Egyes emberek azt élvezik, ha visszavonulhatnak az otthonuk nyugalmába, sok időt tölthetnek egyedül, míg mások élénk társasági életre vágynak, és imádják a közösségi programokat. De mi történik, amikor a kettő találkozik egy párkapcsolatban? Eleve halálra ítélt a viszonyt? Egyáltalán mit jelent introvertált és extrovertált embernek lenni? 

Az extrovertált személyiség szívesen nyit a külvilág felé, szinte bárkivel hamar megtalálja a közös hangot, könnyedén kifejezi érzéseit és gondolatait, alapvetően nyitott és társaságkedvelő. Ezek az emberek szociábilis, kalandvágyó, sokszor egy kicsit meggondolatlan személyiségek, akik szívesen vetik bele magukat az új dolgokba és lelkesedéssel várják az eredményeket. Ez a típus gyakran több dologgal foglalkozik egyszerre, igen aktív, impulzív személyiség.

Ezzel szemben az introvertált személyiség úgy tud igazán feltöltődni, ha egyedül lehet a saját gondolataival, az önreflexió, saját magára és a hobbijaira való fókuszálás ad neki energiát, és kevésbé élvezi a nagy, társasági eseményeket.

Segíthet, ha jobban megismerjük a saját és a párunk személyiségét az extroverzió-introverzió tekintetébenForrás: Shutterstock

Ez persze nem feltétlenül azt jelenti, hogy aki introvertált, ne szeretne a barátaival lenni, vagy aki extrovertált, annak ne jelentene örömet egy nyugodt este otthon, egy jó könyvben elmerülve.

Ebből kifolyólag kijelenthető, hogy nincsenek merev határok, folytonosság van a két végpont között. A modern személyiségelméletek szerint ugyanis a legnyitottabb embereknek is vannak introvertált pillanataik, és fordítva is. 

A személyiség bonyolultabb annál, minthogy két, jól elhatárolható kategóriába be lehessen sorolni az embereket. Lehet, hogy valaki extrovertált, mégis szégyenlős, ezért kisebb társaságban érzi jól magát, és nem szívesen megy ismeretlenek közé - és az sem kizárt, hogy egy introvertált személy nagyon is élvezi a bulizást, de jól viseli azt is, ha akár napokig nem beszél senkivel.

Leginkább úgy állapíthatjuk meg, melyik típus jellemző ránk, hogy a fenti tényezők mentén megvizsgáljuk magunkat:

  • mitől töltődünk fel jobban?
  • hogyan hat ránk a társaság vagy az egyedül töltött idő?
  • miből mennyire van szükségünk?

Egy párkapcsolatban általában nem okoz problémát, ha a két fél hasonló ebben a tekintetben, abból viszont több félreértés és vita is származhat, ha különbözőek.  

Ezek megelőzésében segíthet, ha jobban megismerjük a saját és a párunk személyiségét az extroverzió-introverzió tekintetében, és elfogadjuk egymás eltérő működésmódját, hiszen azzal együtt is megtalálhatjuk a közös pontokat, hogy mindenki saját teret kaphat a kikapcsolódásra.

Érdemes nyitottnak lenni arra, ami a másiknak fontos, de ez valóban nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy kell csinálnunk és élveznünk. Például az extrovertált fél gyakran rosszul viseli, ha a másik több időt akar egyedül tölteni. Félreértelmezi ezt az igényét, és azt feltételezheti, hogy a párja nem szereti őt eléggé - és már kész is a baj.

A különbségek felismeréséhez és megértéséhez alapvetően nem kell más, mint őszinte kommunikációForrás: Shutterstock

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, nem alapfeltétel, hogy mindkét fel egyformán introvertált vagy extrovertált legyen, sokkal fontosabb, hogy tudatosan és megfelelően tudják kezelni a különbségeket.

Fontos a megismerés és az elfogadás

A különbségek felismeréséhez és megértéséhez alapvetően nem kell más, mint őszinte kommunikáció, elfogadás, és persze önismeret. Hogyha a másik azt mondja, több térre vagy időre van szüksége egyedül, a helyén tudjuk kezelni kérését, és egymást ismerve meg tudjuk különböztetni, ez mikor jelent eltávolodást a párkapcsolatban, és mikor csak annyit, hogy különbözőképpen töltődünk fel.

És persze azt a kérdést is nekünk kell megválaszolnunk, hogy hosszú távon el tudjuk-e a fogadni a másikat olyannak, amilyen, és megtalálni a közös pontokat, kiteljesíteni a saját személyiségünket, illetve meglátni a különbségek inspiráló oldalát, hogy esetleg olyan is van, amit tanulhatunk a másiktól.

Lényeges, hogy legyenek közös pontok, és megtaláljuk azokat a programokat, amelyeket mindketten élvezünk, de egy párkapcsolat sosem azt jelenti, hogy mindig mindent együtt kell csinálnunk. Attól még, hogy élvezzük az együtt töltött időt, a másik ritkán tudja minden szükségletüket kielégíteni, ezt felesleges is egy embertől elvárnunk.

Ha megvan a felek között a bizalom és az intimitás, akkor a kapcsolat működhet nagyon jól úgy is, ha a személyiségünk bizonyos oldalát egyedül vagy a barátainkkal, nagyobb társasági eseményeken tudjuk kibontakoztatni. Persze ehhez szükséges, hogy mind a két fél tudjon kompromisszumokat kötni.