Spinning az ókori Rómában? — A kondigépek évezredes története


Sokan azt hiszik, hogy a fitneszgépek a modern kor vívmányai, pedig már történelmi időkben is ilyenekkel igyekezték fenntartani erőnlétüket az emberek. Több ezer évet kell visszamenni az idő fonalán, hogy a kondigépek őseit felfedezzük: már az ókori római, kínai emberek is így növelték a testmozgás hatékonyságát. Lássuk hát a történetet!

Régészeti feltárások alapján a sporteszközök első képviselőit mintegy i. e. 6000 körül keletkezett kínai szövegekben említik, ahol a súlyemelést, súlylökést, illetve az íjászatot az egészségmegőrzés fontos eszközének tartották. Az egyiptomi falfestmények szintén többféle sportágat megjelenítettek, melyek közül a homokzsák-emelés volt az egyik legérdekesebb.
A testnevelés az ókori Görögországban nyert el intézményesített formát, amikor a spártai vezetők kemény edzésterveket eszeltek ki a katonák fittségének fenntartására.
Ezzel szemben az ókori olimpiai játékokra alaposan összeállított, de kíméletesebb edzéstervvel készültek a sportolók, akik többek között diszkoszvetést, gerelyhajítást gyakoroltak. A hellenisztikus kultúrára építő ókori Rómában a testnevelés kultusza általános volt: nem csupán rendszeres testmozgással tettek jólétükért, de változatos, egészséges étrend, valamint rendszeres fürdőzés révén is.
Népszerűek voltak a különféle labdajátékok, az ökölvívás, úszás, melyekhez többek között súlyzót, változatos méretű labdákat használtak. Az ókori Rómában fejlesztették ki a „nyújtópadot”, latinul cavallina-t, mely a mai lólengésen használt eszközhöz hasonlít. Igaz, ennek fő funkciója nem a mozgás, hanem a lóra való minél gyorsabb felszállás gyakorlása volt.
Az ókori Római Birodalom bukásával beköszöntő sötét középkor a testnevelés számára sem volt fényes időszak, egyedül a fizikai munka, hadászat, valamint kisebb játékok jelentették a sporttevékenységet. Egészen a 18. századik kellett rá várni, hogy a sport újra szabadidős tevékenység legyen: elterjedt a kötélmászás, a lőfegyverek megjelenésével pedig a vívás is mindinkább hobbi lett.

A sporttörténet első modern értelemben vett kondigépe az 1796-ban bemutatott Gymasticon volt, ami a kéz és láb átmozgatására is egy-egy pedállal szolgálta a testmozgást.
A futópadok első képviselőjét 1818-ban eredetileg nem az egészség megőrzésére, hanem kínzóeszközként vetették be: a mókuskerékhez hasonló lépcsős szerkezettel brit foglyokat kínoztak. A modern edzőgépek megjelenése előtt aztán az ipai forradalom és az ülőmunkák elterjedése nyitotta meg a kaput.
Megjelentek az evezőgépek, futópadok, elterjedt szabadidős kikapcsolódás lett a sport.
Gustav Zander svéd orvos mintegy 27 különböző eszközt tervezett, melyek csigarendszerekkel szolgálták a jobb erőnlétet, de rehabilitációs eszközökként is alkalmazták őket. Az általa, valamint Az Edmund Desbonnet által kifejlesztett eszközök a legtöbb mai kondigép alapjai.

Az edzőgépek forradalmának második hulláma az 1950-es években jött el, amikor a modern, fejlett és biztonságos szerkezetek megjelentek. A megnőtt keresletre a gyártók is ráharaptak, egyre többféle, egyre jobb gépet dobtak a piacra: 1968-ban az első elektromos szobabicikli, 1984-ben a lépcsőzőgép jelent meg a konditermekben.
Az 1980-as és 90-es évektől egyre elterjedtebbek lettek az otthoni kondigépek. Jelenleg a trendek, valamint az egészségről alkotott felfogás folyamatosan új sportágak és eszközök létrehozását motiválja, a változás tehát nem áll le soha.



Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.