Csak a skizofrének képesek csiklandozni magukat?

Medipress

2016.04.12.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

A szakemberek már korábban megállapították, hogy a legtöbb ember egyszerűen képtelen arra, hogy saját magát megcsiklandozza, és ez ugyanolyan hatást váltson ki belőle, mint amikor mások csiklandozzák. Úgy néz ki azonban, hogy a skizofréneknél ez másképp működik: az agy nem ismeri fel, hogy szándékos ingerről van szó, ezért a reakció nem változik.

Változó, hogy ki hol a leginkább csiklandós: a hónaljánál, a térde alatt, az oldalán, de a legtöbben bizonyos mértékig csiklandósak.

Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy amikor az ember saját magát csiklandozza, a reakciók eltérőek attól, mint amikor más teszi ezt. Ennek oka az, hogy ilyenkor

az agy felismeri, hogy szándékos ingerről van szó, hogy ezért a reakció kevésbé lesz intenzív.

A franciaországi Lille Egyetem munkatársai felfedezték, hogy azok, akik saját szándékos érintésükre is csiklandósak, hajlamosak a skizofréniára, esetleg már azonosították is esetükben ezt a mentális betegséget: "A sikeres öncsiklandozást tapasztaló emberek az átlagosnál jóval gyakrabban számolnak be természetfeletti élményekről, és bizonyos jellegű, a skizofréniára is jellemző passzivitásról (amelynek során például idegen hatalom befolyása alatt állnak).

A Consciousness and Cognition című szaklapban publikált kutatás során a szakemberek 397 résztvevő reakcióit vizsgálták, akik korábban egy skizotípiás személyiség kérdőívet töltöttek ki. Nyolcvan extrém magas vagy alacsony pontszámot elérő résztvevőtől a teljes kérdőív kitöltését kérték, közülük 27-en – 17 nő és 10 férfi, átlagosan 23 évesek – vettek részt a fő kutatásban, akikről kiderül, hogy ugyanúgy nevetnek, ha magukat csiklandozzák, mintha más tenné ezt velük.