Baranyi László nem ijedt meg a halál hírnökeitől: "Mondtam nekik, hogy takarodjanak innen!"

Nem vagyok százszázalékos még, inkább olyan hetvenöt... De szépen lassan gyógyulgatok. Negatív lett a tesztem, már csak apróbb szövődmények maradtak hátra. Ha mély levegőt veszek, akkor általában köhögnöm kell, de már ez is múlóban van. A kórházba kétoldali tüdőgyulladással kerültem be, aztán tüdőembólia is kialakult nálam, de helyretettek az orvosok. Most pedig sokat segít a regenerálódásban, hogy itthon vagyok, és a feleségem ellát minden földi jóval. Rám is fér, mert lecsúszott rólam pár kiló a klinikán

Egy hétfői napon kerültem be a kórházba, akkor már tüdőgyulladást is diagnosztizáltak nálam. Azon a héten csütörtökön nagyon rosszul lettem, felment a lázam, úgy éreztem, ez itt az út vége számomra. Volt egy furcsa illúzióm is, amit talán lázálomnak neveznék. Egyszer csak végigsöpört a testemen egy hideg fuvallat. A kórházi ágyam mellett lebegő, sötét, arctalan alakok jelentek meg. Kaszát is láttam a kezükben. Mondtam nekik, hogy takarodjanak innen. Úgy gondolom, hogy az a nap egy vízválasztó volt. Annak a nagy adag antibiotikumnak köszönhetem, hogy itt lehetek még