Drágább, mint a gyémánt? Ezért lett az antik csipke a 19. század legkelendőbb portékája
2025.10.25.
Az ipari forradalom egészen váratlan módokon bolygatta meg a társadalom szövetét. Ennek egyik érdekes része volt a kézzel készült csipke iránti őrület, mely még az ékszereknél is kelendőbb lett.
Az arisztokrata hölgyek körében mai szemmel nézve igen meghökkentő hóbort ütötte fel a fejét a viktoriánus korban: szinte ölre mentek a legszebb kézi csipkéért. Ez az őrület odáig fajult, hogy egy ideig még a gyémántberakású ékszereknél is értékesebbnek számítottak, impozáns gyűjtemények születtek az iparművészet ezen törékeny műremekeiről. Mégis, mi okozta a csipke iránti irreális keresletet?
Forrás: Hearst Newspapers
Ipari forradalom és a gépi csipke nem várt hatásai
Mivel sok időbe telt és meglehetősen drága volt elkészíteni, a csipke évszázadokig az uralkodók és arisztokrácia státuszszimbóluma volt. Utóbbit jól érzékelteti, hogy például a 16-17. századi Spanyolországban bizonyos csipkefajtákat kizárólag a királyi családok tagjai viselhették.
Ezt a hegemóniát törte meg az ipari forradalom és a gyári csipke megjelenése, mely mind szélesebb társadalmi réteg számára tette elérhetővé ezt a cifra díszítőanyagot.
A számok egészen sokkolóak voltak: 1860-ban az angol csipkegyárak mintegy 150 000 dolgozót foglalkoztattak. Ez elkerülhetetlenül a kézi csipkeipar hanyatlásához vezetett, melyet még a filantróp kezdeményezések sem voltak képesek ellensúlyozni.
Forrás: De Agostini Editorial
Ami korábban a státuszt jelezte, az hirtelen tömegtermék lett, ahogy pedig fejlődött a technológia, egyre minőségibb termékek gördültek le a futószalagról, mind többen és többen engedhették meg maguknak az akkoriban divatos csipkeruhát. Azonban az arisztokráciát sem olyan fából faragták, akik csak úgy hagyják kicsúszni a kezükből privilégiumaikat, új módot kerestek, hogy különválasszák magukat a többi osztálytól.
Mit árul a díler? Antik csipkeőrület a viktoriánus korban
A felsőbb osztályok elutasítóak voltak a gépi csipkével, hangoztatva, hogy csak a kézműves darabok számítanak „igazinak”, a folyamatnak pedig érdekes mellékhatása volt a reneszánsz, illetve barokk csipkék iránti kereslet. Ugyanis a gyári modellek megjelenésével az antik darabokban felbecsülhetetlen kulturális értéket láttak.
A divattörténet egyik legérdekesebb epizódja vette kezdetét: régebbi korok ruháiból kivágták a díszes mintákat, egy-egy ritka darab ára a legdrágább ékszerekével vetekedett.
Ezt a feladatot erre szakosodott „csipkedílerek” végezték, akik felkeresték és eladták a csipkeanyagokat, egyesek még arra is vállalkoztak, hogy az akkori divat szerint módosítják a csipkéket. Ennek volt egy komoly negatív hatása is, ugyanis a megmaradt csipkeverők portékájának tovább csökkent a kereslete.
Forrás: Hulton Archive
A nagy versengésben persze a csalók is megjelentek, akik hitvány másolatokat próbáltak antik csipkeként eladni – Kiszűrésükre szakértői könyveket állítottak össze. A régi textíliák ápolására, kezelésére külön útmutatókat állítottak össze a viktoriánus korban, néhány díler pedig olyan jól megszedte magát, hogy még külföldre is utazhatott.
Ez az őrület első sorban a New York-i elit körében volt elterjedt, akik komoly pénzeket fizettek ki egy-egy ritka darabért. Erőfeszítéseik eredményei pedig a mai napig megtekinthetők az amerikai múzeumokban, felbecsülhetetlen iparművészeti értéket képviselve. A divathóbortot több dolog inspirálta: történelem iránt érzett romantika, vagyon fitogtatása, szépség iráni vonzalom, ahogy a modern, változó világgal szembeni ellenállás is kiolvasható belőle.
