A színésznő új filmje, a Couture premierjét követően a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon közönségtalálkozón vett részt. Angelina Jolie könnyek között vallott arról, hogyan élte meg édesanyja, Marcheline Bertrand mell- és petefészekrákkal vívott harcát, és miként hatott mindez saját életére és pályájára.
Angelina Jolie a Torontói Nemzetközi Filmfesztivál közönségtalálkozóján sírta el magát, amikor egy néző megosztotta vele, hogy nemrég egy közeli barátját veszítette el rákban, és tanácsot kért tőle „mindenkinek, aki nemrég veszített el valakit”. A színésznő, akinek édesanyja 2007-ben, 56 évesen hunyt el, a kérdés hallatán sírva fakadt. „Nagyon sajnálom a veszteségedet” – válaszolta. „Emlékszem, hogy édesanyám mit mondott, amikor rákos volt… vacsoráztunk, és a vendégek kérdezgették, hogy van. Azt mondta: Engem mindig csak a rákról kérdeznek az emberek” – idézte fel fájdalmas emlékét a színésznő. „Úgy gondolom, ha ismersz valakit, aki nehézségen megy át, ne csak a nehézségről, hanem az élete egyéb aspektusairól is kérdezd meg. Ő egy teljes ember és nem csak a problémája. És még mindig él” – fogalmazott Jolie, arról is beszélt, mennyire fontosnak tartotta, hogy Couture-ben a főhős identitása nem csak a diagnózisra és annak megélésére korlátozódik: Úgy érzem, ez egy annyira személyes film. Annyira személyesnek tűnt, hogy a fejemben ez valószínűleg az egyetlen film, ami nem igazán tűnik filmnek... Természetesen sok személyes dolgot is feltépett bennem, de mindig is úgy találtam, hogy a legnehezebb filmeknek vannak a legszeretetteljesebb részletei. Van valami megnyugtató abban, ha valódi beszélgetéseket folytatunk és valódi érzéseket táplálunk egy közösséggel. Sok szempontból gyógyító volt, mert ránézünk a forgatáson lévő emberek arcára, és látjuk rajtuk, hogy ismerik ezt a történetet. Minden harmadik ember rákos, és szinte mindenki volt már kórházi szobában valakivel, akit szeretett. Mindenki elveszített már valakit, akit szeretett” – nyilatkozta a Varietynek Angelina.
Jolie arról is beszélt, hogy édesanyja emléke a munkájára is nagy hatással van. „Senki sem lennék az édesanyám nélkül. Sok évvel ezelőtt hunyt el az évnek ebben a szakaszában, szóval ez az időjárás mindig rá emlékeztet. Ez az érzés része a munkámnak, annak, hogy érzékeny vagyok és bele tudok helyezkedni a tragikus sorsú emberek életébe” – idézi Angelinát a Hello. „Egy nyakláncot viselek a filmben, ami az övé volt. Nagyon értékes számomra, pláne, hogy egy ilyen fontos filmben viselhetem” – tette hozzá a színésznő.
Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.