Eljegyzési szokások egykor és ma

Forrás: Shutterstock -
házasság szokások eljegyzés lánykérés jegyespár magazin eljegyzési gyűrű jegyesség
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
A házasság két ember örökre megkötött szövetsége. Legalábbis a régi korokban ez így volt. Manapság, amikor a válások egyre gyakoribbak, talán magának a házasságnak sincs akkora szerepe, sőt sok pár úgy dönt, hogy egyáltalán nincs szükségük a hivatalos megerősítésre. Ha viszont mégis úgy határoznak, hogy a hagyományos módon, házasság által tesznek egymásnak ígéretet, annak az első lépése a lánykérés.

A lánykérés az elmúlt évtizedekben sokat veszített mind presztízséből, mind pedig jelentőségéből. Manapság már egyáltalán nem kötelező, hogy megelőzze a házasságot, korábban azonban elképzelhetetlen volt hivatalos lánykérés nélkül házasodni.

Lánykérés egykor

A korábbi időkben bevált szokásnak számított a kerítés, ahogyan az elrendezett házasság is. Így nem meglepő, ha az eljegyzés is egészen másképpen zajlott, mint manapság. Legtöbbször vagy valaki ajánlotta egymásnak a fiatalokat – mármint a szüleiknek – vagy eleve a szülők szemelték ki a leendő társat a gyermeküknek.

Az olyan eset valódi ritkaságnak számított, amikor a fiatalok megtetszettek egymásnak,

s ebből eljegyzés, később pedig házasság lett.

Ahhoz, hogy egy férfi udvarolhasson egy lánynak, először is a szülők beleegyezését kellett megkapnia. Ennek érdekében a fiatalember rendszeresen – általában szombatonként – vizitelt a lányos háznál, ahol eleinte csak a szülőkkel beszélgethetett, majd egyre több időt tölthetett a kiszemelttel is.

Az együtt töltött időnek szintén megvoltak a maga szabályai, például a fiatalok sosem lehettek kettesben, gardedámnak mindig jelen kellett lennie a találkozók alkalmával. Az ismerkedés időszaka – amennyiben a szülőknek is megfelelt a fiatalember – a lánykéréssel zárult.

Az udvarlás és a lánykérés is a család beleegyezésével zajlott Forrás: AFP

A lánykérésben szintén nagy szerepet játszott a család, a férfi ugyanis

nem a lánynak nyilatkozott a szándékairól elsőnek,

hanem a lány apjának – ha ő már meghalt, akkor pedig a legidősebb férfirokontól, esetleg az anyától kérte meg a lány kezét.

Az eljegyzéskor a férfi jegyajándékot, általában gyűrűt adott a választottjának, amely az anyagi helyzetétől függően lehetett sima karikagyűrű, de előkelőbb körökben inkább nemesfémből készült egyköves leánykérő gyűrűvel, úgynevezett szoliterrel pecsételték meg az eseményt. A lány szintén adott ajándékot a kérőnek, méghozzá egy úgynevezett jegykendőt.

Az eljegyzést követően a fiatalok jegyespárnak számítottak, kitűzték az esküvő időpontját, s bár a jegyesség ideje – ami lehetett 1-2 hónap, de akár 1 év is – még amolyan próbaidőnek számított, innen meghátrálni nem volt ildomos, tehát a lánykérést követően már egyenes út vezetett az oltárig.


Lánykérés manapság

A 20. századtól kezdve egyre nagyobb teret hódítottak maguknak a szerelmi házasságok, s bár a világ egyes részein még mindig nagy hagyományai vannak az elrendezett frigyeknek,

itthon már el sem tudnánk képzelni, hogy ne mi válasszuk ki magunknak a férjünket vagy feleségünket.

Ennek megfelelően a lánykérés és a jegyesség is teljesen másképp zajlik, mint évszázadokkal ezelőtt, ám bizonyos formaságokat még ma is illik betartani.

Bár a modern korban

a lánykérés a pár magánügyévé vált,

a térdre ereszkedős, gyűrűs eljegyzés még a mai napig tartja magát a szokások körében.

A modern korban a lánykérés a pár magánügyévé vált Forrás: Shutterstock

Szintén sok férfi betartja azt a hagyományt, hogy – igaz, csak a lány megkérdezése után -, de az édesapától is megkéri jelképesen a választottja kezét. Ennek ugyan manapság már nincs számottevő jelentősége, ám kedves gesztus, amellyel a férfi jelezheti tiszteletét a lányos család felé.

A lánykérésnek akár csak hajdanán, most is elengedhetetlen kelléke a jegygyűrű, amelynek anyagára, formájára semmiféle határozott szabály nem létezik. Lehet klasszikus, egyköves szoliter, de akár kövekkel végig kirakott eljegyzési gyűrű is. Sőt az sem ritka, hogy az eljegyzéskor a pár női és férfi tagja is az ujjára húz egy-egy karikagyűrűt, s ezeket már a házasságkötés előtt is viselik.

Mivel a lánykérést mostanság a párok kettesben intézik, így az örömhírt külön szokták közölni a szülőkkel. Illendőség szempontjából a lányos háznál kell először megtenni a bejelentést, talán azért is, mert elméletileg a fiú – a lánykérés közvetlen közelében valamikor – a lányos apától engedélyt kér a jegyességhez, így annak sikeréről vagy sikertelenségéről nem árt tájékoztatni a szülőket.

Az eljegyzést követően szintén szokás eljegyzési ebédet vagy vacsorát adni, amelyen általában a szűkebb család számára jelentik be az eseményt. Szintén divatos az eljegyzési party, ezt azonban inkább a barátok számára rendezi a jegyespár és késő estig, hajnalig tartó bulizást takar.

Bár az eljegyzés lényege, hogy a pár felvállalja, hogy a szándékaik komolyak és készek a házassággal összekötni az életüket,

manapság az sem ritka, ha valakinek 2-3 vőlegénye vagy menyasszonya is akadt már.

Míg régebben nagy szégyennek számított kihátrálni az eljegyzésből, ma már a hosszan - 5 vagy annál több éven át – tartó jegyesség sem szokatlan, sőt azon sem lepődik meg senki, ha a pár egyik tagja visszalép.

Bárhogy is nézzük, akár a régi idők szokásait, akár a modern kor eljegyzéseit vesszük alapul, egy biztos, jegygyűrűt adni és elfogadni komoly felelősség, még akkor is, ha mostanában ezt könnyelműbben veszik egyesek. A jegygyűrű nem csak egy ékszer, egy csecsebecse, hanem egy ígéret záloga, így mindenki jól gondolja meg, mielőtt odaadja valakinek avagy elfogadja és az ujjára húzza.

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.