"Senkit nem szólok meg azért, mert melegítőben megy a játszótérre" - interjú Smaltig Dalmával

A Life.hu legújabb műsorában, a Kon-tourban hat hazai infuencer és vlogger mutatja be a szépségápolással, sminkkel, életmóddal, divattal kapcsolatos tippjeit és trükkjeit.

s nem csupán azt tudhatjuk meg tőle, hogy miben menjünk az irodába, de azt is, hogy a macinacin túl mit viselhetünk a játszótéren.

Mit mondanál magadról, ha valaki megkérdezné, ki vagy te?

Smaltig Dalma vagyok, 35 éves, két gyerkőc anyukája, aki amellett, hogy édesanya, nő is. Szeretek odafigyelni magamra, szeretem a divatot és nem utolsósorban szeretek másokat is inspirálni ezen a területen.

Mi a küldetésed, a célod? Kiket szeretnél megszólítani?

Nem nevezném küldetésnek, mert nincs benne ilyesfajta tudatosság, inkább csak azt mondanám, hogy szeretek inspirálni másokat. Nagyon jól esnek a visszajelzések, amikor írnak nekem és kikérik a véleményemet, hogy mit mivel hordjanak vagy, hogy megvegyenek-e egy adott ruhadarabot bizonyos testalkattal. Mivel főleg divattal, stílussal foglalkozom, így megszólítani is főképp azokat a nőket szeretném, akiket érdekel ez a téma. Úgy látom, hogy leginkább a 24-45 közöttiek fogékonyak rá.

Sokak szerint az anyaság nem fér össze azzal, hogy jól nézz ki. Mi a véleményed erről?

Mindenki maga dönti el, hogyan éli az életét és hogy mi fontos neki. Érdekli-e a kinézete, az öltözködése, szán-e erre időt és energiát. Én senkit nem fogok megszólni azért, mert melegítőben megy le a játszótérre. Ez az ő döntése és ha ő így látja jónak, akkor ez – neki - így jó. Én azonban pont a másik véglet vagyok. Már gyerekkoromban is sokat foglalkoztam az öltözködéssel, és míg a többi gyerek macinaciban játszózott, mert úgyis fetrengeni fogunk a homokban, addig én bizony kicsiként is felöltöztem csinosan. Egyszerűen ez egy belülről jövő késztetés volt bennem már akkor is.

Te hogyan őrizted meg magadban a nőt a gyerekek születését követően?

Egyszerűen hiú vagyok. Vállalom! Rosszul érzem magam, ha nem nézek ki úgy, ahogyan azt elvárnám magamtól. Nem másoknak akarok megfelelni, hanem a saját követelményeimnek. Ezek közé tartozik az is, hogy igényes legyek magamra. Lehet, hogy néha ez már túlzás, de egyszerűen

Vagy ha úgy lépek ki, akkor nem érzem jól magam. Az, hogy megőrizzem magamban a nőt kétgyerekes anyaként is, számomra egyértelmű igény volt és tudtam, hogy ez kizárólag rajtam múlik.

Hogyan van mindenre időd és energiád? Van valami jó tipped logisztika és időmenedzsment terén?

Szerintem két dolog nagyon fontos. Az egyik – és ez nekem is nagyon sokáig tartott –, hogy felfedezzük azokat a szépségápolási trükköket, amelyekkel a legtöbb kihozható magunkból. Ez lehet az alvás, egy jó kencefice – kinek mi. Amitől például szép a bőrünk, és ha reggel belenézünk a tükörbe, akkor nagyjából elégedettek leszünk a látvánnyal. A másik, hogy elfogadjuk, szeressük magunkat. Ez egy hosszú út, de úgy gondolom, érdemes végigmenni rajta. Ha most reggelente magamra pillantok a fürdőben és egy dzsungel a hajam, nincs rajtam smink, akkor is azt mondom: Igen, jól vagyok magammal. Látom „a nőt", szeretem és ez ad egyfajta magabiztosságot.

Az idő, energia és logisztika kérdése pedig csak rajtunk múlik. Közhely, de mindenkinek arra van ideje, amire akarja, hogy ideje legyen.

Természetesen nálam sem ez az első, mondjuk, ha reggel rohanunk a suliba. Sőt, inkább alszom még 10 percet, minthogy sminkeljek, ha nincs utána „jelenésem". De mielőtt elmegyek valahova, azelőtt igenis szánok magamra időt, vagy ha már reggel programom van, akkor bizony indulás előtt beiktatom a készülődést. Szerintem ez kivitelezhető, ha valaki akarja. Nekem például sokszor akkor van időm magamra, amíg a gyerekek reggeliznek - az pont 10-15 perc.

Ha visszanézel az elmúlt pár évre, melyik volt a legnehezebb pillanat, amikor úgy érezted elveszítetted a „jónőségedet"?

Egyértelműen a szülést követő első hat hónapot éltem meg kritikusnak ilyen szempontból. Ebben az időszakban nem éreztem túl jól magam a bőrömben, mivel a súlyom sehogy sem akart megmozdulni és visszaállni a terhesség előttire.

Ahogyan már említettem, nekem nagyon fontos, hogy megfeleljek a saját elvárásaimnak, ezen belül pedig kiemelt szerepet tölt be a testem. Ám akkoriban fényévekre álltam attól a testtől, amit ideálisnak tartottam volna. Akadt nagyjából négy bő ruhám, amit hordani tudtam, arra viszont nem voltam hajlandó, hogy a súlyomnak megfelelőeket vegyek. Tudtam, hogy le fogom adni a súlyfeleslegemet, de addig, amíg ez nem történt meg, addig úgy éreztem, hogy bizony elvesztettem a „jónőségemet".

Min lesz nálad a fókusz a Kon-tourban?

Mindenképpen a nőket szeretném inspirálni, méghozzá az öltözködés terén. Például azokat az anyukákat, akik az otthon töltött idő után éppen arra készülnek, hogy visszatérjenek a munka világába. Nekik több szettet is be fogok mutatni, amelyek megállják a helyüket az irodai környezetben. De beszélni fogok arról is, hogy mit viselhetünk home office során, mit érdemes felvenni egy városnézéshez, túl a bakancs-farmer kombináción és a játszóterezős-szettekről is ejtek majd néhány szót.

Melyik az a ruhadarab, amely szerinted egyetlen nő szekrényéből sem hiányozhat?

Én is úgy gondolom, mint sokan mások, hogy a tipikus kis fekete ruha minden nő ruhatárában ott kell, hogy legyen. Egy térdig érő, szűk ceruzaszoknyás változat szerintem mindenkinek jól áll, teljesen mindegy, hogy kinek milyen a testalkata.

És melyik az, amit legszívesebben minden nő szekrényéből örökre száműznél?

Az első ruhadarab, amit megemlítenék az a leggings - évekig nem volt megtalálható a gardróbomban -, és hogy miért? Emlékszem, hogy régen – sajnos - még nem beszéltek annyit a testpozitív szemléletről és ezáltal szó szerint cikinek tartották azokat, akik nem "tökéletes" testen hordták a leggings nacit, sőt kifejezetten lenézően is kezelték őket. Mondhatjuk, hogy

legyen akármilyen is egy nő testalkata! Viszont, amit még ma sem kedvelek, ha kilóg a melltartó pántja a ruhából. Tudom, hogy van, aki nem teheti meg, hogy ne hordjon melltartót, és a pánt nélküli típusok sem ideálisak mindenkinek, de ha ez a helyzet, akkor szerintem inkább mondjunk le az adott ruhadarabról, mintsem hogy kivillanjon a melltartópánt. A szilikonpántról már nem is beszélve...

Hogy érezted magad a Kon-tour forgatásán?

Nagyon jó hangulatban teltek a forgatások, bár az elején nem éreztem egyszerűnek, hogy hosszasan és folyamatosan beszéljek az összeállított szettekről. Persze, mivel eleve szeretek beszélni, gyorsan belejöttem.

Melyik volt a kedvenc epizódod és miért?

Azok a részek voltak a kedvenceim, amelyekben a munkába visszatéréshez ajánlottam szetteket. Az igazán az én stílusom.

Kiknek ajánlod a Kon-tour veled készült epizódjait?

Minden nőnek, de legfőképpen azoknak, akik szeretnének kicsit változtatni az öltözködési stílusukon és úgy gondolják, hogy jó lenne elszakadni a farmer-póló, farmer-pulcsi outfitektől.

Mit üzennél azoknak a dolgozó édesanyáknak, akik egyben jó nők is szeretnének lenni?

Azt, hogy ha valakinek fontos, hogy sminkeljen vagy csinosan öltözködjön, fontos ez a fajta „jónőség" az ne adja fel ezt az igényét. Ne mondja, hogy nekem erre nincs időm, mert ami fontos a számunkra, arra bizony csenni kell egy kis időt.