A nők jelentős része nem képes mosolyogva nézni a tükörbe, és ennek az az oka, hogy egyszerűen nem látja szépnek magát. Akkor sem, ha mások sugárzóan szépnek látják, és szó szerint bomlanak utána a férfiak.

A kislányok bár hamar megtanulják észrevenni, ha a másik gyerek "szebb", még nem tulajdonítanak különösebb jelentőséget a különbségeknek. A tükör jó barátjuk, ami előtt táncolni, bohóckodni, nevetni, sőt grimaszolni is lehet, mert a tükör azt adja vissza, ami a valóság: egy életvidám gyereket.

Forrás: Thinkstock

Keserű a látvány

A kép azonban rövid időn belül torzulni kezd, és szakemberek szerint ennek a torzulásnak elsősorban éppen a mintakövetés az oka. A kislány azzal az aggodalommal tekint majd a tükörbe, ahogy édesanyja szemléli saját tükörképét. Hunyorogva, szemöldökráncolva, árkokat-ráncokat keresve, keserűen és elégedetlenül. És mosolytalanul.

A Life.hu arra kereste a választ, kinél hol jött el az a pillanat, amikor kritikusan kezdte szemlélni saját magát, valamint arra is, hogy a már nővé érett gyerek visszatalált-e a varázstükörhöz. Képes-e megtalálni a szépet saját magán.

A történet azonban természetesen messze túlmutat az esztétikán, a szépségen, hiszen aki egyébként is elégedetlen önmagával, az nem fogja szépnek látni azt sem, ami szép rajta. A negatív látásmód hatással van az illető teljesítményére, emberi kapcsolataira (különösen a párkapcsolatokra), valamint világlátására is. Aki nem látja szépnek magát, az ellenséges ütközetként élheti meg a világ (mások) közeledését, és nem hiszi el magáról, hogy mások jót hozhatnak számára.

A Dove 2014-es kutatása a nők önelfogadásával kapcsolatban meglehetősen elgondolkodtató eredményeket produkált:

• a nők 90%-a rosszul érzi magát, ha tükörbe kell néznie
• a nők 60%-a nemcsak azt látja, ahogyan kinéz, hanem azt is, ahogyan érzi magát
• a nők 54%-a szerint ők saját maguk legkegyetlenebb kritikusai
• a nők 40%-a kövérnek látja magát
• a nők 30%-a csúnyábbnak érzi magát tükörbenézés után, mint azelőtt
• a nők 25%-a behúzza a hasát, amikor a tükör előtt áll
• a nők 20%-a elmondta, hogy a rossz tükörkép elrontja egész hátralévő napját

Forrás: Thinkstock

A legelgondolkodtatóbb megállapítása a kutatásnak azonban az, hogy hazánkban a nők csupán 1%-a látja magát szépnek. Ez a szám elkeserítően alacsony, és valóban üdvös lenne, ha a női önelfogadás hangsúlyos kérdéssé, feladattá válna. Annál is inkább, mert ahhoz képest, hogy mi nők, csúnyának látjuk magunkat, attól még meglehetősen gyakran nézünk szembe önmagunkkal - kirakatüvegben, visszapillantó tükörben is keressük az önigazoló pillanatokat (naponta minimum hatszor), így gyakran üt nagyot a keserű pillanat: az önmagunkkal szembeni önostorozó, fájdalmas elégedetlenség. A kutatás szerint a nők több mint a fele naponta 50 percet tölt önmaga szemlélésével - a fenti negatív gondolatok társaságában.

Interjúalanyaink segítségével próbáltuk modellezni azt, ahogy a nők látják önmagukat.

Anikó, 29 éves, kereskedelmi asszisztens
Pontosan emlékszem arra a pillanatra, amikor a szüleimmel autóztunk be a városba és a visszapillantó tükörbe nézve először mondtam ki hangosan, hogy én nem is vagyok szép. Azt hiszem, akkor fedeztem fel, hogy mások mennyire szépek lehetnek és én mennyire messze vagyok attól a sápadt bőrömmel, a kusza fogsorommal, a furcsán örökké karikás szemeimmel, a seszínű hajammal, az O-lábaimmal. Most, huszonpár évvel később azt látom, hogy a bőröm arisztokratikusan fehér, a mélyharapás lehet szexi, a fodrászom szerint festeni sem lehetne ennél szebb hajszínt, a szemeim alatt az apukám karikái vannak, és anyunak is pont olyan lábai vannak, mint nekem. Ráadásul mindenki dicséri a szememet (ezt sosem vettem észre magamtól), szeretem, hogy kerek a fenekem, lapos a hasam és a barátnőm évek óta az én melleim fotójával szeretne menni a plasztikai sebészhez. Néha bele tudok kapaszkodni az "én nem is vagyok szép" mondatba, de olyankor nagyon rosszul érzem magam a bőrömben. Ennek pedig semmi köze ahhoz, hogy milyen színű a hajam vagy mekkorák a karikák a szemem alatt.

 

Anna, 43 éves, könyvelő
Bár fiatalabb koromban, amikor valóban szép voltam, inkább a hibákat vettem észre - hogy rossz a szemem és mindig van egy kevéske fölösleg magamon. Aztán sok-sok visszajelzésből rájöttem és elfogadtam, hogy tetszem a férfiaknak - mindazok ellenére, amit én nem tartok szépnek magamon. Régen zavart a szemüveg - ma pedig azt veszem észre, hogy az is bejön: nagyítja a szemem, és nagyobb kihívásnak érzik a férfiak (meghódítani vagy éppen védelmezni akarnak - szóval nem is rossz a szemüveg). Amit szépnek tartok magamon, az a hajam (hosszú, sok és vörös), a mellem (elég nagy) és a lábam (formás, ezt anyukámtól örököltem). Ami viszont leginkább bejön az utcán, és ami miatt mind a mai napig kedves visszajelzéseket kapok a férfiaktól, az a mosolyom. Szeretik az életkedvemet - és ettől sok pasi felejti rajtam a tekintetét.

 

Rita, 32 éves, aerobikedző
Folyamatosan elégedetlen vagyok magammal. Ez nem gyermekkori sérelmek vagy a pasim hibája, egyszerűen alapvetően ilyen vagyok. Ha hízom két dekát, ha egy kicsit több narancsbőröm van, máris azon agyalok, min kellene változtatnom. Mégis azt mondom, alapvetően nincs gondom magammal, mert az elégedetlenség az, ami sokszor előbbre visz. Észrevettem, hogy ahogy múlnak az évek, egyre jobban elfogadom magam úgy, ahogy vagyok. Ha pedig reggel eltalálom a sminket és a ruhát is, akkor emiatt kifejezetten jól érzem magam a bőrömben.

 

Barbi, 40 éves, szociológus
Sose láttam szépnek magam. Gyerekként se, nekem nem jött be ez a gyerekként mosolygós tükörkép szöveg. Csúnya kislány voltam: kancsal, kevés hajjal, és valahogy olyan beleszürkülős... akit soha senki nem vesz észre. A fiúk mindig másba voltak szerelmesek, míg én titokban mertem csak ácsingózni a suli nagymenői után. Aztán hirtelen kamaszodni kezdtem, ami különös változásokat hozott - de megjegyzem, ezt én már csak utólag vettem észre, hogy az ott tök jó változás volt. Például hirtelen szép lett a bőröm, amíg a többi csaj pattanásos lett, nekem kivirult a bőröm, ragyogott. A hajam nem lett több, de rájöttem, hogy hullámos lesz, ha frissen mosom. Na és mellem. Az igazán nagy szám lett! De mondom, az ott sokat nem jelentett számomra. Én továbbra se láttam szépnek magam, pedig akkor már eléggé megakadt rajtam mások szeme. A változást sok év múlva, már túl egy váláson egy idegen pasi hozta el. Magánnyomozó suliba akartam jelentkezni - tekintve, hogy úgyis beolvadok a tömegbe. A srác, aki felvételiztetett azonban (miközben forrt a levegő) kinevetett. Azt mondta, hogy ezzel a külsővel nincs olyan ügyfél, legyen nő vagy férfi, aki ne szúrna ki magának. Hát nekem ott volt a fordulópont. Attól kezdve próbálom reálisabban szemlélni az adottságaimat. Szóval ma már látom, hogy van rajtam szép: vonzó az arcom, szexi az alakom és (ezt már sokan mondták) kecses, nőies a mozgásom, ami felér akár egy dögös vörös hajkoronával is (ami persze nekem nincs).

 

Mariann, 46 éves, pedagógus
Én inkább az önbecsülésről beszélnék veled, mert az több, mint, hogy szép vagyok e vagy sem. Mert nem vagyok szép. Én például egyedül a macskaformájú kék szememet látom értéknek. De a külsőm egyébként átlagos. Nem szép. Nem csúnya. De: pedagóusként is azt látom, hogy a belső tulajdonságok átüthetnek a külső szürkeségén. Az intellektus, a meleg szív vonzóbb lehet a szép arcocskánál, és bár a gyerekek egy része is a szép mellett teszi le a voksát, azért lehet látni egy másik kört is, amely e tulajdonságok mentén szerveződik.