Úgy tudni, Lagzi Lajcsi elzárása alatt igen erős nyugtatókat kapott a börtönben. Elfújom az igazságot című könyvében arról ír, hogy kényszerűségből szedte be ezeket a tablettákat.

"Sokáig nem vacakolt a bírónő: egy perc múlva kihirdette, hogy előzetes letartóztatásba helyez minket! Egy perc! Miközben az én ügyvédem 15 oldalas indítványt dolgozott ki, Bogi ügyvédje szintén alapos beszédet tartott, és az ügyész is megdolgozott rendesen a pénzéért, a bírónő egy perc alatt elintézte egy édesanya és egy édesapa életét. Újra a Tanú című filmben éreztem magam, mert tuti, hogy előre meg volt írva neki minden. Bármi hangzik el, akkor is előzetesbe kerülünk. Koncepciós per volt a javából!" - olvasható a zenész könyvében, akiben később tudatosult, hogy hosszú hónapokon keresztül megfigyelték, lehallgatták.

Forrás: TV2

"Borzalmas érzés, amikor szembesülsz azzal, hogy valaki egyfolytában a nyomodban volt, és minden mondatodat hallhatta. Ahogy szerelmesen a feleségemhez beszéltem, vagy amikor elküldtem valakit a fenébe. A lehallgatási anyagomban ott volt, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda intézte az egészet. Hogy titkos legyen az anyag az avatatlan szemek előtt, még fedőnevem is volt a jelentésekben: Mr. Dáridó Gazda. Ez aztán a trükkös fedőnév! Kire gondolhattak volna? Kit takar ez a név? Demjén Rózsit? Vagy Fluor Tomit?"

Galambos Lajos a börtönben orvosi vizsgálaton esett át: itt közölték vele, hogy nagyon fáradt a szervezete, ki kellene pihennie magát,

így felírtak neki egy nagyon erős nyugtatót.

"Ez egy fantasztikus csemege odabent, kőkemény valuta, maga a Kánaán. Rivóért bármit el tudnak intézni a rácsok mögött. Nekem speciel nem jött be. Kényszerűségből bevettem, de teljesen kiütött, semmire sem emlékeztem. Még másnap délben is kába voltam, fogalmam nem volt, hogy kikkel találkoztam reggel vagy délelőtt. Megkaptam tehát ezt az erős szert, de ahelyett, hogy nyugodt álomba szenderültem volna tőle, rémálmom volt. Előtte még sohasem éltem át ilyet."

Forrás: MTI/Lakatos Péter

"Gyerekkoromban, Soroksáron egy jómódú sváb családnak volt egy unokája, Ferike. Azt nem mondanám, hogy szellemi fogyatékos volt, de valami sokk érhette korábban, beteg fiú volt. De nekem nagyon jó barátom. Őt a nagyszülei nevelték, anyukája és apukája nem igazán törődött vele, talán a betegsége miatt. ...

Aztán meghalt a nagypapája. Mi is mentünk a temetésre, hiszen a régi soroksáriak, a régi svábok nagyon összetartottak. Ilyenkor előkerültek a fekete öltönyök, a sváb fényes mellények. Ott volt Ferike is a sírnál, kijött az intézetből a nagypapája temetésére. Olyan sírást sem előtte, sem utána nem hallottam, és soha az életemben nem fogom elfelejteni. Kiabálta, hogy papa, papa, miközben a koporsót engedték le a földbe. És aznap éjjel a rivotrilos rémálmomban megjelent Ferike. Ugyanúgy sírt és üvöltözött, mint régen, csakhogy a koporsóban most engem temettek!" - idéz a mulatós zenész könyvéből a Blikk.