Hajszőkítés vizelettel, fekete tincsek ólommal és rohadt piócával – A hajfestés hosszú története

Törvényszerű, hogy a nők mindig máshogy akarnak kinézni, mint ahogy azt a genetikai adta. Azóta így van ez, hogy az ember lejött a fáról, már a korai civilizációk asszonyai is leleményes módszerekkel színezték hajkoronájukat. A történelem szálait visszafejtve pedig egészen zavarba ejtő részletek merülnek fel a hajfestéssel kapcsolatban…

Hajfestés kezdetei: a gyökerek az Eufráteszig érnek

A hajszín kémiai anyagokkal történő módosításának kezdete a múlt homályába vész; jó eséllyel már az őskorban is színezték a hajukat valamiféle festékkel. Az első régészeti emlék egy hajfesték receptjéről i. e. 2177-ből, az Asszír Birodalomból származik, az egyik korai recept például kassziát és póréhagymát használ fel.

Az ókori egyiptomiak sem elégedtek meg Ozirisz adta természetes hajszínükkel: ők henna segítségével színezték vörösre, illetve feketére tincseiket, de a papiruszok tanulsága szerint a kurkuma és indigó is kedvelt összetevők voltak. Az egyiptomi festékekhez képest tartósabb fekete hajfestéket kísérleteztek ki a görögök és rómaiak, csakhogy az ólom és kénport tartalmazott, mely súlyosan mérgező, így egy biztonságosabb vegyület után néztek.

A megoldást egy undok élősködőben látták: két hónapig piócákat erjesztettek egy ólomedényben, majd a pasztát tincseikbe dolgozták. (Hiába, senki nem mondta, hogy a fodrász egyszerű szakma.)

Az ókori Kínában viszonylag olcsón megúszták, mert ott okker és tinta keverékével színezték tincseiket éjfeketére. Viszonylag széles színpalettával dolgoztak az amerikai indiánok, akiknek ásványokból és gyógynövényekből álló hajszínezői vörös, barna és fekete árnyalatokat festett a tincsekre. A korai hajfestékek azonban körülményesek voltak, hamar kifakultak, hosszú időnek kellett eltelni ahhoz, hogy egyéb színek is megjelenjenek.

Hogyan szőkítettek hajat a rómaiak? Szőke tincsek minden áron

A mediterrán római nők körében egy ideig népszerű hajtrend volt a szőke haj, melyért a végletekig elmentek. Egyesek megelégedtek azzal, hogy szláv rabszolgák hajából készült parókát viseltek, mások viszont bevállalták az ammónia alapú hajfestéket, melyet emberi vizeletből nyertek ki.

Kelta és germán népek a természetes hajszőkítés mellett tették le a voksukat: a normannok kamillával érték el a hajvilágosítást, míg egy görög filozófus beszámolói szerint a kelta harcosok mézzel mosták át fürtjeiket.

Középkori hajfestés

A visszafogottságáról ismert középkorban a hajfestés eleinte visszaszorult, az egyház a hiúság bűnének tartotta, azonban mint jól tudjuk, nem lehet a szépülni vágyó nő útjába állni. Sötétebb árnyalatokhoz henna és buzogánygyökér, míg világos árnyalatokhoz a timsó, kén és méz keverékét használták, hisz a szőke hajat akkoriban előkelőnek tartották.

A reneszánsz kori Itáliában sem kímélték a fejbőrt: timsó, kén, égetett mész elegyét vitték fel, majd órákig álltak a napon. A franciák parókával oldották meg a hajfestést, akik indigó, zúzott rovar segítségével színezték élénk vörös és kék színűre a póthajat.

Színes haj az ókorban, tarka hajkorona 2025-ben

A szivárvány színében pompázó hajviseletek az elmúlt évtizedben lettek általánosan elfogadottak, ellenben már az ókori népek is használták őket. Történelmi források alapján a gall és szász harcosok élénk színekbe borították tincseiket, hogy megfélemlítsék az ellenséget – Ez bizonyítja, hogy a hajfestésnek nem csupán esztétikai, hanem szakrális és hadászati szerepe is volt.

A színes haj új erőre kapott, amikor a modern hajfestékek megjelentek: az 1950-es, 60-a években kék, zöld, narancssárga hajfestékeket reklámoztak, ám nem vált belőle általánosan elterjedt divat.

Később a hetvenes évek punk szubkultúrájában terjedt el a természetestől eltérő, tarka árnyalatok használata, mely az évtizedek alatt a fősodorba is felszivárgott, így napjainkra eljutottunk odáig, hogy a drogériákban külön szekciót áldoznak a tarka festékeket.

Ipari forradalom és a modern hajfestékek megjelenése

Az ipari forradalom tudományos és technikai újításai hozták el a mai értelemben vett hajfestékeket. William Henry Perkin 1863-ban a kinint akarta szintetizálni a malária gyógyítása végett, amikor véletlenül felfedezte a mályva egy árnyalatát, mely az első szintetikus hajfesték volt.

Ettől kezdve a 20. században egyre többféle, egyre minőségibb, egyre kevésbé egészségkárosító festékek jeletek meg a piacon, így a húszas években már az olyan különleges hajszínek is megjelentek, mint a fekete, platinaszőke. A következő mérföldkő az 1950-es években jött el, amikor megjelentek az otthoni hajfestő szettek.

A hajfestés otthon aztán katalizátorként hatott a piacra, egye több színre, színező típusra lett igény, egy idő után az ideiglenes hajszínezők is megjelentek, még nagyobb szabadságot adva a fogyasztók kezébe. Így jutottunk el napjainkig, amikor már a hajfestés már rutinszerű művelet.

A hajfestés története során megannyi változáson ment keresztül: volt a lázadás szimbóluma, a divat netovábbja, de rituális célokat is szolgált. Amikor tehát legközelebb hajfestéket keresgélsz egy drogéria polcain, tudatosítsd magadban, hogy egy évezredes rituálé részese vagy.