel miatt mozgott annyit a portréalany, hogy nem exponálódtak rá a ráncok a képre. Szóval a korai portrék is 'retusálva' vannak, az akkori technikai korlátoknak köszönhetően. Ma hasonló igény hívja életre a retusálást: az idealisztikus ábrázolás vágya."

A kérdés inkább az, milyen mértékben nyúlnak bele a képekbe. "Ezt mindenki maga dönti el, ízlés kérdése" - mondja Vivienne, aki szerint minden fotós másként használja az utómunkát, hiszen a retusálás milyenségétől és mértékétől is lehetnek egyediek, csak rá jellemzőek a képek. A fiatal fotós egyelőre csak hazai terepen dolgozott, ezért a nagy nemzetközi multikkal kapcsolatban nincs tapasztalata. Mégis megkérdeztük, mennyire szóltak bele az ő retusálási szokásaiba a hazai megrendelők. "Az utómunkába a tapasztalatom szerint csak akkor szól bele a megrendelő, ha nem elég vagy éppen túl sok. Szóval ha nincs megelégedve vele, de alapvetően a fotós ízlésére van bízva."
A lényeg tehát az utómunka mértéke. Nem mindegy, mennyire ferdítik el a valóságot. Már csak azért sem, mert mindig lesz egy könnyebben befolyásolható korosztály, aki még vevő a csodákra. Nem úgy, mint mi, akik már túl vagyunk ezen a "bárcsak olyan szép lenne a bőröm, mint X.Y. szupermodellnek/színésznőnek" című körön. Legalábbis azt hisszük...

Még most sem dőlhetünk nyugodtan hátra azzal, hogy mi képesek vagyunk lerázni magunkról ezt az egész "arckivasalósdit". Elég csak szétnézni az egyre szaporodó esküvői és tablófotósok, családokra, kisgyerekekre vagy babákra specializálódott "profi" műhelyek referenciái között. Kihúzott arcú szülők, mosolyráncoktól és a bőrük textúrájától megfosztott steril tekintetű kismamák mosolyognak ránk a túl színes vagy éppen túl álmataggá módosított képekről. "Ez egy ilyen stílus" - gondolhatnánk, pedig nem. Ezek az önbecsapás győzelmének képei, divatja van a feltűnő és ízléstelen képeknek. Ebben Balla Vivienne is megerősít, aki szerint annak ellenére, hogy sok utómunkát alkalmaznak a képeken, nagyon ízlésesen használják ezt a lehetőséget. "Azért ma már csak az amatőr fotósok képein találkozni olyannal, hogy tengerkékre retusálják a szemet és a szemfehért pedig vakító fehérre."