Retrokincsek: csekkold, használtad-e még ezeket az eszközöket, amelyeket a mai gyerekek hírvől sem ismernek

Az 1990-es évek egy különleges korszak volt: a technológiai fejlődés kezdetén álltunk, még nem létezett okostelefon, a digitális világ még csak bontogatta szárnyait. Akkoriban a mindennapi élethez olyan használati tárgyak tartoztak hozzá, amelyeket a mai gyerekek talán már nem is ismernek, sőt sokan el sem tudják képzelni, hogy valaha nélkülözték volna az internetet vagy az érintőképernyős eszközöket. Íme néhány ikonikus retrokincs az 1990-es évekből, amely a korszak mindennapjait meghatározta.

Retrokincsek: a VHS-től a diavetítőig

1. VHS-kazetta és videomagnó

A VHS-kazetták a 90-es évek videotechnológiájának menősége volt. Filmeket, családi videókat és televíziós műsorokat rögzítettek rájuk. Ha volt VHS lejátszó egy családban, akkor jó eséllyel volt néhány nyugati film is a kazettákon, rettenetes ráolvasott fordítással, hogy mindenki értse a történéseket.   Egy jó filmnézéshez előbb fel kellett tekerni a szalagot a kazetta elejére, hogy újra lejátszható legyen. A "visszatekerés" szó nem volt szokatlan a 90-es évek gyerekeinek, ma viszont a streaming világában már szinte teljesen eltűnt. Lelkesen gyűjtöttük a videoklipeket (akkor még Youtube sem volt), ne feledjük, hogy például Madonna is ennek a kornak köszönheti elképesztő népszerűségét.

2. Walkman és Discman

A zenehallgatás 1990-ben teljesen más élmény volt, mint ma. A walkman egy mini kazettás magnó volt,  amely a 80-as években jelent meg, de a 90-es években még mindig népszerű volt. A kazettákat cserélgetni kellett, és az elem élettartamát is figyelni kellett, különben a zene lassulni kezdett, és a lejátszás leállt. A discman a CD-lejátszók hordozható változata volt, amely sokkal jobb hangminőséget nyújtott, de a CD-k könnyen karcolódtak, és a lejátszó hajlamos volt ugrani, ha megráztuk. Ráadásul a menőbb darabokat övre lehetett fűzni.

3. Floppy lemez

Mielőtt az USB-meghajtók és felhőalapú tárolók átvették volna az adatmentés szerepét, a floppy lemezek voltak a legfontosabb eszközök, ha fájlokat akartunk egyik számítógépről a másikra vinni. A legelterjedtebb változatuk az 1,44 MB-os 3,5 hüvelykes lemez volt, ami ma nevetségesen kevés tárhelynek tűnik, hiszen akár egyetlen nagyobb fénykép sem férne rá. Akkoriban viszont ezek a lemezek nélkülözhetetlenek voltak az iskolai projektekhez és a munkahelyi fájlok tárolásához.

4. Vonalas telefon és telefonfülke

A mobiltelefonok előtt a vonalas telefonok és a telefonfülkék uralták a kommunikáció világát. Egy hosszú beszélgetéshez sokszor a lakás egyetlen fix pontján kellett ülni, a készülék mellett. A telefonzsinór gyakran belegabalyodott mindenbe, és privát beszélgetésre csak akkor volt lehetőség, ha elég hosszú zsinór állt rendelkezésre, hogy félrevonuljunk. Az utcai telefonfülkék pedig létfontosságúak voltak, ha az utcán vagy utazás közben akartunk valakit elérni – érmékkel vagy telefonkártyákkal lehetett hívásokat kezdeményezni.

5. Kazettás magnó

A zenehallgatás mellett a **kazettás magnó** a hangrögzítés fő eszköze is volt a 90-es években. Akár a rádióból felvett zenéket is visszahallgathattuk, ha időben megnyomtuk a felvétel gombot. A kazettás magnók ugyanígy népszerűek voltak a gyerekek körében is, akik saját „rádióműsort” készíthettek vagy éppen üzeneteket rögzíthettek.

 6. Tamagotchi

A 90-es évek egyik legnagyobb játéksikere a Tamagotchi volt, egy kis kézi virtuális állat, amely gondozást igényelt. Az apró kijelzőn lévő "digitális lény" evést, játékot és tisztálkodást követelt, és ha nem figyeltünk rá eléggé, elpusztult. Ez a játék óriási népszerűségnek örvendett, és sok gyerek tanulta meg a felelősséget a Tamagotchi gondozása révén.

 7. Betárcsázós internet és modem

A 90-es években az internet még gyerekcipőben járt, és a betárcsázós modemek voltak az első kapuk a világhálóhoz. A modem jellegzetes sípoló és zúgó hangokat adott ki, amikor kapcsolatot próbált létesíteni, és a sebesség messze elmaradt attól, amit ma megszokhattunk. Ráadásul ha valaki internetezett, a vonalas telefon vonalát blokkolta, így nem lehetett egyszerre telefonálni és böngészni. 

8. Analóg fényképezőgép

A fényképezés az 1990-es években még teljesen analóg volt, ami azt jelentette, hogy filmtekercset kellett vásárolni és behelyezni a fényképezőgépbe. Egy-egy filmtekercs korlátozott számú képet tudott tárolni, és a fotók csak a laborban történő előhívás után váltak láthatóvá. Emiatt minden egyes fotót jól át kellett gondolni, hiszen nem volt lehetőség azonnal kitörölni vagy újra elkészíteni egy képet, ha az nem sikerült tökéletesen.

9. Diavetítő

A videók elterjedése előtti időszak kincse volt a diavetítő, amivel meséket lehetett a falra vetíteni (emlékszel még az Öreg néne őzikéjére?) A diaszalagokat kis hengeres dobozban tároltuk, és esti mese gyanánt a szüleink ezekből vetítettek nekünk. 

10. Takarékbélyeg

Spórolni akkoriban is menő volt, akár 50 fillérért (fél forint) is lehetett kapni takarékbélyeget, amit egy gyűjtőfüzetbe lehetett beragasztani. Érdemes volt a nagyitól begyűjteni a 10-20 filléreseket, egész jó kis zsebpénzt lehetett összerakni a nyári szünetre, ha valaki szorgalmasan gyűjtögetett. 

Az 1990-es évek használati tárgyai mára szinte teljesen eltűntek, helyüket a digitális technológia és az okoseszközök vették át. Ezek a régi tárgyak azonban nosztalgiát ébresztenek, és emlékeztetnek minket arra, hogy milyen gyorsan változik a technológia és az életünk eszköztára. Azok, akik a 90-es években nőttek fel, különleges kapcsolatban állnak ezekkel a tárgyakkal, míg a mai gyerekek számára ezek már csak történelem.

Ezek voltak a korszak menő zenéi: