Pornót nézni lehet. Nem tilos. Kinek-kinek a jó ízlésére van bízva, hogy mennyit bír belőle - különösen a gyomra. A tinipornó az más. Főleg akkor, ha boldognak vélt házasságban él a férfi, és lányai vannak. Adott egy feleség és anya, aki annyira megundorodott tulajdon férjétől, hogy zavarában Franco Marco véleményét kérte.

Kedves Marco!

Teljesen tanácstalan vagyok, és valakinek muszáj elmondanom. Már gyerekkorunk óta együtt vagyunk a férjemmel. Persze mindig voltak  kisebb-nagyobb hullámvölgyek a kapcsolatunkban, de végül mindig az egymás iránt érzett szeretetünk bizonyult erősebbnek. Tudtam róla, hogy előszeretettel nézegeti a lányokat az interneten, és szerintem nem is volt tétlen közben. Azt mondta, ez azért van, mert kevés a szex közöttünk. (Heti legalább négy, döntse el mindenki, hogy "huszonsok" év után ez kevés-e.) De ebbe már belenyugodtam, bár az önértékelésemnek nem annyira használ. Nemrégiben viszont olyan dolgon kaptam a férjemet, ami teljesen megváltoztatott bennem mindent, amit eddig róla gondoltam. Sajnos rajtakaptam, hogy tinipornót nézeget. Teljesen összezavarodtam, nem akartam, hogy hozzám érjen. Eszembe jutott a nagyapám, aki... De ezt nem szeretném most itt leírni. Azt már elástam magamban valahova jó mélyre,  nem mertem szólni senkinek. Talán azért, mert gyerek fejjel nagyon szégyelltem magam. Most pedig a férjem az, aki a tizenéves lányokra indul be. Az első reakcióm az volt, hogy elhagyom. De akkor mi lesz a családdal? A lányok imádják, és mindig tökéletes apa volt. A mi kapcsolatunk viszont teljesen megváltozott. Az egyik pillanatban megölelném, aztán a másik pillanatban beugrik a kép és gyűlölöm. Ő persze csodálkozik, hogy nekem ez miért ekkora probléma, és miért nem tudom már elfelejteni. Abban biztos vagyok, hogy szeret minket. De akkor miért? Nem a megoldást várom tőled. Csak tudnom kell, hogy más hogyan gondolkodik erről. Én teljesen össze vagyok zavarodva.

Szép napot!

Berni

Forrás: [origo]



Kedves Berni,

undorodom. Minden esetben, ha felnőtt ember a gyereket szexuális kielégülésére használja. Ha férfi teszi, ha nő, nem érdekel. Leszarom, hogy valóságban vagy virtuálisan, ülve vagy állva csinálja. Mocskos ügy. Hányok tőle. Elmondok neked valamit. Barátom, Iván, irodalmár, neves pesti egyetemen tanít, mostanában múlt el ötven, magányos, túl két házasságon. Tizenkét éves volt, mikor matektanára, Zoli bácsi, óra után úgy korrepetálta algebrából, hogy közben szájába vette a péniszét. Nem értette. Nem volt se jó, se rossz neki, egyszerűen csak nem értette. Hogy miért kell a tanár bácsinak mindig a saját farkát markolásznia a halmazokat magyarázva, vagy őt piszkálni, ha példát old meg éppen, s egyáltalán mi a franc ez az egész?! Zoli bácsi néha persze elélvezett a nagy tanításban, utána meg zavartan törölgette kezéről a fehér anyagot. Iván ezt sem értette. Szűz volt még akkoriban, azért nem. Tanév végén aztán elköltöztek a kerületből, s ezzel vége lett a különóráknak. Szüleinek nem beszélt a dologról később sem, igaz nem is nagyon kérdezték másról, csak a leckékről, mert mindig fontos volt nekik, hogy Iván kiválóan szerepeljen. Ezért kellett az extra matek is, hiába állt ellen szelíden néha. Mostanában, esti ivásokkor, barátom határozottan állítja, hogy nem hatott rá károsan az akkori trauma. Szégyellte ugyan, de más semmi. Sok kapcsolata volt azóta, nőkkel elsősorban, meg ugye a két házassága -  na, jó, azok szétmentek végül, de biztos benne, hogy nem ő miatta -, alapvetően azonban jól érzi magát. Egyedül a szombati úszáskor - lejárkál hétvégén a Komjádiba, szereti, a mozgás miatt főleg - jön az a furcsa remegés. Zavarják a meztelen pasik az öltözőben és a zuhanyzóban. Nem bírja a látványukat. Érthetetlen reszketés fut rajta végig ilyenkor. "Na lehet, hogy ez beragadt nálam amiatt a barom miatt" - mondja. Lehet. Mit számít már. Iván felnőtt, Zoli bácsi megúszta, tanított még gondolom néhány évet abban az elitiskolában, s ha nem ment a matek, szépen, mosolyogva korrepetált mindenkit, akit ért. De már ez sem számít. Csak a jelen. Ivánnak van még pár éve, összejöhet néhány menet, kis szerencsével még apa is lehet. És ha majd szépen révbe ér, még az is lehet, hogy jobban vigyáz majd a saját gyerekére, néha beszél hozzá, kérdezi, nem csak a leckét, és ha úgy alakul, az ilyen Zoli bácsikat úgy vágja pofán, hogy csak reccsennek bele. A biztonság kedvéért persze. Kedves Berni. Azt mondtad, nem kéred tanácsom a szerető férjről, a tökéletes apáról, a tinipornón vegetáló férfiról. (Aki nyilván azt is természetesnek venné, ha más szerencsétlen férfitársa, kit szintén csak heti négyszer elégít ki asszonya évtizedek után, adott esetben az ő szeretett lányait nézegetné a világhálón, ruha nélkül, miközben intenzíven saját altestét gyűrögeti sötét szobájában.) Nem adok hát tanácsot, nem is adnék, nem is tudnék, nem is akarok. Látod leírva, amit gondolok. Csak egy szó még: ha néha elfog az undor, használd bátran a toalettet. Hányd ki magadból a szennyet, ne hagyd, hogy felfordítsa gyomrod a káros anyag. Aztán engedj rá bő vizet. Abból baj nem lehet.

Üdv.
Marco


Ha egy témában már hosszú ideje tanácstalan vagy, kérdezd Franco Marcót, aki kendőzetlen véleményével téged is felhomályosít.
 Marcótól itt kérdezhetsz!
Marcóról még többet megtudhatsz itt!
Barátkozz Marcóval a Facebookon is!
Légy Marco ismerőse az Iwiwen is!