Az elsős iskolanapnál talán jóval félelmetesebb, amikor a pici gyermeked bölcsődébe vagy épp óvodába megy. Most megnézzük, hogy mi az, amivel segíthetsz neki az elválásban, és természetesen szó lesz azokról a dolgokról is, amikkel - akaratodon kívül - feleslegesen megnehezíted számára ezt az érzelmileg igen megterhelő időszakot.

Bölcsi, minden anya rémálma

Ebbe az intézménybe 6 hónapos korától járhat a kisgyermek. Értelemszerűen minél kisebb, annál kevésbé fogja fel, hogy anya bizony minden délután érte fog menni, nem hagyja ott. Nehéz döntés, amikor egy anyának több órára el kell válnia csecsemőjétől, és vissza kell térnie a munka világába. Bár tény, hogy ez nem sokkal könnyebb egy 1,5-2 éves gyermek esetén sem. Egészen eddig folyamatosan együtt voltatok, kialakult a saját napirendetek, szokásaitok, amit most fenekestül felborít egy feszesebb szabályrendszer. Ám ezt nem szabad az élet negatív hozományaként felfogni!

Forrás: AFP
A dolgozó anyák és kisgyermekeik helyzete régen
A 19. század közepére már égető szükség volt egy olyan intézmény megalapítása, melyben a még nem óvodáskorú (0-4 éves) gyermekek nappali elhelyezését biztosították. A nők többsége gyakran a szülést követő harmadik héten már újra munkába állt, bébicsőszre pedig csak a tehetős rétegnek volt pénze. Ez a helyzet pedig sajnos számtalan gyermekbalesetet és -halált eredményezett. Olvasd tovább...

A bölcsőde és az óvoda is rengeteg olyan dolgot képes megadni a gyermekednek, amit te sosem tudnál.

Megtanul alkalmazkodni másokhoz, valamint rugalmas és kevésbé rugalmas szabályokhoz. Hatással van a többi gyermekre, és ők is hatással vannak rá; ennek következtében gyorsabban fejlődhet a beszéde, az önállósága, elsajátítja az alapvető közösségi létezés mibenlétét. 

Egyik napközbeni ellátást biztosító intézmény sem gyerekfelügyeletet jelent; itt kérem komoly fejlesztés zajlik.  A bölcsődében elsősorban a figyelem összpontosítása, a minimális önállóság elérése a cél, túl azon, hogy mondókákat, énekeket tanulnak, és természetesen sokat játszanak.

Az óvodában ezt egy újabb szintre emelik, nagy hangsúlyt kapnak az olyan tevékenységek, amelyekkel a gyermekek finommotorikus mozgása fejlődik – ez később fontos tényező lesz az írás elsajátítása során -, az óvodapedagógusok a játékos feladatok révén serkentik és támogatják a kisgyermek egyre komplexebb gondolkodását, önkifejezését is. Az óvoda második felétől már abszolút az iskolára való felkészítés a cél.

Az óvodában hangsúlyt kapnak az olyan tevékenységek, melyekkel a gyermekek finommotorikus mozgása fejlődikForrás: Thinkstock

Anya szárnyai alól kikerülve fázni fog a kiscsibe?

Ez már szinte közhely, de mégis az egyik legnagyobb alapigazság; a gyermek a szülei tükörképe. Ha te sírsz, szorongsz a bölcsi/ovi csoport ajtajában, és csak nagy nehezen engeded ki anyai óvó ölelésedből csemetédet, akkor ő is zaklatott lesz, sírni fog a gondozónő kezében, miközben utánad kiabál. Ez kinek jó? Senkinek. Próbáld megacélozni a szívedet az átadáskor, érezze rajtad, hogy ott biztonságban lesz. Öleld meg, puszild meg, de ez ne tartson hosszú percekig. 

Bizony – főként az első időszakban – előfordulhat, hogy a gyermeked sír utánad. Az is lehet, hogy csak pár héttel a beíratás után kezd el pityeregni a reggeli elválások alkalmával. Ennek örülj! 

Ha egy gyermeket egyáltalán nem visel meg, hogy a szülőjétől hosszú órákra el kell válnia, ott a szülő-gyerek kapcsolatban valami hibádzik!

Ha te sírsz, szorongsz a bölcsi/ovi csoport ajtajában, és csak nagy nehezen engeded ki anyai óvó ölelésedből csemetédet, akkor ő is zaklatott lesz, sírni fogForrás: Thinkstock

Kezeld a világ legtermészetesebb dolgaként.

Mesélj neki arról, hogy milyen szuper lesz, mennyire szerettél te is bölcsibe/oviba járni. Egyszerűen el kell adni neki. 

A lányom 1 hónappal a 3. születésnapja előtt kezdte, év közben az ovit - előtte végig itthon volt velem. Annyira beharangoztam neki, hogy gyakorlatilag azon a bizonyos hétfőn ő keltett, hogy menjünk már. 1 hét után már ő akart ott aludni, persze utána volt egy-két pityergősebb elválása, de lényegében az egész zökkenőmentesre sikerült. A fiam 2 évesen kezdte a bölcsit, nála is hasonló hype előzte meg az első napot, és ő is remekül vette az akadályt.  – Ari, kétgyerekes anya.

Adj neki szülőpótlékot!

Alig akad olyan kisgyerek, akinek ne lenne kedvenc alvókája. Ez lehet egy rongyi, nyünyü, kis plüss, takaró vagy épp egy textilpelus. Ez már otthon is az anyai ölelést pótolja elalvásnál, sokszor morzsolgatja, amikor fáradt, nyűgösebb, mivel megnyugtatja őt. Ez a bölcsődei és óvodai beszoktatásnál – és utána is – igen fontos szerephez jut. Az ismerős kis kellék révén a gyerek az új, idegen környezetben is talál valamit, ami bármilyen körülmények közt biztonságérzetet nyújt számára. Találtunk az Eclectick oldalán egy elsőre nagyon praktikus babát, amelynek egyik felén anya, a másikon apa arcképe szerepel. Igazán bűbájosak. 

Babák anya/apa arcképévelForrás: Facebook/ECLECTICK
A készítő oldalán ez olvasható;

Imádták a gyerekek (4,5 és 6 évesek)! Lányom, azóta is, azaz jelenleg 3 hónapja, mindennap vele alszik, és nem telt el úgy egy nap sem, hogy ne vitte volna magával az oviba. Fiamnak is van egyfajta kötődése, de ő inkább akkor veszi elő, amikor valami „problémája" van. Ebből rögtön tudom, hogy beszélgetnünk kell...

Megkérdeztük Horváth Brigitta kisgyermeknevelőt, hogy neki mi a véleménye a "szülőbabákról".

Horváth Brigitta, kisgyermeknevelőForrás: Horváth Brigitta
"Nagyon cuki, de az az ötlet, hogy a bölcsődébe hozzák a gyerekek, nem valami jó. A beszoktatás alatt sokszor a gyermek gondolatainak elterelése a lényeg. Amíg megszokja az új környezetet, attól is szomorú lesz, ha hazagondol, nemhogy folyton édesanyja vagy édesapja arcát lássa. Nem hiszem, hogy ez az "alvóka" megnyugtatja, inkább erősíti benne a hiányérzetet. Nem tud felszabadulni, feloldódni olyan könnyen. Ez az én véleményem, amúgy tényleg aranyos, de nem az elválásra tervezték, úgy gondolom."

A „szülő baba" ötlete nagyon aranyos, és miután a gyermek már megszokta az új környezetet, abszolút látunk benne fantáziát, mint bölcsis, ovis alvóka. Természetesen minden gyermek másként működik, így az sincs kizárva, hogy valamelyiknél már a kezdeti időszakban is beválik.

A fentiekből jól látszik, hogy a bölcsőde, óvoda kezdetének harcát elsősorban a szülőnek – leginkább anyának – kell megvívnia saját magával. Ha te örömmel fogadod, a gyermeked is így tesz majd!

Horváth Brigitta tanácsa a szülőknek; 

"Bízzanak a kisgyermeknevelőkben, óvodapedagógusokban. Tegyenek úgy, ahogy ők javasolják, és rendben lesz minden."