A húsvéthétfői locsolkodás az egyik legvidámabb magyar népszokás — már ha nem vagy épp a harmadik vödör vizet kptad. Eredetileg a fiúk locsolták meg a lányokat, hogy el ne „hervadjanak”— de a későbbi időkben a hölgyek úgy döntöttek, hogy eljött az ideje a visszavágónak. Roppant kevesen tudják és enyhén vitatott is, de egyes szokások szerint kedden a hölgyek töltik meg tiszta vízzel a dézsákat, szikvizes palackokat és bizony ám — meglepik a fiatalembereket a visszalocsolkodással.

Forrás: Shutterstock
A húsvét utáni visszalocsolkodás egyfajta revans?
A húsvéti locsolás gyökerei a tavaszi termékenységi rítusokig nyúlnak vissza. A víz az életet, megtisztulást, megújulást szimbolizálta, a lányokat pedig azért locsolták meg, hogy egészségesek, szépek és termékenyek maradjanak.
A 20. század második felében — főleg a városokban és a fiatalabb generációk körében – megjelenik a visszalocsolkodás. Kezdetben csak játékosan, viccből, aztán lassan hagyománnyá vált: a lányok egy vödör vízzel vagy szódaszifonnal „megbosszulják” a korábbi öntözést. Nem véletlen, hogy kialakult ez a szokás, hiszen lássuk be, nem biztos, hogy minden lánynak jól esett a dézsavíz a kontya alá — így azonban elégtételt tudtak venni.
Ez már nem a termékenységről szól, hanem inkább a kölcsönösségről, mókáról és egyenlőségről.
Ma már oda-vissza huncutság
A húsvéti locsolkodás ma már sok helyen oda-vissza történik, főleg ott ahol nem ragaszkodnak a hagyományok szigorú elveihez. A visszalocsolkodás azt üzeni: „rendben van a hagyomány, de mi is a játék részesei szeretnénk lenni” — Nem pedig passzív szereplők, akik várják a nyakon öntést. A lányok általában délután vagy húsvét másnapján, kedden locsolkodnak vissza. Sokszor egy vödör vízzel, kerti slaggal vagy tréfásabb kölnivel — talán ez a legkíméletesebb mondja a visszavágásnak. És igen, ez a fiúkat néha teljesen váratlanul éri. A visszalocsolkodás egyfajta kis női ellenforradalom a népszokáson belül, ahol a humor, a játékosság és kölcsönösség dominál. És valljuk be nagyon is mulatságos szokás ez!


