Ártatlan viccelődésnek tűnhet, amikor a család, rokonság, baráti kör egyes tagjai bedobják a „vesztes testvér” jelzőt, látva, hogy a másik testvér sikeres a szakmájában, a kapcsolataiban, szemben a „lúzerrel”. Talán nem gondolják komolyan, lehetséges, hogy valóban „csak egy kis hecc”, amit csinálnak, és közben nem is tudják, milyen hosszú távon is érezhető károkat okoznak annak, akit épp ugratnak.
Charlynn Ruan, okleveles klinikai szakpszichológus szerint nemcsak a gyerekkori identitásfejlődésre van nagy hatással, hogy mit hall egy gyerek magáról, hanem a felnőttkori gondoskodásra is kihat, ha valakit gyerekként, fiatal felnőttként „vesztes testvérként” emlegettek. A szakember azt is elárulta, milyen tulajdonságok fejlődhetnek ki abban az emberben felnőttkorára, akire gyerekként a „vesztes testvér” címkét aggatták.
Az az ember, aki úgy érzi, a családja érvényteleníti őt, a testvére az úgynevezett aranygyerek, ő pedig a lúzer, általában alacsony önbecsüléssel rendelkezik. Ahelyett, hogy azt gondolná: „Lehet, hogy nem vagyok okos vagy sportos, de más dolgokra képes vagyok”, a „vesztes testvér” a mindent vagy semmit gondolkodásmódjával azt üzeni magának, hogy „rossz vagyok, értéktelen vagyok”.
„Annak ellenére, hogy valószínűleg sok pozitív személyiségjegyük és tehetségük van, előfordulhat, hogy testvérüknél alacsonyabb rendűnek tartják magukat” – mondja a szakember.
Aki a gyerekkorában nem érezte, hogy a szüleinek fontos és különleges, az a barátai, főnökei vagy partnere elismeréséért küzd. Mivel fél az elutasítástól, nehezen közeledik az olyan emberekhez, akiktől kedvességet, szeretet kap. Ugyanakkor, ahelyett, hogy egészséges sebezhetőséget mutatna azzal, hogy fokozatosan megnyílik a másik előtt, előfordulhat, hogy egy első randin megoszt minden szörnyűséget a partnerével, ami valaha történt vele.
„A vesztes gyereknek bélyegzett felnőttek gyakran túlóráznak, hogy megpróbáljanak a főnök kedvében járni, és elnyerjék az elismerését, miközben nem veszik figyelembe saját érzéseiket és szükségleteiket” — magyarázza a pszichológus.
Amikor konfliktus merül fel, a családok hajlamosak az úgynevezett „vesztes testvért” hibáztatni. Például a szülő negatív érzéseket vetíthet ki arra a gyerekre, amelyik a saját hibáira vagy a volt partnerének hibáira emlékezteti. Mivel a gyerek nem tudja, miért bánnak vele igazságtalanul, hajlamos szégyellni magát vagy alkalmatlannak érezni magát. Bármit tesz, soha nem lesz elég jó.
„Ezek a testvérek gyakran válnak bűnbakká a családban. Úgy tekintenek rá, mint minden csalódás okozójára, így a család többi tagja fenntarthatja a boldogság vagy a siker látszatát. Kutatások szerint a diszfunkcionális családokban a szülők a kapcsolatukban lévő megoldatlan feszültségeket átvihetik a gyermekükkel való kapcsolatukra. Az azonosított pácienssé vagy bűnbakká válás szerhasználatként vagy mentális egészségügyi problémákként, például szorongásként vagy depresszióként is megnyilvánulhat” — állítja Charlynn Ruan.
Mivel alacsonyabb rendűnek érzik magukat testvéreiknél, a „vesztes testvérek” gyakran olyan tulajdonságokat fejlesztenek ki, mint a humor, a kreativitás vagy a szimpatikus természet, hogy kompenzálják vélt hiányosságaikat.
„Ezek a tulajdonságok kívülről pozitívnak tűnhetnek, de gyakran belső szenvedést okoznak az egyénnek, mivel az önértékelés hiányából fakadnak, szemben a személyiségük valódi kifejeződésével” – figyelmeztet a szakpszichológus.
Azok a gyerekek, akik testvéreik eredményeinek árnyékában nőnek fel, felnőttként nem merik megvalósítani az álmait. Lehet, hogy lebeszélik magukat arról, hogy megpályázzanak egy áhított állást vagy akár csak fizetésemelést kérjenek.
„Ha a vesztes bélyeg identitásuk számos vagy minden területére kiterjed, akkor nem küzdenek olyasmiért, amit elveszíthetnek, és nem hozzák olyan helyzetbe magukat, amelyben benne van a lehetséges elutasítás veszélye” – mondja Ruan.
A „vesztes testvér” címke önbeteljesítő jóslattá is válhat. Ez azért van, mert az emberek hajlamosak egy olyan külső világot teremteni, amely megfelel a belső identitásuknak, és olyan élményeket keresnek, amelyek megerősítik a hiedelmeiket. Tudat alatt szabotálhatják a siker esélyeit, mert hozzászoktak a kudarchoz, és ez azt az érzést adja nekik, hogy ők irányítják a sorsukat.
A sikerük megakadályozása mellett a „vesztes testvérek” hajlamosak szabotálni a kapcsolataikat is. „Mivel az önértékelésük olyan alacsony, amikor valaki felnőttként őket választja, az szorongással és kellemetlenséggel tölti el őket” – magyarázza el a klinikai szakpszichológus, hozzátéve, hogy ilyen helyzet például, amikor van egy szerető társuk, de megcsalják egy társadalmilag kevésbé kívánatos személlyel, mert úgy érzik, hogy ezt érdemlik.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.