Peller Mariann a gyermekvállalásról

2019.01.10. 11:00

Bár mindig őszintén beszél arról, hogy szeretne-e gyereket, mégis félve tettem fel ezt a kérdést én is Csősz Boginak, hogy vajon el tudja-e képzelni, hogy egy kis lélek őt és férjét, Burakot választaná szüleinek.

Bogi végtelenül egyenes, nincs takargatnivalója, ezért a szeme sem rebbent, amikor válaszolt. Azt mondta, ők erről a témáról egyelőre még nem nagyon beszélnek, de ő figyeli a férjét, annak más kisgyerekekre adott reakcióit, és nem érzi még úgy, hogy Burak nagyon vágyna már utódra. Ugyanakkor Bogi úgy gondolja, hogy természetesen lesz majd gyermeke, mert vannak dolgok az életben, amik sorsszerűek, és általunk, egyszerű halandók által nem irányíthatóak. 

És azt hiszem, itt van a kutya elásva: létezik-e az eleve elrendelés, vagy a szabad akarattal bármit felülírhatunk? 

Úgy gondolom, hogy létezik a sors. Vannak dolgok, amiknek meg kell történniük velünk, hogy általuk fejlődni tudjunk. A szabad akarat pedig már abban is megnyilvánult, hogy odafönt, lélek állapotunkban elfogadtuk a következő életünk feladatait. És igen, még a fizikai létben is létezik szabad akarat, választhatunk más utat, mint amit a szívünk súg – csak, azt hiszem, nem nagyon érdemes, mert akkor visszaküldenek osztályt ismételni, újra és újra és újra...

Vannak dolgok, amiknek meg kell történniük velünk, hogy általuk fejlődni tudjunkForrás: Shutterstock

A gyerekvállalás igenis komoly feladat, sorsfeladat. Egy születendő emberi lény, önálló akarattal, lélekkel, egyéniséggel, nem játék, nem lehet félretenni, ha esetleg belefáradunk a feladatsorba, és inkább meggondolnánk magunkat. Sorsfeladat, mert fordít a sorsunk alakulásán. Új mederbe terelődik az életünk. A csodálatos az, hogy szintet léphetünk általa. Bogi azt mondja, számára az is egy megtervezendő projekt lesz – ezt én tökéletesen meg tudom érteni, mert jómagam is szeretem kézben tartani az életem folyását, még ha nincs is erre mindig módom.

És itt jön a csavar a gondolatmenetben: nem létezik olyan, hogy egy gyerek nem tervezett, vagy hogy véletlenül fogant. A véletlen is csupán annyit jelent, hogy az emberi agy nem vélte valóságosnak, hogy az megtörténhet. Emberi, fizikai síkon, az elme és ego síkján valóban nem volt tervezett, de az égi síkon, a spirituális tanok szerinti „valóság" síkján ez az emberi lény gyönyörűen és precízen meg lett tervezve. Sőt maga a születendő lélek is részt vett a tervezésben. A lélek ugyanis pontosan tudja, hogy mik lesznek a legfőbb feladatai a következő élete során, tudnia kell, hiszen azért születik meg, hogy fejlődjön, tanuljon. Részt vesz a tervezésben, még akkor is, ha a baba szülei csupán egyetlen éjszakát töltöttek együtt, és soha többé nem látják egymást. Valamiért éppen ezt a szülőpárost választotta. Lehet, hogy azért, mert a szülők épp azokkal a génekkel, küllemmel vagy tehetséggel rendelkeznek, amit a születendő lélek a magáénak szeretne tudni. Lehet, hogy azért, mert szeretné átérezni az édesanyja fájdalmát, akit elhagyott a szerelme, és egy életen át támogatni akarja őt – mert ezáltal fejlődik a legtöbbet.

Nem létezik olyan, hogy egy gyerek nem tervezett, vagy hogy véletlenül fogantForrás: Shutterstock

Ez tehát a lélek oldala, ami emberi aggyal azért felfoghatatlan számunkra, mert az emberi részünk, az egónk épp ellenkezőleg működik. Menekül minden kellemetlenségtől és fájdalomtól. Ha tehetné, csak tobzódna a földi élvezetekben, és magasról tenne a lelki fejlődés lehetőségére. De szerencsére az égiek ilyenkor közbelépnek, és segítenek a számára legjobb irányba állítani, terelgetni az illetőt.
A babavállalás is lehet egy ilyen irányba állítás, ahogy akár sajnos az is, ha nem jön össze a baba. Egy azonban biztos, véletlenek nincsenek, egy lélek pontosan tudja, kiket miért választ a szüleinek. Sorsuk van egymással, karmájuk, törlesztendő vagy jutalomjáték, de az biztos, hogy feladat. 

Lehet, hogy mi, leendő anyaként vagy apaként úgy érezzük, magunk döntöttük el, hogy „jöhet" végre a gyerek, de ebben tévedünk. 

Nem itt döntöttük el, hanem már réges-régen, odafent, még mielőtt mi magunk megszülettünk volna. Belevettük az élettervünkbe. Idelent pedig – jó esetben – erős vágy formájában jelentkezik a sorsunk következő, nagy állomása.

Peller MariannCsősz Boglárkagyermekvállalás