Pilát Gábor: "Az elengedés nem egyenlő az elfelejtéssel"

Felnőttként gyakrabban azonosulunk helyzetekkel, és ragasztunk magunkra felcímkézett szerepköröket, amitől aztán nehezen tudunk szabadulni. Ilyen például a megcsalt, elárult és magára hagyott férj- vagy feleségmatrica. Sok helyen kapható, olcsó, jól tapad, és többnyire együttérzést vált ki a környezetből. Ha már azzal sem vigasztalhatjuk magunkat, hogy a párunkat vagy házastársunkat valami nagy történelmi ügyért vesztettünk el, mert ő nemes egyszerűséggel lelépett a főnökkel vagy a titkárnővel, még mindig beszerezhetünk magunknak egy "megcsalt és elhagyott" matricát.

Az ifjú pár már akkor elveszíti a mindenkori jelennel való kapcsolatot, amikor a nászéjszakán verejtékezve egymás szemébe néznek, és elhatározzák, hogy ennek az éjjelnek az emlékét mindennap felelevenítik. Valószínűleg jobban járnának, ha azt határoznák el, hogy minden közösen eltöltött időből kiveszik az örömöt, a boldogságot és a pillanat varázsát.

Ahhoz, hogy megkaphasd a mai napot, el kell engedned a tegnapot. Meg kell halnod, hogy újra megszüless. Amikor elenged a múltat, az a halál. Amikor beengeded a jelent, az az újjászületés. A "megtanulni elengedni" pedig azt jelenti, hogy megtanulni élni.