Egyre okosabbak a nők a férfiaknál?

Kassai Tini

2012.08.17.

Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.

Ha hihetünk James Flynn új-zélandi professzornak, akkor igen. Bár amennyiben kritika nélkül fogadjuk el az állítást, akkor egyúttal azt is igazságként könyveljük el, hogy eddig nem voltunk annyira okosak, mint férfitársaink. Vagy mégis?

Természetesen nem következik egyik állítás egyenesen a másikból, mégis kétélű fegyver a hír, hiszen nem hagyhatjuk figyelmen kívül az évszázados sztereotípiákat, amelyek a nőket "butábbnak" bélyegzi.

Mit állít valójában a társadalomtudományok professzora?

Azt, hogy az elmúlt évben az általa vizsgált államok közül néhányban a kitöltött intelligenciatesztek értékelése után megállapíthatóvá vált, hogy a nők néhány ponttal átlagosan jobb eredményt értek el, mint a férfiak. Az intelligenciamérés száz éves történelmében ez akkor is meghökkentő lehet, ha tudjuk, hogy az a bizonyos öt pont mínusz, amely eddig a nőket sakkban tartotta, eddig sem volt teljesen egyértelmű.
Mindenesetre ahelyett, hogy örömhírként kezelhetnék a nők az intellektuális "trónfoglalását", továbbra is kényelmetlenül érzik magukat a bőrükben és magyarázni kell a bizonyítványt. És amíg a nőket a mai napig érzékelhető negatív megítélés készteti védekezésre, addig a férfiak egy része a hír igazságát vonja kétségbe, és az elmúlt hetekben a fórumokon nők és férfiak százai feszültek egymásnak a téma hallatán.

Ám lehet okosabb egyik nem a másiknál? Valóban mérhető a különbség? Valóban objektív módon lehet megállapítani azt, hogy bármely nem erősebb intellektussal rendelkezik?

Bogdán Richárd, a magyarországi Mensa sajtófőnöke (aki egyébként maga is Mensa-tagnak számít) tapasztalatai szerint hazánkban a Mensa hivatalos tesztjét kitöltő nők és férfiak eredményei nem térnek el egymástól. Vagyis a nők nem gyengébbek az IQ területén, viszont ugyanilyen egyértelműen állítható, hogy sokkal kevesebb nő hajlandó megméretni IQ-hányadosát. A nemek aránya a tesztkitöltések során 70-30%, a férfiak javára. Vagyis több mint kétszer annyi férfi mer szembenézni azzal, hogy "hivatalosan" mennyire tekinthető intelligensnek, mint ahány nő vállalja a kihívást.

Egy brit kutató, Adrian Furnham 2008-ban arra a megállapításra jutott, hogy nincs lényeges eltérés a női és a férfi intellektus között, ám talált egy nagyon lényeges momentumot, mely szerint a tesztet kitölteni szándékozó nők jellemzően öt ponttal alacsonyabbra becsülték a várható értéket, míg a férfiak ugyanennyi ponttal lőtték magasabbra várható teljesítményüket. Vagyis a férfiak nem okosabbak, de intellektuális magabiztosságuk akkor is előnyt jelent számukra, ha az eredmények (és a mindennapi életben nyújtott teljesítményük) nem igazolják az IQ-fölényt.
Ugyanígy a bizonytalan, észbeli képességeit alacsonyabbra becsülő nő nagy valószínűséggel hátrál ki, vagy bele sem megy olyan megmérettetésbe, amelyről úgy véli, csak kudarc lehet.

Nyomon követhető az is, hogy mind a férfiak, mind a nők intelligenciahányadosa az elmúlt száz év során folyamatosan emelkedett, ráadásul ez az emelkedés egyre gyorsul, s ez feltételezhetően a társadalmi fejlődés következménye.
A nők gyorsabb fejlődését pedig azzal magyarázza az új-zélandi kutató, hogy a nőknek egyre több területen kell szerepet vállalniuk, és a változatos, sok esetben egymástól teljesen különböző feladatok közötti zsonglőrködés elősegíti az eddig háttérbe szorult képességek fejlődését, például a magas szintű problémamegoldást.