A balett-táncosok kőkemény életet élnek, erről mesélt most 6 ausztrál művész: szigorú napirendjük van, amibe még a gyereknevelésnek is bele kell férnie.
Aki a balettra teszi fel az életét, annak nagyon komolyan kell szeretnie a táncot, hiszen ez már ott kezdődik, hogy a gyermekkor sem úgy zajlik, mint másoknál. Míg a gyerekek játszanak, vidámparkba járnak, később buliznak, utazgatnak, addig egy balettos élete egészen másról szó: leginkább az állandó gyakorlásról.
Ezekről mesélt néhány művész a Daily Mailnek, akiket idén egy komoly szakmai díjra jelöltek: a Telstra Ballet Dancer Award-ra.
A 30 éves Nicola Curry például 14 évesen jött el otthonról, hogy táncolhasson, és minden olyan hobbijáról, mint a síelés, le kellett mondania, nehogy tönkretegye álmait egy sérülés. A legnagyobb nehézséget egy műtét jelentette neki, amikor a lábfejéből egy felesleges csontot távolítottak el.
Jill Ogai már 4 évesen látta a hattyúk tavát, azóta rajongott a táncért. Számára a legnagyobb nehézséget a magabiztosság jelenti; ez az, amit gyakorolnia kell. "A balettban mindig van, amit jobban, szebben, ügyesebben lehetne csinálni" - vallja a lány. Amikor szezon van, többféle edzésen kell részt vennie: "Ilyenkor reggelente egy héten 3-4 alkalommal kardiózok, amit pilates, nyújtás, és balettóra követ. És igen, a sok mozgástól nagyon éhes leszek! Figyelnem kell, hogy húst egyek, szénhidrátot, zöldségeket, gyümölcsöt és sok vizet igyak. Nemcsak a testemnek, az agyamnak is kell az étel, hiszen van, hogy egyszerre 5 szerepet tanulok."
Jarryd Madden 29 éves, és őt a balettben a türelem, az elfogadás érintette meg. Walesben nőtt fel, ahol mindenki rögbizik, ő azonban vállalta, hogy mást szeretne csinálni. A balett lett az élete, ám beismeri, kevés idő jut a családjára. Felesége a szintén balerina Amy Harris, és nagyon nem könnyű megoldani, hogy elég időt töltsenek együtt pici lányukkal.