Pokahontasz szomorú meséje

Cikkünk szerzője Takács Nóra, a Hogyan legyek jó nő? sorozat háziasszonya Csatlakozz Nórához az iWiW-en és a Facebookon!

Gondolom, mindenki emlékszik még a Disney rajzfilmre. Akinek esetleg lenne némi homály a történetben, az ne izguljon, gyorsan összefoglalom. Pokahontasz egy indián hercegnő, aki az Újvilág addig érintetlen területén él a népével. Ő a törzsfőnök lánya, szeret a szabadban szaladgálni, mosómedve és kolibri barátai pedig mindenhová követik. Szabadidejében vízesésekről ugrál alá önfeledten és többnyire dalban mondja el érzéseit. Ilyen zavartalan és szép az élete, míg egy napon megérkezik John Smith egy hajónyi angol telepessel, hogy leigázzák őket és megkaparintsák az aranyat. Idővel találkoznak főhőseink. Ugyan először nem igazán kedvelik egymást, később szerelembe esnek. A mese azonban, a várttal ellentétben, szomorú véget ér. John Smith megsérül és visszahajózik Angliába, Pokahontasz pedig egy szikláról nézi, ahogy távolodik a hajó a lilás-rózsaszínes horizonton. Erről szól tehát a mese, és ami furcsa, a valóság is. Lássuk csak!

Első rész

Az igazi Pokahontasz 1595 körül született - bár pontos feljegyzések nincsenek, a történészek ezt számolták ki, fogadjuk el. Eredeti neve Matoaka volt, aminek jelentésén a mai napig megy a vita. Egyesek szerint azt jelenti "legkedvesebb leányom", mások viszont "játékos kedvűnek" fordítják. Szerintem mindkét verzió megállja a helyét. Pokahontasz sosem ismerte az édesanyját, ekkoriban ugyanis az volt a szokás, hogy több nőt is hoztak a törzsfőnöknek, akik gyereket szültek neki, majd az asszonyok azonnal visszatértek a falujukba. Törzse neve powhatan volt, úgy sejtem, innen jött a Pokahontasz név. Gondolom, ezt egyszerűbb volt megjegyezni a betolakodóknak, akik szintén nem csupán mesei elemek voltak.

Ahogy azt a történelmi leírásokból pontosan tudjuk, a telepesek folyamatosan hajóztak az Újvilág felé. 1607-ben száz angol érkezett a jelenlegi Virginia állam területére, a James folyó mellé, hogy megalapítsák városukat. Ez lett Jamestown. Ilyen sok év távlatából olyan könnyű ezt leírni, pedig micsoda háborúk kellettek ahhoz, hogy egy-egy város kialakuljon, fejlődjön, talpon maradjon. Az indiánok, érthető okokból, védték a földjüket, az otthonukat, a telepesek pedig csak jöttek és jöttek, mindent letaroltak, ami az útjukba került, hogy végül teljesen leigázzák őket, és meghódítsák az Újvilágot.

Jamestown megalapítása és fennmaradása azonban nem volt egyszerű. Kevés angol telepes érkezett, nem tudtak mit enni, járványok pusztítottak, és az indiánok is kíméletlenül támadták őket. Nem volt más hátra, ki kellett találniuk, merre vonuljanak vissza vagy haladjanak tovább, mert ott nem igazán maradhattak. Felderítőnek csapatuk vezetőjét, John Smitht küldték. Tehát a mese igaz: John Smith tényleg létezett! A fiatal Smith nekivágott a környéknek, de azonnal foglyul ejtették a terepet kiválóan ismerő indiánok. Megkötözték, és a törzsfőnök elé vitték, akinek esze ágában sem volt megkegyelmezni neki. Életét egy valakinek köszönhette. Vajon kinek? A 13 éves Pokahontasznak, aki rávette édesapját, a törzsfőnököt, hogy ne öljék meg a férfit, inkább ismerjék meg őt és a többieket, és tudják meg, mit akarnak. Így történt, hogy az indiánok és a telepesek viszonya jobb lett. Kezdték megismerni egymás szokásait, kultúráját. Pokahontasz, apja követeként sokat járt az angol településen, sőt, néha még élelmet is vitt nekik. A fiatalok lassacskán egymásba szerettek. Úgy tűnt, a békés együttélés is lehetséges, azonban Smith 1609-ben súlyosan megsebesült, így kénytelen volt visszatérni Angliába - ahogy a mesében is. A szép indiánlány búcsút kellett, hogy intsen szerelmének, és ezzel vége az első résznek.

Második rész

Tisztán emlékszem: szombat délelőtt volt, a húgommal kikölcsönöztük a Pocahontas 2-t videokazettán a tékából, hogy megtudjuk, mi a folytatás. Annyira egyértelmű volt, hogy John Smith visszatér, hogy nem is izgultunk. Végül akkorát csalódtunk, hogy nem igaz! Akkor arra gondoltam, hogy ez a világ legbénább folytatása, pedig csak az igazságot mesélték el. John Smith távozásával - ahogy ez várható is volt - megromlott a viszony az indiánok és a telepesek között. A város lassacskán kezdett kiürülni, sokan betegségben, sokan az éhségtől haltak meg. Elképzelhető, hogy Jamestown teljesen el is tűnt volna az Újvilág térképéről, ha meg nem érkezik a felmentősereg De La Warr báró vezetésével. A báró élelmiszert, embereket és gyógyszert hozott magával. Érdekesség: ha összeolvassuk De La Warr nevét, megtudjuk, kiről neveztél el Delaware államot. A báróval együtt érkezett John Rolfe is az Újvilágba, aki nem más, mint Pokahontasz következő szerelme.

Történt ugyanis, hogy az angolok foglyul ejtették Pokahontaszt, és Jamestownba vitték. Abban a hitben történt mindez, hogy amíg náluk van a törzsfőnök lánya, addig az indiánokat rá tudják venni a békés együttélésre. Nem is tévedtek nagyot, nyugalmasabb időszak vette kezdetét. Pokahontasszal jól bántak a városban, nem esett bántódása, inkább érezhette magát vendégnek, mint rabnak. Sokat tanult az angolok kultúrájáról, a szokásokról, még a kereszténységet is felvette. Keresztény neve a Rebecca lett, nem véletlenül: Rebecca volt a Teremtés könyvében két nemzet anyja, ahogy ő is lett hamarosan. A mese szerint Pokahontasz időközben beleszeret a nála tíz évvel idősebb John Rolfe-ba, aki szintén viszonozza a szép, fiatal és okos indián hercegnő érzéseit. A valóságban azonban a férfi akkor nemrég veszítette el a családját, és nem különösebben lelkesedett a lányért, Pokahontasz érzéseiről pedig a mai napig nem tudunk semmit.

Kapcsolatuk viszont jókor jött, 1614 áprilisában tartott házasságukra mindenki áldását adta, mert ez megpecsételte az angolok és az indiánok békéjét egy időre. A frigy után pár hónap nyugalomban telt. Pokahontasz annak rendje és módja szerint terhes lett, és egy kisfiúnak adott életet, akit Thomasnak neveztek el. Amikor a kicsi már elég erős volt a hosszú úthoz, a család 1616-ban Angliába hajózott. Pokahontaszt bemutatták a felső tízezernek, sőt a királyi udvarban is megfordult, ahol nagy sikert aratott. Mindenki érdeklődéssel fogadta a színes bőrű, szépséges indán hercegnőt, aki az Újvilág nagyköveteként érkezett. Mondjuk, sejtem én, hogy ez az érdeklődés miből fakadt: a pletykaéhségből. Ide hallom, ahogy sziszegnek az éles nyelvű angol úrihölgyek a lány háta mögött.

Sokáig mondjuk nem kellett tűrnie a száraz angolokat, úgy tervezték, érkezésük után pár hónappal már indulnak is vissza Amerikába. Az utolsó pillanatban azonban váratlan tragédia történt: Pokahontasz elhunyt. Halálának oka tisztázatlan; pestis, himlő vagy tuberkulózis okozta. A Szent György plébániában temették el, viszont a templom leégett, így pontos sírhelye a mai napig ismeretlen. Férje egyedül tért vissza Amerikába, ahol nem sokkal később ő is meghalt egy indiántámadásban. Fiukat rokonaik magukhoz vették és Angliában nevelték. Később ő is Amerikában telepedett le.

Furcsa az olyan mese, amiről a végén kiderült, hogy nem is az a tipikus mese habbal. Így már érthető, miért olyan szomorú az első rész. És az is, miért választ másik férfit a második részben Pokahontasz, mint akinek szurkoltunk. Pokahontasz neve örökre fennmaradt, luxusvonatot, várost, megyét neveztek el róla. Amerika soha nem felejtette el a nőt, akinek olyan sokat köszönhetett.

Vége.