Ha máshonnan nem, az itt álló híres zsinagóga révén mindenki hallott már a Dohány utcáról, de vajon honnan kapta a nevét, és milyen érdekességeket rejt a története? Cikksorozatunkban továbbra is olyan jól ismert budapesti helyek múltját derítjük fel, amelyek számos különlegességet rejtenek, és magukban hordozzák a magyar történelem darabkáit is, ezúttal dohánydarabok formájában.

A dohány nem épp őshonos növény Magyarországon, de a dohányzás kultúrája sem mondható épp tipikus hazai hagyománynak, így hát meglehetősen különös, hogy Pest városának egyik legrégebbi, központi utcája épp ezt a nevet viseli. Hisz az ilyen közterek jellemzően vagy neves történelmi alakokról kapták a nevüket, vagy a keletkezésükkor betöltött funkcióról, például hogy hova vezetett az eredetileg ott található országút (lásd az Üllői, Váci, vagy Fehérvári utakat).

Ha a funkció fogalmát kicsit lazábban kezeljük, akkor végül is ez még akár igaz is lehet a Dohány utca nevére, hiszen egy régen itt álló, az utca arculatát meghatározó, népszerű üzletről és műhelyről kapta. A Dohány utca 211. számú házban ügyködött ugyanis Anton Prinder tubák- és dohánykészítő mester, akinek a termékei városszerte híresnek számítottak. Ahogy Pest belvárosának utcái szinte egytől egyig, úgy az itt többségben élő német ajkú lakosság révén a Dohány utca is először germán nevet viselt, és Tabakmacher Gassénak, azaz Dohánykészítő utcának hívták. Egy rövid ideig aztán ráragadt a szintén a funkciójából eredő (erről később) Seiten Landstrasse, vagyis Oldalsó országút név is, de 1817-től már a Tabakgasse, 1850-től pedig ugyanennek magyar változata, a Dohány utca nevet viseli.

A Dohány utca először szintén germán nevet viselt, és Tabakmacher Gassénak, azaz Dohánykészítő utcának hívtákForrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.08.004

Az a bizonyos dohánykészítő műhely tehát a 211. szám alatt állt, a mai Dohány utcában pedig nemhogy 211-es házszám nincs, de jóval kisebbek sem, meglehetősen másképpen festett tehát akkoriban az utca és a közigazgatási szabályok. Azt gondolhatnánk ebből, hogy jóval hosszabb lehetett akkoriban az utca, de épp ellenkezőleg: eredetileg csak a mai Síp és Kazinczy utca közötti szakaszán létezett. Viszont a kezdetek óta jelentős közlekedési útvonalnak számított, mivel a Pest városát elhagyó, az ország keleti felébe vezető kocsiút, a Hatvani (ma Rákóczi) út mentesítő forgalma is itt haladt. (Ezért kapta egy ideig a már említett Oldalsó országút nevet is.) A reformkorban épült ki aztán az utca ma is ismert teljes vonala a Rottenbiller utcáig, de a külső szakaszt egy ideig még Felbergassénak (Fűzfa utcának) hívták, és csak 1874-től viseli teljes hosszában a Dohány utca nevet.

A közlekedési funkciója miatt eleinte főleg a fogadók és szállók utcájának számított (a tubákkészítő mellett), itt állt például az Arany Szitához címzett műintézmény is, ami Déryné Széppataki Rózának szolgált menedékül a nagy pesti árvíz idején.

Itt épült meg egy hatalmas zsinagóga is, ami máig az utca fő meghatározó épületeForrás: Fortepan/Budapest Főváros Levéltára/Levéltári jelzet HU.BFL.XV.19.d.1.07.137

Pest terjeszkedésével aztán fokozatosan egyre inkább belvárosivá lett a Dohány utca is, és a fogadók helyét kisiparosok műhelyei és üzletek váltották fel, no meg bérházak – lakott a Dohány utcában többek között Petőfi Sándor, Mikszáth Kálmán, és a nevek csodálatos együttállásaként egy trafikos családban Füst Milán is). Itt épült meg egy hatalmas zsinagóga is, ami máig az utca fő meghatározó épülete. A 19. század második felében a környékre nagy számban betelepülő zsidó lakosság számára szükségessé vált egy új imahely építése. A bécsi Ludwig Förster tervei alapján épült, mór stílusú neológ zsinagógát 1859-ben avatták fel, a maga közel 3000 főt befogadni képes méretével pedig azóta is Európa legnagyobbja.

A Dohány utca múltja sajnos nem csak az építésről és az együttélésről szól, de oly sok más budapesti közterülethez hasonlóan a pusztításról és a történelem vérzivatarairól is. A második világháború idején itt húzódott a pesti gettó határa, ahová zsidó származású honfitársaink sokaságát zárta be, majd hurcolta el haláltáborokba a korabeli államhatalom. Az ő neveiket őrzi a Dohány utcai zsinagóga udvarán álló, szomorúfűzfát mintázó emlékmű.