Házasság első látásra, avagy az esküvő csodájának elbagatellizálása

Arról korábban már írtunk, hogy a Házasság első látásra című új műsor hogyan is épül fel, milyen kártyákat játszik ki, mire számít, és mi, nézők ebből mit tanulhatunk. Most nézzük meg magát a házasságot mint intézményt, és tegyük fel a kérdéseket, amiket csak kevesen mernek.

1. Két ember szerelmének beteljesülése
2. Egy hosszú távon is jól működő párkapcsolat meghatározó lépcsőfoka
3. Társadalmi és anyagi szövetség
4. Lehetőség korlátlan biztonság és támogatás megélésére

Amennyiben egy házasság tökéletesen működik, úgy mind a négy teljesül. Ám tudjuk jól, hogy a tökéletes, mint jelző, gyakorlatilag semmire sem húzható rá teljes egészében. Nem is kell, hogy ez legyen a cél. Két ember sokféle okból érezheti azt, hogy a másikkal szeretné leélni az élete hátralévő részét, és ezt szeretnék a törvény vagy Isten előtt kinyilvánítani. A házasságot remekül leírja az a szép motívum az esküvőn, amikor a pár egy-egy gyertyával meggyújt egy harmadikat, majd a sajátjukat elfújják, és már csak az az egy, közösen lángra lobbantott marad égve. Két célból, két irányból egy lesz. A „csoport” kerül előtérbe az egyénnel szemben.

Ez egy nagyon komoly döntés, épp ezért érzek zavart az erőben, hogy ezt kvázi rákényszerítik két emberre. „Akkor ismerheted meg, ha hozzámész/ elveszed.” Természetesen szabad akaratukból mondják ki az igent, de igazából még sincs választásuk. Ott a nyomás: egy pszichológusokból álló csoport őket egymáshoz illőnek találta, és ott a család, no meg a barátok, akik bizony esküvőre készültek. Az ember pedig nagyon nehezen mond nemet, okoz csalódást. Így hát megpróbálják megismerni a másikat. Kissé visszás számomra, hogy egy gyűrű és egy fogadalom kell ahhoz, hogy rávegyünk két embert erre.

Két idegen kínos szájra puszija az anyakönyvvezető előtt. A násznép pohárkocogtatása, amivel követeli a hitvesi csókot. Kósza megismerkedési kísérletek egy tányér leves és életük első közös tánca között. Csak én érzem, hogy ez az egész túl van erőltetve? Az esküvő a közös múltbéli pillanatokról és a jövőbeli tervekről szól. Ám ez két ember esetén, akik akkor látják egymást életükben először, nem működhet.

Meglátják egymást, és két perccel később dönteniük kell, hogy igent mondanak-e, avagy sem. Mi az, ami miatt Te összeházasodnál egy vadidegennel? Tegyük fel, ha azt mondanák Neked, hogy tessék, számodra Ő az igazi – ez biztos –, menj hozzá/vedd el, és rájössz! Vélhetően a szereplők (is) hisznek abban, hogy ha adott a közös metszéspont, ott bizony hamar beindulhatnak az érzelmek is. Marad tehát a műsorban is oly gyakran hangoztatott nyitottság, no meg persze a bizakodás és a remény. Ezt azonban nehéz kivitelezni, miközben őket figyeli mindenki: a család, a barátok, a stábtagok és a kamerák is.

Ami a legnagyobb hiba ebben a koncepcióban, az az idő hiánya és a nyomás hatványozott jelenléte. Az esküvő után ugyan még adott a pároknak pár hét együttlét, majd utána a döntés – válni vagy nem válni? –, de nagyon nehéz az első, gyakran nem reális benyomásokat háttérbe szorítani. Persze a készítők a száz évvel ezelőtti világra hivatkoznak, mondván, az emberek idővel megismerik és megszeretik egymást. De el lehet ezt várni a 21. században?

Amikor abban nőnek fel az emberek, hogy szabad a vásár, bátran lehet válogatni, akkor joggal ijedhetünk meg, és valahol mélyen magunkba nézve meg kellene köszönnünk az ilyen műsorokat. A fogyasztói társadalom már születésünktől kezdve azt kódolja belénk, hogy ami elromlott, vagy amin látszik, hogy el fog romlani, azt cseréljük le egy újra. „Jó-jó, de nem elég sűrű a haja, nem akarok a gyerekeimnek ilyen géneket átadni, inkább keresek valakit, akinek dúsabb. Megvan! Á, de ő meg nem szeret összebújni, becézgetni, ellenben sokszor ad virágot. Ellenben ott az a másik, aki annyira jól táncol és a humora is remek, becézget is, virágot ad, ráadásul a haja is sűrű... csak épp nem akar gyereket.” A választás végtelen köre könnyen átalakulhat önmaga farkába harapó kígyóvá.

Az alapgondolat jó; vissza kellene térni az emberi belső értékekhez, nyitottnak lenni, valamint időt és energiát fektetni egy kapcsolatba. A nyuszi azonban ott van elásva ennek a műsornak a kertjében, hogy bár a házasságot próbálja előtérbe helyezni, a végén mégis csak annak kigúnyolásáig jut.