A szüleid folyton csak kritizáltak? Nem véletlen, ha alacsony az önértékelésed

Az fogja kialakítani a gyerekek belső hangját, ahogyan a szülők velük beszélnek, de ennél még sokkal több mindenre is hatással van a gondviselők viselkedése: arra is, hogyan viszonyulnak önmagukhoz és másokhoz. Az a gyerek, akit sokat kritizálnak, nem tud egészséges énképet kialakítani, ennek következménye az alacsony önértékelés, és számos egyéb negatív tulajdonság is kialakulhat benne: szociális szorongás, perfekcionizmus vagy éppen hiperkritikus magatartás. 

Ha gyerekként folyamatosan kritizáltak, annak eredménye a felnőttkori alacsony önértékelés 

A pszichológusok szerint azoknak a gyerekeknek, akiket folyamatosan kritizáltak, valószínűleg alacsony lesz az önértékelésük. Ha folyamatosan azt hallották, hogy nem érdemelnek szeretetet, kedvességet vagy tiszteletet, azt végül el is hitték. Az alacsony önértékelés tulajdonképpen egy egyenes következménye annak, ha gyerekként folyamatos kritika ért valakit. Nem ez az egyelten tulajdonság azonban, ami árulkodhat arról, hogy ilyen kommunikációs környezetben nőtt fel a gyerek.

• Perfekcionizmus

Az a gyerek, akitől a kudarcot nem fogadták el a szülei, felnőttkorban arra törekszik, hogy mindent tökéletesen csináljon még akkor is, ha tudja, ez lehetetlen. Számára a lehetetlen elvárások váltak normálissá.

• Negatív belső hang

A folyamatos kritika alakítja azt is, hogy az ember hogyan gondolkodik és hogyan beszél saját magáról. Az, akit gyerekkorában sok bírálat ért, a belső hangját is ehhez igazítja. 

• Nehezen elfogadott bókok

A negatív belső hang hatása az is, hogy nehezen fogadják el a dicséretet még akkor is, ha olyan embertől érkezik, akit szeretnek, vagy tisztelnek. 

• Hiperkritikus magatartás másokkal szemben

Azok az emberek, akiket gyerekkorukban folyamatosan bíráltak, nemcsak önmagukkal szemben lesznek kritikusak, de előfordulhat, hogy másokban is folyamatosan a hibákat keresik, vagy a legrosszabbat feltételezik az emberekről. Azt tanulták meg ugyanis, hogy megvetően vagy gúnyosan beszélni valaki másról teljesen természetes.

• Hiperdefenzív hozzáállás

Azok, akiket gyerekkorukban gyakran kritizálnak, úgy érezhetik, hogy őket állandóan megfigyelik, és bennük mindenki csak a hibáikat keresi. Felnőttként ez azt eredményezheti, hogy egyből védekeznek, talán még az építő jellegű kritikákat is támadásnak vélik.

• Szociális szorongás

A szorongás, beleértve a társas környezetben való szorongást is, gyakori azoknál az embereknél, akik gyermekkorukat erősen kritikus környezetben töltötték, mivel folyton arra számítanak, hogy bármelyik percben kaphatnak valamilyen negatív visszajelzést, aggódnak amiatt, mások mit gondolnak róluk.

• Összehasonlítás

A folyamatos kritika hatására a gyerekek felnőttként gyakran hasonlítják össze magukat másokkal, mert nem tanultak meg bízni a saját képességeikben, nem érzik magukat elég jónak. 

• Állandó bocsánatkérés

A rendkívül kritikus környezetben a bocsánatkérés a túlélés egyik eszköze. Az, aki így nő fel, felnőttként is folytathatja ezt a viselkedést, és minden hibánál bocsánatot kérnek, rosszabb esetben akkor is, ha csak önmagukat adták. 

• Bizalmi problémák

Az a gyerek, akit folyamatosan kritizáltak, nehezen bízik meg mások szándékaiban, megkérdőjelezi az emberek motivációit. Felnőttként éppen ezért inkább óvatosak a kapcsolataikban, nehezebben tudnak szoros kötelékeket kialakítani.

A folyamatos kritizálás ellentéte, az egekig magasztalás

Mi baj történhet abból, ha egy gyereket folyton csak dicsérnek? Ha a szülők mindenki előtt vele példálóznak, határtalanul büszkék rá, ellenben a testvérei és rokonai pedig féltékenyek, akkor az az aranygyerek: íme, ennek a 7 jele.