Ha több izmot dolgoztatsz, kevesebbet sérülsz!

Igen, bizonyos szempontból igaza van, hiszen a maraton 42 km (26 mérföld), és általában 3-4 óra alatt teljesíthető, míg a 70,3 Ironman 113 km (70,3 mérföld - innen kapta a nevét), és elnyúlhat hat órán túlra is. A táv valóban hosszabb - bár egy részén "könnyítünk" a kerékpárral -, ezért időben is tovább tart. A terhelés fontos tényezője az idő, de nem az egyetlen. Ha más szempontokat is figyelembe veszünk, árnyalódik a kép.

Ilyen hosszú távon terheljük a csontozatot, az ízületeket, az izomzatot, a keringést, az anyagcserét, sőt a gyomrot is, ahogyan arról múltkori cikkemben írtam. Mindent mozgósítunk tehát, amink csak van: a talpunktól a fejünk búbjáig, mert ilyen az extrém sport.

Inkább a sérülések elkerülése felől közelíteném meg a kérdést. Amíg profiként sportoltam, két-három havonta tudtam egy-egy 70,3-as versenyt jó színvonalon teljesíteni, míg maratonból nemhogy én, de még a legnagyobb afrikai futók is egy tavaszi és egy nagy őszi formát tudnak kihozni.

Mi az oka, hogy ilyen hosszú a maratoni felkészülési idő?
A szervezet hosszabban regenerálódik.

Miért hosszabb ez az idő?
Mert különlegesen működik a szervezet: minél kisebb területre zúdul rá a feladat, annál jobban kimeríti az erőforrást, és onnan nehezebb visszatérni a normál állapotba.

Minél összetettebb a sport, annál kevésbé sérülésveszélyes. Ezért van az, hogy például a gerelyhajítás sokkal pontosabb munkát igényel - és sérülésveszélyesebb -, mert kevés izom dolgozik, mint a tízpróba, és a kenuban is több a kockázat, mint az evezésben, vagy akár a kajakban.

Ugyanez a folyamat zajlik a maratoni futásnál is. Elsősorban a lábizmunkat terheljük meg a határokig, pedig nem erre terveztek bennünket, csakhogy 5 millió éve elkövettük azt a hibát, hogy felegyenesedtünk. Ehhez nem adaptálódott eléggé a szervezetünk, és ezért van gondunk a hátfájással, visszérrel és az ízületi kopásokkal, hogy a lúdtalpról már ne is beszéljek.
Az Ironman összetettebb: az első 2 km-t vízben tesszük meg, a kar- és a törzsizmokat használjuk, és a keringést - szív, tüdő - terheljük vízszintes helyzetben. A futás melletti harmadik összetevő a kerékpározás, amely "ülősport", a másik kettőnél alacsonyabb intenzitású, ráadásul más izomcsoportokat terhel. Ez ment meg bennünket, hogy végigbírjuk azt a bizonyos 113 km-t, és mégis hamarabb regenerálódjunk, mint egy maratonból.

Azért aki először küzd meg a 70,3-mal, az bizony készüljön fel valami újra, és nem is csak a regenerálódás során. Bicikli után futni eleinte olyan érzés, mint nitrogént belélegezve énekelni. De ki kell próbálni, sok sikert hozzá!