Az alkoholizmus nem jellembeli hiba, hanem betegség

Kik fordulnak Önökhöz segítségért?

A statisztikák alapján nagyjából egymillió embert érint közvetlenül az alkoholbetegség ma Magyarországon, és akkor még nem beszéltünk az illető környezetében szenvedő emberekről.

Mivel névtelenek vagyunk, tagnyilvántartást nem vezetünk, viszont bátran kijelenthetjük, hogy a teljes egzisztenciát vesztettektől a főorvosokig, sztárügyvédekig bezáróan rengetegen látogatják az AA gyűléseit. Az alkohol nem válogat.

Mit lehet tudni a tagok előéletéről?

Rendkívül vegyes a kép, rengeteg történetet osztanak meg társaink a gyűléseken, amelyek sokban különböznek egymástól, csupán egyetlen közös pont van: az alkohol. Változó, hogy ki mikor kezdett inni, az sem egyforma mindenkinél, hogy mikortól tartja mindezt problémának. Vannak az AA-nak olyan tagjai, akik mértékletes ivókból váltak alkoholbetegekké, és olyanok is, akiknek már az első alkoholfogyasztásuk teljes emlékezetkieséshez vezetett.

Van olyan társunk, akinek ehhez több évtized rendszeres alkoholfogyasztás kellett, de olyan is, aki egy-két év alatt belátta, hogy nem ő irányít, ha a pohárhoz nyúl. Az alkoholizmus egy betegség. A társadalom jelentős része valószínűleg akaratgyengeségnek, jellembeli deficitnek gondolja a kóros alkoholfogyasztást, ezért jóval nehezebben ismeri fel egy ebben érintett személy, hogy ő bizony egy súlyos és gyógyíthatatlan(!) betegségben szenved. Viszont teljes absztinenciával, személyiségünk fejlesztésével teljes és boldog életet tudunk élni.

Miben tudják segíteni tagjaikat?

Mi nem vagyunk addiktológusok, nem vagyunk szakemberek, hanem olyan alkoholisták, akik egy személyiségfejlesztő program és saját tapasztalataink alapján tudunk segíteni azoknak az embereknek, akik felkeresnek minket. Az újonnan érkezőket hatalmas szeretettel fogadjuk. A program során a legfontosabb az, hogy felismerjük, vannak olyan szegmensei az életnek, amelyet nem mi irányítunk, hanem egy felsőbb erő. Ez az a pont, amiért sokan vallásos gyülekezetnek, szektának gondolják az AA-t, holott erről szó sincs. Életünk tele van nem várt eseményekkel, köztük olyanokkal is, amelyeken tudunk változtatni, és olyanokkal is, amelyeken nem. A kettő közti különbséget kell felismernünk. Ez meglehetősen egyszerűnek és evidensnek tűnik, de valójában ez a sikeres felépülés alapja.

Mennyi ideig járnak Önökhöz az AA-tagok?

Ahogy testünk edzése, tudásunk gyarapítása, úgy személyiségünk fejlesztése, karbantartása is egy életre szóló feladat. Amint említettem, ez egy gyógyíthatatlan betegség, ezért az AA álláspontja szerint nincs gyógyult, csak „józanodó" alkoholista. A gyűléseken több alkalommal is hallottam arról, hogy valamelyik társunknak több évtizedes absztinencia után hirtelen ivásvágya lett. Az alkohol ott „kísért" mindenhol.

Hol van a határ alkalmi ivó és alkoholista között?

Rengeteg írás foglalkozik az alkoholproblémával, amelyek között jócskán akadnak olyanok, amelyek különböző mértékegységekben mérik az elfogyasztott alkoholt, és egy határt húznak, amely fölött alkoholista az illető, alatta viszont még nem. Az AA-ban a legtöbben úgy gondoljuk, hogy nem az elfogyasztott alkohol mennyisége dönti el, hogy valaki alkoholbeteg-e, hanem a sóvárgás, az alkoholfogyasztás irányíthatatlansága és a függő személyiségbélyegek.

Mit tehetünk, ha egy családtagunk, barátunk alkoholista?

A meggyőzés nem igazán hatásos. Amíg saját magának nincs betegségtudata, amíg nem ismeri fel, hogy élete irányíthatatlanná vált, addig nagyon nehéz hatékony segítséget nyújtani. Nyugodtabb pillanataiban utalhatunk rá, hogy esetleg gondja lehet az alkohollal, de ne keltsünk benne bűntudatot, ne tegyünk neki semmiféle szemrehányást, mert ezzel az ellenkező hatást érhetjük el! Egy alkoholbeteg embernek általában a lelke is sérült, ezért nem tudni, hogyan reagálna minderre. Esetleg a honlapon lévő segédanyagokat, az ott található gyűléslistát a kezébe adhatjuk, de ne erőltessük!

Szülőként hogyan érhetjük el, hogy kamaszodó gyerekünk tudjon mértéket tartani az italban?

Sajnos nem igazán ismerjük a mértékletes ivást. Vannak viszont arra utaló jelek, hogy valaki alkoholbeteg, vagy „jó úton" halad a betegség felé. Ha a gyermek gyakran lépi túl a „mértéket", többször előfordul nála az emlékezetkiesés, kérdés nélkül kivesz pénzt a családi kasszából, hétköznapokon is fogyaszt alkoholt – akár egyedül is –, vagy megváltozik a viselkedése, akkor gyanakodhatnak a szülők a problémára. Itt is fontos azonban, hogy segítő szándékkal kezeljük ezt a helyzetet! Semmiképpen ne dühösen, kioktató stílusban, büntetéseket kilátásba helyezve fenyegessük gyermekünket!