Csonka András: Anyu, ugye, hallasz? Szakmát váltok

Döntöttem. Szakmát váltok. Fodrász leszek. Na jó, az igaz, hogy ez a döntés eddig egyetlen estére korlátozódott, de talán van még jövőm. A minap előadás előtt, amikor jómagam is készültem, és épp a nyakkendőmet kötöttem a Játékszín fodrásztárának tükrében, ingerenciám támadt, hogy egy kicsit maceráljam Szölőskei Tímea kolleganőm elragadó hajzuhatagát. Konkrétan egy kis tupírozásra támadt kedvem. Na jó, emlékeim szerint volt már ilyen helyzet, amikor még általános iskolásként a nyári szünetben Balatonon a szomszéd Katival játszottunk fodrászosdit, és én próbáltam úgy tupírozni, ahogy azt tőled láttam, de valahogy nem sikerült.

Ne csodálkozz, ha nekiduráltam magam akkor, emlékszem, hogy imádtam bejárni az Alkotás úti női fodrászatba, ahol te voltál az üzletvezető. Ahol egy műszakban 15 fodrász, 5 kozmetikus dolgozott, igazi nagyüzem volt, a nők nap mint nap jártak legalább egy kis befésülésre, még nem volt luxus, mindenkinek volt erre pénze. Azt mesélted később, hogy gyerekként ott álltam a fejmosótálcák között, és énekeltem a kor slágerét, az Ádám, hol vagy?-ot, tehát már ott kikacsintottam a lehetséges fodrászkarrierből. No meg amúgy is azt mondta mindenki, ne legyek fodrász, mert magas leszek, és fájni fog a hátam. Nem lettem az, mégis szokott fájni a hátam.

Szóval a drága Timi arcán jeges rémület futott át, amikor a fésűt a kezembe vettem, viszont biztonságban éreztem magam, mert a színház fodrászhölgyei óvó tekintetüket rám vetették. Azt nem állítom, hogy a teljes folyamatot én csináltam végig, de azt határozottan állítom, hogy az utolsó simításokat én végeztem, és a kis fejdíszt is én tettem a helyére. Timi egyfolytában frászban ült.

Legközelebb esetleg megpróbálkozhatnék egy jó kis dauerrel. Kíváncsi vagyok, ki lesz az önként jelentkező?!