„A zene hangzó matematika" - Van összefüggés a zenetanulás és a tanulási képesség között

A zenét mindenki - de legalábbis a többség - szereti, élvezi, ha meghallja, megmozdul a teste, a szája, énekelni, táncolni kezd. A zene örömforrás, ugyanakkor kikapcsol, megnyugtat. A zenetanulás már más kérdés, ahhoz, ha komolyan veszi az ember, tehetség és szorgalom is kell.

Zenei tehetsége, kitűnő hallása, szép hangja nem mindenkinek van, ám ez nem jelenti azt, hogy le kell mondania az éneklésől, zenélésről; nem kell mindenkinek profi zenésznek lennie. Ám a némi szorgalommal elsajátított zenei tudás magával hozza a logikus gondolkodást, és a kottát ismerő gyerek teljesítménye más területeken is sokkal jobb lesz, mint előtte volt.

Kodály Zoltán egy tévés interjújában Euler svájci matematikusra hivatkozva mondta: „A zene hangzó matematika." És neki elhihetjük, hiszen a fél életét a gyerekek és fiatalok zenei nevelésére fordította.

A mester szerint a zenetanulást már az óvodában érdemes elkezdeni. Az interjúban arról is beszél, hogy - akkoriban - kísérleti jelleggel tíz általános iskolában bevezették a heti 1 helyett a heti 6 óra énektanítást, és a nagyobb óraszámban tanuló osztályoknál már rövid távon is érzékelhető volt, hogy minden területen jobban teljesítettek, jobban haladtak a tananyaggal, jobban kommunikáltak, mint a hagyományos, heti egy zeneórán résztvevő osztályok tanulói. Ugyanakkor a fegyelmi problémák is ritkábbak voltak ezekben az osztályokban.

De hogyan függ össze matematika és zene, gondolkodási képesség és zenetanulás?

Számos kutatást végeztek már a területen, összességében arra jutván, hogy a zenei képességek fejlesztése más készségek fejlõdéséhez is hozzájárul. A zenetanulás és a rendszeres zenélés elõsegítheti az iskolában fontos anyanyelvi, matematikai és társas készségek fejlõdését, de hozzájárul a személyiségfejlõdéshez is.

Már a régiek is tudták...

Sudoku, trigonometria, a π-szám, a gráf-elmélet alapjai... A feljebb már megemlített Leonhard Euler (1707–1783) a matematika egyik legsokoldalúbb, legtermékenyebb és legnagyobb tudósa mondta, hogy „A zene több, mint pusztán matematikai gyakorlat. Feltárja és felszabadítja agyunk rejtett nem lineáris dinamikáját."

Joseph-Louis Lagrange (1736–1813) matematikus, akinek neve az Eiffel-torony oldalán is szerepel, többek között a számelmélet, a matematikai analízis és a mechanika terén szerzett magának hírnevet. A zenéről így vélekedett : „...elszigetel a környezetemtől; az első három ütem meghallgatása után a negyediknél már semmit sem látok, átengedem magam a gondolataimnak, s több nehéz problémát ilyen állapotban sikerült megoldanom."

James Joseph Sylvester (1814–1897) angol matematikus nemcsak a mátrix fogalmát vezetette be, de ő alapította a ma is létező American Journal of Mathematics című szaklapot is. Az ő nevéhez fűződik a következő gondolat: „A zene az érzelem matematikája, a matematika az értelem zenéje."

Hosszan lehetne sorolni a híres tudósokat Bolyai Farkastól Fejér Lipóton át Teller Edéig, akik nemcsak hallgatni szerették a zenét, de maguk is kiváló hangszertudással rendelkeztek: de helyette inkább arra biztatok mindenkit, hogy ezen a napon keresse meg a neki legjobban tetsző szabadtéri koncertet, zenei eseményt, énekeljen, táncoljon vagy csak élvezze a zenét! Mert azért a legfontosabb mégis csak az, hogy a zene öröm.