Gyászol a népszerű énekes: "Megtanulhatnánk, hogy az élet elképesztően törékeny"

Gyerekként az iskolában sok mindent megtanítanak nekünk. Szerencsés helyzetben voltam, mert fantasztikus pedagógusok tanítottak gyerekkorom óta egésszen felnőtt koromig, és ezzel a családom mellett nagy részben megalapozták azt, hogy ki vagyok-lehetek az életben. Hálásan köszönöm nekik!Megtanultam sok fontos dolgot, de olyat is ami miatt szorongtam és nem ment, és a későbbiekben kiderült,hogy az életben nem is kell használnom. Alapvetően nem bánom, csak felmerült bennem egy olyan érzés, hogy dejó lenne minél kevesebb időt veszíteni az életből. Jó lenne ha otthon a családunktól, és akár egyéb intézményektől is megtanulhatnánk, hogy az élet elképesztően törékeny, kiszámíthatatlan, nehéz, amennyi öröm annyi bánat is van benne(rosszabb esetben), és hogy kell, hogy tudjuk minél jobban kezelni ezeket a helyzeteket, hogy tudjuk becsülni és értékelni az életet egyből már az elején, és hogy kell megtanulnunk úgy élni, mintha az a nap az utolsó lenne. Nyilván egy gyereknek egyéb szavakkal, gondolatmenettel kifejezve. Tudom, sok mindent át kell élni, nem lehet elméletben megtanulni, de kialakítani magát az érzést biztos lehetne valamilyen tréningekkel, előadásokkal, olvasmányokkal... Szerintem nagy segítség lenne. A folyamatos tervezés, szervezés, álmodozás, munka, gürizés, túlélés,idegeskedés, bizonytalanság, munka munka munka.... és amikor már eljönne az a nap, amikor úgy érzed mondjuk 50 évesen, hogy végre jobb és könnyebb lehet minden, mert kevesebb lett a teher, eljön a vég, váratlanul a semmiből. Igázságtalan és kegyetlen dolog ez.Nyugodj békében kedves Józsi!