Bármit, csak ezt ne (még egyszer): a 2. évad inkább hasonlít egy situationshipre, mint egy komoly kapcsolatra – Kritika

Volt benne potenciál, voltak könnyfakasztó pillanatok, és volt benne… túl sok minden más is. A Netflix Bármit, csak ezt ne 2. évadáról (Nobody wants this 2)  ezúttal tényleg mindent el lehet mondani – csak azt nem, hogy jó lett.

Bármit, csak ezt ne kritika – A Netflix-sorozat második évada, ami többet ígért, mint amit adott

Van az a sorozat, amit az első évad után még lelkesen ajánlasz a barátaidnak, de a másodikra már csak annyit mondasz: „Hát… nézd meg, ha nagyon nincs mit csinálnod.” Pont ilyen lett a Bármit, csak ezt ne második etapja. A Netflix saját gyártású dramedyje az első idényben még sziporkázott a társadalmi kérdésekkel, szellemes dialógusokkal és karakterdrámával, de mostanra mintha maga sem tudná, mit akar elmondani.

Pedig az indulás tényleg ígéretes volt. Joanne zsidó hitre térésének története elsőre mélyebb rétegeket ígért: identitáskeresés, vallási határok, családi nyomás – minden adott volt egy erős folytatáshoz. Aztán valahogy minden a „betér-e, nem tér-e” dilemmára redukálódott, amit a kelleténél többször is átrágtak.

Közben ott van a másik szál, Joanne nővére, a mindig kicsit neurotikus, de szerethető karakter, aki végre talán összejön Sashával – vagy mégsem? A kérdés az évad végéig húzódik, és annyiszor kapunk „majdnem” pillanatokat, hogy a végére inkább az ember egy jó kis szakítást kíván, csak történjen már valami. Bár ezeket meg is kapjuk, de a hiányérzet akkor sem múlik el. 

A dráma, ami nem tudja, hová tart

A Bármit, csak ezt ne 2. évadának legnagyobb hibája, hogy semmit nem mer lezárni. Mintha a készítők tudnák, hogy már berendelték a harmadik évadot, ezért inkább lassítanak. Minden konfliktust elhúznak, minden katarzist elodáznak. Az epizódok úgy nyúlnak, mint egy túlhevített mozzarella: rugalmas, de már nem túl ízletes.

Az a fajta feszültség, amitől a néző egyszerre érzi magát kínosan és meghatottan. Morgan kapcsolati válsága például kifejezetten erős szál. Az, hogy nem tud kötődni, majd a terapeutája sodorja bele egy tündérmesébe, ami végül többet árul el róla, mint bármely korábbi szerelme.

Sasha és párja házassága pedig szinte tankönyvi példája a „gyerek miatt összeházasodunk, majd lesz valahogy” típusú kapcsolatoknak. Nem hollywoodi idill, hanem a valóság: fáradt arcok, érzelmek és egy gyerek, aki minden vitát idő előtt lezár. Ebben a részben tényleg ott van a sorozat lelke – kár, hogy csak pillanatokra látjuk.

Milyen más párkapcsolati mintákat mutat be a sorozat?

A Bármit, csak ezt ne egyik legerősebb pontja, hogy nem cukormázzal leöntött, tökéletes szerelmeket mutat, hanem azt a kusza, modern valóságot, amiben a legtöbben élünk.

• A „sosem találjuk meg a középutat” típusú kapcsolat: Joanne és a nővére párkapcsolatai mintha folyamatosan két véglet között ingáznának – vagy túl sok, vagy túl kevés. A sorozat ezzel a modern elköteleződési félelmekre világít rá, arra, hogy a „mindent akarok, de nem tudom, hogyan” generáció érzelmileg mennyire túlfutja önmagát.
• A „kijózanító valóságkapcsolat” – mert néhány mellékszereplő sztorijában ott a remény, hogy nem minden kapcsolat tragikus vagy nevetséges. Csak épp ezek a pillanatok rövidek, reálisak és pont ezért hatásosak.

Túl sok téma, kevés új gondolat

A sorozat egyik legnagyobb problémája, hogy egyszerre akar társadalmi dráma lenni, vallási szatíra és romantikus vígjáték – de egyik sem sikerül igazán. A zsidóság köré épülő szál rengeteg lehetőséget kínált volna mély, őszinte párbeszédekre, de inkább elvész a sztereotípiák és a felesleges poénkodás között. 

Ezzel szemben a párkapcsolati és családi jelenetek a realitás talaján maradnak, ami megmenti az évadot attól, hogy teljesen széthulljon. A néző még akkor is talál benne valamit, amire rá tud kapcsolódni, ha közben már a telefonját görgeti.

A Netflixnek is muszáj húzni az időt

Látszik, hogy a Netflix hosszú távra tervez, hisz a harmadik évad már be van rendelve, így a mostani inkább egy nagy átvezetés lett. 

Egyes jelenetek még mindig eltalálják a néző szívét, de az összkép inkább fáradt, mint drámai. Ha ez egy valóságshow lenne, a hétköznapi kapcsolati válságokról, akkor tapsolnánk, de mint fikció, sajnos nem tud elég újat mutatni.

Nézhető, de nem kötelező

A Bármit, csak ezt ne 2. évada olyan, mint egy baráti beszélgetés, ami már harmadjára zajlik le ugyanabban a témában: kellemes, de nem biztos, hogy szükség volt rá.

Értékelés: 10/6.