A YouTube a kisgyerekek heroinja; eufóriát és kemény függőséget is okozhat

A gyerekeim hetente párszor elkérik a telefonomat, leteszik a szőnyegre, és mesefilm betétdalokat hallgatnak rajta, de gyakran nem is nézik, csak táncolnak és énekelnek. Olyan ez, mintha egy okos CD lejátszónk lenne, ami bármilyen dalocskát elő tud hívni pár másodperc alatt. Ők megmondják, mit szeretnének, én kikeresem és mehet is az önfeledt mókázás. A gond ott kezdődik, amikor a felajánlott videókra kattintgatva, pár pillanat alatt eljutnak az additív és szinte felfoghatatlanul bugyuta tartalmakig.

Gondolom, már te is kikészülsz a KerekMese pötyögős kezdődallamától, a Tompeti és Barátai gitártémáitól, vagy épp a HeyKids dalocskáitól, pedig ezek valóban a gyerekek szórakoztatását – sőt, akár a tanításukat - vették célba. Egy magyar csatorna, mely magyar címeket ad a videóinak, értelemszerűen nehezen veszi fel a versenyt egy angol nyelvűvel, de a számok még így is döbbenetesen eltérnek. Az érzékeket becsapó, és ál-érzéseket kreáló videók – melyekről a következőkben fogunk írni - nézettsége nem ritkán porig alázza az összes többi tartalmat: egyetlen ilyen videó több milliós, nem ritkán 8-900 milliós megtekintéssel fut.

Ami közös ezekben, hogy a készítő maga nem látszik, csupán a keze. Ez pedig nem az inkognitójuk megőrzése miatt van, ebben rejlik ugyanis a sikerük. A választ az egész pszichológiájában kell keresni. Amikor a gyerek rátalál egy ilyen videóra, hosszú percekig, nyitott szájjal bámulja – ha hagynánk, vélhetően órákig. Azzal, hogy csupán két kéz látható, könnyen bele tud helyezkedni annak a szerepébe, aki kinyitja a tojásokat, játszik a játék szettekkel, gyurmázik, vagy épp babákat öltöztet.

Emellett ott van még a „tojásnyitogatós" videók egyöntetű népszerűsége mögött rejlő, ajándékozás-érzés is. A gyermek lényegében úgy érzi, ő kapja azt a kis meglepetést. Teljesen átéli a bontogatás izgalmát, valamint kielégíti a meglepetés izgalmát és a kíváncsiság szülte vágyait.

Az ilyen, gyerekeknek szánt YouTube-os tartalmakat négy fő kategóriába lehet besorolni:

Ezek azok, melyekben, különféle meglepetéstojásokat nyitogatnak, diadalittasan megmutatják a bene rejlő kis figurát, majd mennek a következőre. Az ilyen YouTube-videók átlagosan 15-30 percesek, és az égegyadta világon semmi más nem történik bennük a tojások kibontogatásán kívül - gyakran még zene sincs alattuk. Ám mégis, messze ezek a legnépszerűbbek! Az egyik ilyen csatorna a SurpriseToys is, melynél ugyan nincs feltüntetve ország, de feltételezhetően magyar kézben van - a kezdőképén és az első feltöltött videóiban látható meglepetéstojások magyar feliratúak -, ami 2,9 millió feliratkozót és a kicsivel több, mint 5 éves pályafutása alatt 3,3 milliárd (!) megtekintést tudhat a magáénak. Ebből a két példából is jól látszik, hogy bizony ezeknek a tartalmaknak van létjogosultsága, hiszen igen gyakran nézik őket a gyerekek.

Bevallom, amikor a 3,5 éves fiam rátalált egy ilyen videóra, melléültem és együtt néztük. Hogy mit? – nem ér nevetni! Disney hercegnőkre adták rá a ruhájukat és a cipőjüket. Nem, hogy a kicsit, még engem is lekötött. Se zene, se beszéd nem volt, csak a meztelen babák sora, és a mellettük heverő ruha halom. A fiam pedig mindig fennhangon mondta ki az adott hercegnő nevét, és tippelte meg, hogy vajon melyik lesz az ő ruhája. Amikor kikapcsoltam a lejátszást, futott is be a szobájába, és kérte, hogy a babákról vegyem le a ruhát, majd a videóban látottakhoz hasonlóan, ő is öltöztetni kezdte őket. Mondjuk – aminek örültem -, ő kibővítette a látottakat, és minden karakterhez rögtönzött egy rövid mese-sztorit is. De valljuk be, e mögött nincs valós produktum. Találni azonban olyanokat, melyekben gyurmából készítik el a ruhákat. Nos, ezek már egy fokkal érdekesebbek és kreatívabbak.

Itt már jóval többféle alcsoporttal találkozhat a gyerek: a gyurma süti készítés fortélyaitól kezdve, a mini figurás szettekkel való tényleges játékig. A nagyobbak, sőt a felnőttek körében is népszerűek a hasonló tartalmak, gondoljunk csak arra, amikor valaki felveszi azt, ahogy egy új videojátékkal játszik. Egyrészt jó, hogy valaki elő teszteli helyettük, sőt, kicsit olyan, mintha egy filmet néznének. Másrészt a másiktól számos tippet kaphatnak, mellyel hatékonyabban tudják majd ők is játszani. A gyermekek is ötletet meríthetnek a nekik szánt ilyen jellegű videókból, az elkövetkezendő ünnepek ajándék listájának bővítésére, de ezek nézésével a játék örömét is átélik.

Ez némiképp kakukktojás, mivel itt valódi szereplőket is láthatnak a kicsik. Az előzőből indul ki, tehát a főszerepet egy csuda klassz játék kapja, de most nem megfoghatatlan kezek babrálnak vele, hanem hús-vér gyerekek. A videók lényegében arról szólnak, hogy egy kisgyerek kap egy játékot, és azt fedezi fel, játszik vele. Az, hogy valaki a saját csemetéjét használja fel arra, hogy pénzt keressen a YouTube-on, más kérdés. Ami minket most érdekelhet, hogy mégis mit élvez ezeken a gyerekünk? A normál életben, ha egy másik pár éves kapna ajándékot, egész biztos, hogy a hasonló életkorú gyerek nem nézné élvezettel a másik játékát, ő is be akarna szállni. Egy videó nézésével ugye ezt nem tudja megtenni, ezért is nagyon veszélyesek ezek a fajták, mivel ebben a játék-élmény „imitálása" mellett, a frusztráció is megjelenhet.

A függőséget az ilyen tartalmak nézése közben felszabaduló adrenalin és endorfin válthatja ki. Amíg csak vágyakozik egy-egy videó megnézésére, még nem beszélhetünk addiktív állapotról. Amikor azonban a nemleges válasz búskomorságot, nyugtalanságot idéz elő, ha az addig kedvelt tevékenységek, családi programok helyett is inkább ezeket nézné, ha nem, vagy csak nehezen lehet elterelni a figyelmét a videó nézése közben, akkor mondhatjuk, hogy esetében kialakult a függés.

A drasztikus módszerek, mint a teljes megvonás nem biztos, hogy a legmegfelelőbbek. Inkább próbáld tartalmasabbá tenni a YouTube-on kívüli világát; közös játék, szabadtéri mozgás, otthoni kézműveskedés... stb. Bármi jöhet, amihez nem lehet bevonni a telefont. Az is jó, ha megszabod számára a videók nézegetésével eltölthető időt; ami lehet mondjuk 10-20 perc, vagy 2-3 videó.

Az ilyen tartalmak, hosszú távon egyébként is csak a pár éveseket képesek lekötni, tehát előbb-utóbb a gyermek maga fogja kikapcsolni – amennyiben számára nem játszópajtás és szülőpótlék. Ám nem szabad afelett elmenni, hogy ezeknek valódi értéke nincs, így teljesen felesleges terhelni vele a gyereket, azt az időt kvázi kidobni az ablakon, melyet játékkal, vagy a családjával is eltölthetne.