Egy pánikbeteg nő története: "Arra vágytam, hogy szervi problémám legyen, mert az megfogható"

2017.11.04. 08:00

A pánikrohamok során az emberek halálfélelmet éreznek, Most egy pánikbeteg olvasónk történetét olvashatjátok.

„Nyaralni indultam, amikor először eluralkodott rajtam a pánikroham. Persze akkor még nem tudtam, hogy mi az. Nyilván olvastam cikkeket a jelenségről, hallottam történeteket a tünetekről, de elsőre én is azt hittem, hogy valami súlyos szervi bajom és meghalok. Emlékszem, hogy a repülőtéren ültem és vártam, hogy a kiírják, melyik kaputól indul a gépen.

,,Pillanatok alatt levert a víz, zúgott a fejem, hevesen dobogni kezdett a szívem és mintha külső megfigyelőként néztem volna magamat"Forrás: Shutterstock

Aztán pillanatok alatt kivert a víz, zúgott a fejem, hevesen dobogni kezdett a szívem, és mintha külső megfigyelőként néztem volna magamat.

Az egész annyira megrémített, annyira rástresszeltem, hogy csak rontottam az állapotomon. Végül felhívtam egy ismerősömet, aki hosszú percekig nyugtatott a telefonban. Elvonultam egy sarokba és elkezdtem figyelni a légzésemre"- kezd bele a történetébe Edit, aki 32 évesen találkozott először a pánikbetegséggel.

A szakemberek szerint a pánikbetegség alapvetően a szorongás egyik tünete. Félelem a haláltól, a nem megfelelően kezelt stressz, a felborult érzelmi egyensúly és a pszichés konfliktusok mind-mind kiválthatják a pánikrohamot. „Azt gondoltam, hogy az én életemben minden rendben van. Nem értettem, hogy mi miatt törnek rám a rohamok. Nem túlzó azt mondani, hogy az első roham után állandó félelemben éltem, mert mindig jött újabb és újabb. A leghosszabb rohamom egy munkamegbeszélésen tört rám." – meséli Edit, aki annyira nem akarta elfogadni, hogy pszichés okok okozzák a tüneteit, hogy megannyi kivizsgálásra elment. „Szörnyű kimondani, de

inkább vágytam arra, hogy szervi problémám legyen, mert az megfogható és kezelhető.

„Szörnyű kimondani, de inkább vágytam arra, hogy szervi problémám legyen, mert az megfogható és kezelhető"Forrás: Shutterstock

De idővel be kellett látnom, hogy nálam is a szorongás a felelős. Évekig szorongtam a munkám miatt, a párkapcsolatom miatt. Nem mertem kinyitni a számat és csak nyeltem." – folytatja Edit. „Sokáig azt gondoltam, hogy képes vagyok egyedül is kezelni a rohamokat. Viszont a pániktól való félelem két olyan következményt hozott az életembe, amire nem számítottam."

Előfordult, hogy Edit napokig nem merte elhagyni az otthonát. „A fordulópont az volt, amikor

a félelemtől már hasmenésem lett.

Visszafordultam a bevásárlásból, a moziból, a fodrásztól. A pánikrohamtól való félelemét és idegeskedés legalább annyira rányomta a bélyegét az életemre, mint maguk a rohamok." Ő végül másfél év után kérte szakember segítségét. „Nem szívesen beszélek erről a barátaimnak, vagy a kollégáimnak. Azt érzem, hogy a pszichés betegségekhez másképpen állnak az emberek, mintha valakinek a vakbelét vennék ki. Légzéstechnikákat gyakorlok, meditálok és próbálom csökkenteni az életemben a stresszt, na meg a szorongást. Azt nem mondom, hogy végleg megszűntek a rohamok, de lassan megtanulom kezelni őket."

,,Azt nem mondom, hogy végleg megszűntek a rohamok, de lassan megtanulom kezelni őket."Forrás: Shutterstock
pánikbetegség