A tudatosság és a tudattalanság az elme pillanatnyi állapotától függ. A valódi lényed azonban nemcsak mindkettő fölött áll, hanem az elme fölött is.

A sors sosem ellentmondásos. Mindenki képes a segítségnyújtásra a másik ember felé, azonban a szenvedés folyamatosan újrateremtődik, egészen addig, amíg az ember saját magában nem gyomlálja ki a fájdalom gyökereit. A hiánybetegséget a hiányzó elem pótlásával lehet gyógyítani, az egészség utáni vágyakozás és a betegség tagadása nem vezet eredményre.

A szenvedés folyamatosan újrateremtődik, addig, amíg az ember saját magában nem gyomlálja ki a fájdalom gyökereitForrás: Shutterstock

Nem arról van szó, hogy azért ne panaszkodj másoknak a problémáidról, mert jó esélyed van arra, hogy az emberek egy részét nem fogja érdekelni, a másik része pedig örül annak, hogy nem csak neki vannak problémái. Sokkal inkább arról, hogy problémát csinálsz a problémából. 

Pedig a legnagyobb problémád valószínűleg az, hogy az életed egyik felét szereted, a másikat nem. 

Amikor ébredéskor konstatálod, hogy jót álmodtál vagy rosszat, akkor annak nincs különösebb kihatása a napodra, mert az álmot álomnak látod, és tudod, hogy az nem a valóság. Miért ne tehetnéd meg ugyanezt az élettel?