Az egykori szépségkirálynő, ma már kétgyermekes anya 

...ma reggelre némiképp elveszítettem a kapcsolatomat a világgal. Arra ébredtem, hogy bárhogyan gondolkodom, nem tudom összerakni milyen nap van. Pedig pontos rendszerben élünk, a gyerekek miatt minden étkezésnek-tanulásnak-játéknak-reggelnek-estének tartjuk a rutinját. A telefonom segítségével rájöttem, hogy 1 nappal maradtam le. Egyelőre. Feszít a dolog, pláne, hogy a fejem napok óta migrénesen gyötör, és a közérzetem sem százas. Próbálom arra fogni, hogy "csak" pszichés, és mindent pozitívra forgatni. Azon gondolkodni miért "jó" számomra ez a nehéz helyzet. Hogy mennyivel lett például nyugodtabb az életem ebben a lehetetlenül nyugtalan állapotban. Hogy milyen jó érzés külső nyomás nélkül, nem arra koncentrálva élni, hogy miről maradok le. Nem mások életét, programját, utazását követve, arra vágyva, folytonos presszió alatt lenni, hanem megélni mindent, itthon, a Családommal együtt. Az ingerszegénységben saját ingert generálni, jól megfelelni az új szerepeimben. Például a pedagóguséban, vagy az edzőében a hagyományos szerepköreim mellett. Játszani hosszan, esténként tovább bújva, reggelente később ébredve.Tudjátok azt hiszem, tényleg mindenki megszenvedi ezeket az időket is, és mindenki a maga szintjén. A kulcs az lehet, hogy próbáljunk magunkra kicsit kívülről, és akár mások sokkal nezehebb viszonylatából tekinteni, és pozitív maradni, mindenből a lehető legjobbat kihozni - írja Dobó Ági.