A kor, amikor te is parasztként szerettél volna házasodni — Tények és tévhitek a középkori házasságokról

A középkori házasság jóval több volt egyszerű érzelmi döntésnél: a kapcsolat legtöbbször gazdasági vagy társadalmi szempontok mentén született. Az esküvő nem feltétlenül pompás ceremónia volt, hanem gyakran egyszerű megegyezés két család között, amely a túlélést és a biztonságot szolgálta. Bár sok tény és tévhit kering erről az időszakról, egy biztos: a házasság központi szerepet játszott a középkor embereinek életében, legyen szó parasztokról vagy uralkodókról.

Tények és tévhitek a középkori házasságokról

Kivel köthettél házasságot a középkorban?

A középkori házasságot szigorú egyházi előírások szabályozták. A rokonok közötti kapcsolat tilos volt – még az ük-ük-ük-ük-ükszülők közös leszármazottai sem házasodhattak, ami elképesztően szigorúnak számított. A Newcastle-i kastély oldalán olvasható, hogy Angliában 1215 után enyhítettek a szabályon: ekkortól már csak az ük-nagyszülőig számított tiltott rokonságnak. Persze volt kiskapu is: pápai felmentéssel a legkényelmetlenebb frigyeket is „érvényesíteni” lehetett. Érdekesség, hogy a keresztszülők és az após-anyós is rokonnak számított, tehát ők sem tarthattak esküvőt.

Sokan hiszik, hogy a középkorban mindenki gyerekként házasodott. Való igaz, hogy a lányok már 12, a fiúk pedig 14 éves kortól köthettek házasságot, hiszen ezt tekintették a felnőtté válás kezdetének. Királyi családoknál pedig előfordult, hogy a gyerekeket nagyon fiatalon eljegyezték vagy összeadták – Izabella francia királylány például hatévesen lett a nála 23 évvel idősebb II. Richárd angol király felesége. Az egyszerű parasztoknál viszont más volt a helyzet: ők jellemzően csak a húszas éveikben házasodtak, amikor már volt elég pénzük egy hozományra vagy a férfi képes volt eltartani egy családot. Illetve, ha a parasztlány másik faluba ment férjhez, a földesúrnak is fizetni kellett egy egyszeri díjat, hiszen ez munkaerő-kiesést jelentett a birtokon.

Esküvő, menyasszony és a középkori divat

A templomi szertartás meglepően rövid volt. A pap gyakran a templom lépcsőjén adta össze a párt, majd a vőlegény egy ajándékkal – többnyire gyűrűvel – pecsételte meg a menyasszony beleegyezését. Fehér ruha? Ugyan! A középkorban a fehéret a gyásszal kötötték össze, ezért az ifjú feleségek inkább zöldet (a szerelem színe) vagy kéket (a tisztaság jelképe) viseltek. A fátyol nem esküvői kellék volt, hanem a tisztes asszonyok hétköznapi viselete. A paraszti esküvőkön ritkán lehetett látni kifejezetten menyasszonyi ruhát, általában csak a legszebb ruhájukat vették fel a nők.  

Az esküvői lakoma azonban igen nagyszabású volt: zenével, tánccal, közös ivászattal ünnepeltek, gyakran hajnalig. A házasság „igazi” kezdete azonban csak az esküvő estéjén, az ágyban érkezett el. Nem véletlen, hogy a friss házasokat gyakran a vendégsereg kísérte az ágyig…, és bizony gyakran ellenőrizték is, hogy a „tett” megtörtént-e. Innen eredhet a harisnyakötő elhíresült hagyománya is.

Amikor a házasság kudarcba fulladt

Válás? Elméletben létezett, gyakorlatban azonban szinte lehetetlen volt. Vérrokonság, házasságtörés, lepra vagy impotencia számított elfogadható indoknak. A családon belüli erőszak viszont nem. Az impotenciavizsgálat igencsak bizarr volt: a férjet és feleséget idősebb bölcs asszonyok gyűrűjében fektették ágyba, akik tanácsokkal látták el a párt, hogy a férfi sikerrel járjon. Amennyiben mégsem sikerült a „keménylegénynek” mutatkozni, engedélyezték a válást. 

Ezek után mit gondolsz a középkori házasságról? Nem éppen az a „romantikus lányregény”, amit eddig hittél, ugye?