Ha a férjednek viszonya van, ez a nő szabadít meg tőle – Kínában létezik a szeretőelűző szakma

A Mistress Dispeller című filmnek köszönhetően vált ismertté az úgynevezett szeretőelűző szakma. Ebben a dokumentumfilmben Wang Zhenxi, az „egészen hétköznapi” nő szerepel, aki különleges szakmát űz. Ugyanis hirtelen felbukkan az afférba keveredett házasságokban, egy régi ismerősnek álcázva magát, hogy manipulációval elűzze a szeretőt, ezzel újra a békés együttélés felé terelve a párt. Ez a szerep, film nemcsak egy morálisan ambivalens hivatást jár körbe, hanem Kína változó kulturális, társadalmi és gazdasági kontextusára is rávilágít.  

A filmben többek között előkerülnek olyan kulturális jelenségek, mint a hanyatló házasságkötési hajlandóság, a válások és a fiatalok elutasító magatartása a házasság gondolatára. A filmben megjelenő szerető elűzése – noha nyugati szemmel megtévesztés – a kínai kulturális közegben gyakran kegyes színlelésnek tekinthető, ahol nem akar senki szégyent vallani, hanem inkább finoman, de hatékonyan feloldani a konfliktust.

Valójában kinek van szüksége segítségre?

„Ha valaki szerető lesz, az azért van, mert úgy érzi, nem érdemel teljes szerelmet. Éppen ő az, akinek a legtöbb segítségre van szüksége.” 
A film készítője, Elizabeth Lo Hongkongból érkezve, az „idegen nézőpontot” akarta feltárni: nem a szerelmi háromszöget, hanem a szerető szemszögét vizsgálja. A szeretőelűző szerepében megjelenő nőt, a feleséget és a szeretőt is árnyalt módon ábrázolja a vásznon, és nem választ oldalt, nem védi az egyik vagy a másik félt. 

Valóban létezik ez a szakma?

Ez a szakma alig tíz éve létezik, de ma már egyre gyakoribb a nagyvárosokban. Az ügyfelek között többnyire olyan feleségek találhatóak, akik meg akarják menteni házasságukat a „kis harmadik”(xiao san) – így nevezik a kínai popkultúrában a szeretőt, akit gyakran ábrázolnak ragadozó, de ellenállhatatlan házrontóként, akár futó kalandról, akár hosszú távú kapcsolatól van szó – elűzésével.

Tehát a „szeretőelűző szakma” nem kitaláció, ahogy az ország egyre inkább küzd a csökkenő házasságkötések, házassági arányok és a növekvő válások számával. Ennek következtében kialakult a „szerelmi ipar”: randitáborok, állami házasságvédelmi programok, sőt applikációk is léteznek házastársak számára. 

Hogyan hozott létre egy új iparágat a gazdasági fellendülés és a mélyen gyökerező nemi egyenlőtlenség?

A gazdasági fellendülés, a férfiak megnövekedett anyagi lehetőségei és a nők házasságon belüli kiszolgáltatottsága hozzájárult ahhoz, hogy sok feleség inkább külső szakemberekhez forduljon a szeretők eltávolítására, minthogy kilépjen a kapcsolatból. Ez a gyakorlat egyszerre tünete a modern Kína gazdasági átalakulásának és a patriarchális társadalmi rend konzerválódásának.

A gyors társadalmi változások, a jogi reformok és a makacsul élő hagyományok keveréke valóságos válságot idézett elő a kínai házasság intézményében. Az elmúlt tíz évben a válások száma megduplázódott. Az esetek harmadában a hűtlenség a fő ok, és a férfiak tizenháromszor nagyobb eséllyel lépnek félre, mint a nők. Mindez különösen aggasztónak számít egy olyan országban, ahol a házasság nagy társadalmi értéket képvisel.

Miért van igény szeretőelűzőkre?

• Kínában a gazdasági boom miatt egyre több férfinak lett anyagi lehetősége fenntartani „második kapcsolatokat”.
• Mindeközben ezt komoly társadalmi, nemi egyenlőtlenségek kísérik, a nők (különösen idősebb feleségek) gyakran kevés hatalommal rendelkeznek, és házasságuk megőrzését tartják elsődlegesnek, még árulás esetén is.
• Ezért hajlandóak pénzt fizetni „szakembereknek”, akik különféle trükkökkel, manipulációval  távolítják el a szeretőt. 

A kulturális háttér és szerepek

A dokumentumfilm egyik érdekes eleme a kulturális különbség felvillantása a nyugati és Kínában megszokott módszerek között. Hazai viszonylatban a párterápia, kommunikáció, külföldi utazás, ami a normális válaszreakció, ha fény derül egy viszonyra – radikális esetekben válás, szakítás. Mindezzel szemben Kínában még erősen él a megbocsátás és az „presztízs” helyreállításának vágya, ami feltételezi a közvetlen konfrontáció elkerülését, mintha a megcsalt feleség nem is tudna a szerető létezéséről. Összességében a terápia stigmatizál, és a szeretőelűzőnek pont ez a finom, „arccal” nem szembesítő megoldás a feladata. A film rendezője szerint: 

A „szeretőűzők” sokféle eszközt alkalmaznak:

• Van olyan szerető, akit le lehet fizetni, vagy el lehet bátortalanítani kellemetlen igazságokkal a férfitól (adósságok, idős szülők ápolása stb.).
• Megfélemlítés vagy megszégyenítés: másokat szégyenbe lehet hozni családjuk, barátaik előtt, információk kiszivárogtatása által a szerető múltjáról vagy a férfi kötelezettségeiről.
• Érzelmi manipuláció: női „űzők” néha barátnőként közelednek a szeretőhöz, hogy finoman lebeszéljék a kapcsolatról.
• Szélsőséges esetben: a férfi mistress-dispeller saját maga csábítja el a szeretőt.
• Áthelyezés: ha az ügyfélnek vannak kapcsolatai, előfordulhat, hogy a szeretőt hirtelen másik városba helyezik. 

Ezek is érdekelhetnek: