Az Udvari Kamarszínház a Trianoni nemzettragédia 100. évfordulóján dokumentum-klippeket forgat a béke-, azaz a békétlenség-szerződéssel kapcsolatban. A történelem mindig is szerepet játszott a társulat koncepciójában, Andrási Attila igazgató és művészeti vezető elárulta, hogy miért is tartja ezt fontosnak.

 Az Udvari Kamaraszínház új műfajt teremt: a Trianoni nemzettragédia 100. évfordulója kapcsán dokumentum-klippeket forgat. A társulat szívügye a történelmünkről szóló darabok bemutatása, Andrási Attila igazgató és művészeti vezető elmondta, miért tartja ezt fontosnak.

Az Udvari Kamaraszínház igazgatója és művészeti vezetője, Andrási AttilaForrás: Udvari Kamaraszínház

„Egyik ok a társulatunk alapítására a történelem iránti nagy érdeklődésem. A délvidéki Szabadkán születtem és nőttem fel. Világossá vált számomra, hogy az ottani magyarságnak mint nyelvi és kulturális közösségnek többet kéne tudnia a múltjáról, és nem megelégedni az ottani rendszer kínálta kényelmesen hiányos tudással. Ami meg Magyarországot illeti, mindig is tudtam, hogy fontos tartalmak voltak és vannak elferdítve vagy tabu-témaként kezelve. Beláttam a »historia magistra vitae est« mondás igazságát: nem érti a jelenét és nem tudja elképzelni jövőjét a nemzet, amely a múltját nem ismeri. A másik ok a »szakosodásra« az, hogy más színházak ritkán érzik szükségét, hogy ilyen darabokat műsorra tűzzenek, a mi darabjaink még nem is töltik ki ezt az űrt elegendő mértékben. A harmadik ok, hogy szívügyünk a történelmünkről szóló darabjainkat bemutatni az elcsatolt területeken, és másutt a világban.
Az ember szabad akaratában és akaraterejében hiszek, nem a fatalizmusban. A történelemben a körülmények néha szűkebb, néha nagyobb mozgásteret biztosítanak, nem egyetlen lehetőséget. Gondoljunk csak a maroknyi önszerveződő ellenállóra, akik elfoglalták Sopront, és ezáltal kikényszerítették a népszavazást a Hűség városában, amely így nem lett elcsatolva. Mindebben igencsak megerősített Horváth Jenő tanulmánya a Trianon-előtti huszonöt évről. Részletesen ír a kényszerpályákról, a mozgásterekről, az eredményes és a rossz politizálásról Magyarországon és külföldön egyaránt. Stílusából nem érezhető ki valamilyen ártó ideológiai meghatározottság.

Próba az Udvari KamaraszínházbanForrás: Udvari Kamaraszínház

Diplomatának készült, így történészként nagyobb érdeklődéssel, hozzáértéssel és alapossággal nyúlt a témához. A Milleniumtól Trianonig című könyvét megkerülhetetlennek tartom, de természetesen nem képzelem tökéletesnek és hibátlannak, az igazság után kutatva a pozitív előítélet is félrevezető. Horváth szakírói stílusa magával ragadott, izgalmas olvasmány a történelem iránt érdeklődőknek, mely alapján jól el tudtam képzelni a korabeli viszonyokat...

És akkor, egyszercsak kitört a járvány, ellehetetlenítette a próbákat, az előadásokat. Kerestem a megoldást, hogyan csökkentsem az intézkedések kényszerűen rossz hatását, vagy fordítsam előnyünkre. Így ötlött fel bennem a film gondolata. A színészek egyenként jönnek a forgatásra. Nagyon kevesen vannak egy időben egy helyen, a jelenlévők nagy távolságot tarthatnak. Szigeti Réka dramaturgnak most nem karakterek interakcióit kell izgalmassá tennie, hanem feladata többek között úgy megvágni egy bonyolult tanulmányt, hogy ne essen csorba a tartalmi összefüggésekben, úgy rövidítsen vagy alakítson át hosszú mondatokat, hogy élőszóban érthetőbb legyen, de megmaradjon Horváth fogalmazásmódjának választékos és kissé régies íze.
Az, hogy a szöveget képzett színészek mondják, már önmagában véve enyhíti a szöveg »szárazságát«. Igyekeztük a szövegrészeket a személyes karakterükhöz illeszteni, de újszerű próbatétel számukra, hogy egy színesen átélt előadásmód mellett, mégis egy helyben ülve, követhetően, érthetően mondják el a tömény tartalmat a nézőknek, akik most találkoznak vele először. Nem véletlen, hogy forgatáskor a leggyakoribb rendezői instrukcióm a »lassabban« volt... A színészek ugyan nem mozognak térben, ezt ellensúlyozzuk a mozgalmas kép- és filmanyaggal. Filmünkben a történelmi személyek játsszák újra a régi szerepeiket, színészeink meg a narrátorok. A nézők döntik majd el, mennyire sikerült megfelelnünk a kihívásnak."