Ilyen ez a popszakma: A legjobb filmek a zeneiparról

Nem csak a popzenében, de a zenés filmek terén is úttörőnek számított a Beatles együttes munkássága, akik az Egy nehéz nap éjszakájában saját magukat játszották el, és egy csak félig kitalált sztoriban meséltek a zenekar körüli világméretű, sokszor igencsak terhes őrületről, méghozzá a brit „free cinema" irányzat üdítően szabad, zabolátlan stílusában.

A magyar film- és zenetörténelemnek is vannak közös alkotásaik, melyekben a hatvanas évektől, a beatkorszak beköszöntétől kezdve a könnyűzene sztárjai is gyakran felbukkantak. A Kopaszkutya például olyan filmszatíra, amiben Hobo, Deák Bill Gyula, vagy épp Póka Egon félig saját magukat játszották a címbeli fiktív zenekar sztorijában, aminek épp a zeneipari trendek miatt kell profilt váltania – bizony, a szocializmusban is felmerült a pénz és az önazonosság közötti örök (zenész)dilemma.

Sokak szerint sohasem készült jobb, de legalábbis szórakoztatóbb film a rockzenéről, mint A turné, amely igazából áldokumentumfilm. Benne egy sosem létezett zenekar történetét láthatjuk dokumentálni, az összes olyan klasszikus klisével és a klisék kicsavarásával, amelyeket a hasonló filmek, meg hát a valódi zenekarok története is rendszeresen felvonultat. A nyolcvanas évekbeli hajmetál sosem volt viccesebb!

Hollywood szerelmeslevelét a rockzenéhez Cameron Crowe alkotta meg ebben a filmben, a látottakkal történő azonosulást pedig erősen segíti az a módszer, hogy a film főszereplője egy olyan rajongó kissrác, amilyen mindenki volt egyszer. Arról nem is beszélve, hogy minden rajongó álma valósul meg vele a filmben, és egy félreértés révén elkísérheti élete bálványait a koncertturnéjukra.

Hugh Grant, mint egy nyolcvanas évekbeli fiúbanda kiöregedett tagja? Neki még ez is jól áll ebben a rendkívül kedves és jó humorú romantikus vígjátékban, pláne miután alkotói kapcsolatba kerül a szeszélyes fiatal költőnőt játszó Drew Barrymore-al. Zenének és szövegnek pedig a popszakmában, mint az tudjuk, sikeresen egyesülnie kell.

Az elmúlt évek egyik legnagyobb filmsikerét hozó alkotás sztorija nem új, a feltörekvő, tündöklően tehetséges fiatal énekesnő és a levitézlett, alkoholizmussal küzdő egykori sztár mentori és szerelmi kapcsolatáról már ez a negyedik hollywoodi film. Az újrafeldolgozás mégis kiválóan működött, sőt meg is tudott újulni, köszönhetően a főszerepet is játszó Bradley Cooper értő (első!) rendezésének, valamint Lady Gaga hangjának és játékának, aki méltó utódja lett az olyan nagy elődöknek, mint Judy Garland és Barbra Streisand.

Július 30-tól játsszák a hazai mozik a legújabb szórakoztató filmet a popszakmáról, melyben Dakota Johnson A szürke ötven árnyalata után ismét egy olyan lányt alakít, aki feltűnésmentes háttérszereplő még a saját életében is, de aztán egy váratlan esemény révén felfedez új lehetőségeket, és saját maga egy új oldalát is. Csak épp ezúttal ezt a zeneipar kulisszái között, és nem Mr. Grey, hanem egy sikeres énekesnő (Tracee Ellis Ross) oldalán.