Eseménydús és fejlesztésekben rendkívül gazdag időszak volt a tizenkilencedik század vége Budapest történetében.
Az egyesítés (1873) után következett a honfoglalás ezredik évfordulójára szervezett hatalmas millenniumi ünnepség (1896), melynek alkalmából számos látványossággal és épülettel gazdagodott Budapest. Ekkor lett kész a Műcsarnok, az Iparművészeti Múzeum és a mai Szabadság híd. Illetve a millenniumra készült el a kontinentális Európa első földalatti vasútja, a Kisföldalatti. Ezeket is megelőzte azonban egy másik, szintén jelentős újítás a fővárosban.
Ez volt a mentőszolgálat létrejötte.
A magyar történelemben először Mária Terézia uralkodása idején született hivatalos utasítás arról, hogy gondoskodni kell az életmentésről. A kezdetleges, de irányadó törvények később kiegészültek konkrétabb rendelkezésekkel, többek között azzal a ponttal, hogy biztosítani kell a balesetet szenvedők és a halottnak tetszők mentését. Elrendelték a mentőintézetek felállítását, és kikötötték, hogy a fürdőkben, valamint a sebészműhelyekben elsősegély nyújtandó. Ezekben pedig nem mások, mint borbélyok dolgoztak, hiszen akkoriban nemcsak borotváltak, hanem műtéteket is végeztek.
Az 1800-as évek végéig az államrendőrségre bízták az életmentést és segítségnyújtást, a hatóság pedig ennek érdekében a kapitányságokat és a laktanyákat mentőszekrényekkel, hordágyakkal szereltette fel. Akkoriban még nem nagyon létezett a mentőorvos munkakör, ezért a ma ismert feladatokat a rendőrorvosok látták el. Az elsősegélynyújtás viszont akkor kapott sokkal szervezettebb formát, amikor támogatókra talált a fővárosi kerületorvos, egy bizonyos Kresz Géza elképzelése.
Kresz volt az, aki kezdeményezte, hogy alakuljon meg Budapesten is az Önkéntes Mentőegyesület. A szervezet végül 1887. május 8-án jött létre, ezzel Európában másodikként Magyarországon is munkába álltak a hivatásos életmentők. Alig pár nappal az alapítódokumentum aláírása után forgalomba helyezték az első lófogatú mentőkocsit, amely a budapesti Lipót bazár elől indult a balesetek helyszínére.
A lovas mentőautó első munkanapját, tehát május 10-ét a mentőszolgálat születésnapjává nyilvánították Magyarországon.
Nem sokkal a megalapítása után a történelem nagy feladat elé állította a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesületet, ugyanis a fővárosban is kitört a kolerajárvány. A szakemberek szervezett munkájának köszönhetően viszont sikerült megfékezni a betegséget, amely 1892-ben pusztított a városban.
A hazai életmentő és elsősegélynyújtó szolgáltatás rohamtempóban fejlődött, ehhez pedig a külföldön látott megoldások szolgáltatták a példát. A Mentőegylet megalapítása után három évvel később felépült az első központi mentőállomás, a Mentőpalota a Markó utcában. Az épület pedig ma is áll, ez lett az 1948-ban létrejött Országos Mentőszolgálat székháza, és itt kapott helyet a Kresz Gézáról elnevezett mentőmúzeum is.
Az Országos Mentőszolgálat a létrejöttekor nagyban támaszkodott a Budapesti Önkéntes Mentő Egyesület, valamint az országos kiterjedésű Vármegyék és Városok Országos Mentő Egyesületének személyzeti állományára, infrastrukturális hátterére és az évtizedek alatt felhalmozott tudásanyagára.
Ha érdekelnek még hasonló, érdekes történetek a magyar főváros múltjából, kattints ide és olvasd el a Pesti meséket. A cikkekből kiderül, miért Örs vezérről nevezték el az egyik fontos pesti teret, honnan kapta a nevét a Széna tér és hol volt Budapesten évszázadokon keresztül mocsár.