A magyar nő úgy fizeti a vaginaadót, mint a katonatiszt

Az igazi nő ápolt, sugárzó, és pont

Az egy másik cikk témája, hogy miért kereshetnek kevesebbet a nők, mint a férfiak ugyanolyan munkakörben vagy tevékenységért, így ebbe nem is kell belemászni akkor, ha most csak a kiadási oldalt akarjuk vizsgálni. Amíg ugyanis a rövid haj megszárad a szobában tévézés közben, addig másnak nem csak hajszárító, hajvasaló, de különböző egyenesítő, göndörítő, loknizó és kreppelő berendezésekre van szüksége ugyanehhez. Továbbá hajbalzsamra, hajvégápolóra, hajfényzselére, speciális simítóra, habra, spray-re, miegymásra. (És akkor még csak a sérónk jó, onnantól lefelé még pattanásosak, szőrösek és ápolatlanok vagyunk.)

Persze mondhatjuk, hogy ezekre mind nincs szükség, mert egy körkefével és egy arckémmel is bárkiből lehet bomba nő, vagyis minden, amit ezeken felül megvásárolunk, luxus csupán. Hogy felesleges minden szépítkezésre elköltött forint, akármekkora legyen is az az összeg, amit a szépség oltárán feláldozunk hónapról hónapra, évről évre. Vagyis ez még kevés lenne ahhoz, hogy a nők felemeljék a hangjukat a vaginaadó csökkentéséért, de felmerül a kérdés, hogy ha a szépségápolási és egészség-megőrzési árucikkek szabad választás eredményei, akkor az egészségügyi termékek vásárlása is az? Mert azt eldönthetem, hogy szükségem van-e egy újabb flakon micellás vízre, de arról ki határozott, hogy minden hónapban tampont kell vennem?

Menstruálni őrülten drága

Tizenegy-két éves korunktól kezdve annyira az életünk részévé válnak a menzesszel kapcsolatos kiadások, hogy már észre sem vesszük, amikor a boltban bedobunk egy doboz tampont a kosárba, vagy éppen amikor a drogériában matekozunk azon, melyik betétet tudjuk olcsóbban megvenni valamilyen printmagazinból kivágott kuponnal. Aztán egy hónap múlva újra megyünk, és ha nem akarunk napokig vécépapírt tömködni a bugyinkba, akkor bizony perkálunk, úgy nagyjából 35-40 évig. (Mínusz a terhességgel töltött hónapok száma.)

Nyilván lesz olyan kommentelő, aki szóvá teszi majd, hogy csupán hatszáz forint egy doboz tampon, és ha ezt eddig is kibírták valahogy a nők, akkor miért pont most kell hőbörögni ezen. Nos, azért, mert a normál hatszázas mellé (ha jót akarunk magunknak), megvesszük a nagyobbat a durvább napokra, a szuperminit meg a ciklus végére. És akkor még ott van az éjszakai is, hogy alvás közben se szivárogjunk. Ugyanez betétből, amiből néha kicsi kell, aztán vastag, van, akinek szárnyas vagy éppen tangás. Az intim bevásárlás után pedig még útba ejtjük a gyógyszertárat is, hogy többezres görcsoldót/fájdalomcsillapítót vásároljunk, hogy ha eljön az idő, ki tudjunk lépni a lakásból. (A legperverzebbeknek pedig ott vannak még a különböző mosakodógélek, tisztítókendők, tölcsérek stb.)

Bezzeg a jobb sorsú országokban...

Nem véletlen tehát, hogy egyre több országban érik a gondolat, hogy olcsóbbá tegyék ezeket a termékeket, hiszen a nők nem kedvtelésből vásárolják őket. "Lehet persze azzal érvelni, hogy több ezer évig sem tampon, sem betét nem létezett, de kevés nőt lehetne arról meggyőzni, hogy rongyokat használjon" - írja cikkében az Origo, mely írás annak apropóján jött létre, hogy Kanadában a szövetségi kormány bejelentette, július elsejétől mentesülnek az áfa alól a női higiéniai termékek, köztük a tamponok, a betétek és a menstruációs csészék. Korábban ugyanis több ezer aláírás gyűlt össze az adó ellen, a javaslatot pedig végül az összes párt támogatta, mondván

A Magyarországon drága marad a menstruálás című írásból az is kiderült, hogy a kezdeményezés korántsem nem egyedülálló, sőt. Ausztráliában például 90 ezer aláírás gyűlt össze a "Ne adóztasd meg a menstruációm" elnevezésű petíció keretein belül. A pénzügyminiszter ezért megkérte a szövetségi államokat, hogy vizsgálják meg az adó eltörlésének lehetőségét. De rengetegen lobbiznak a tamponadó eltörléséért az Egyesült Királyságban is, ahol jelenleg csökkentett, ötszázalékos áfa érvényes rá. A brit petíciót eddig 235 ezren írták alá.