Csonka András: Anyu, ugye hallasz? Egy bomba robbant a közelemben

Na jó, mondjuk köhögtem utána, mint a kehes ló. Nyugi, semmi terrorcselekmény, semmi tüntetés körüli kaland, egy ártatlan kis festékbomba terítette be a pofám. A BUMM című vetélkedőben produkáltuk magunkat egykori Família Kft.-s társaimmal, Xantus Barbarával, Dzsupin Ibivel és Kárász Zénóval.

Ahelyett, hogy megapartival ünnepeltük volna, hogy pont 25 évvel ezelőtt kezdtük a Famíliát, és pont abban a stúdióban, ahol most a BUMM felvételei zajlottak, beálltunk a bombafüstbe. Mondjuk ez nem olyan feltűnő, mert a forgatás 8 éve alatt elég sokszor csináltunk hülyét magunkból, tulajdonképpen ez egy stílszerű emlékezés. Már ott gondban voltam, hogy mi a fenét vegyek fel, mivel a szerkesztők előtte jelezték, hogy van ez a porbomba, de ha a végéig jutunk, valami tejfölszerű trutyi jön a robbanáskor, és ki tudja, hogy az nyomtalanul eltűnik-e majd a ruhából? Na jó, de az ember egy esti főműsoridős show-ba nem az utált rongyaiból válogat. Találtam egy lila pulcsit, amit valaha szerettem, de évek óta nem látta a testemet, és most is korlátozottan tudtam csak lelkesedni benne, mert ahogy felemeltem a karom, felcsúszott a köldököm fölé.

Na jó, ez a kisebbik gond, a másik a szövegértelmezésemmel volt,

Csak valahogy a bombák árnyékában ezt a kérdést pont félreértettük.

Az semmi, Ibivel pontosan jól válaszoltunk volna, de kifutottunk az időből. Robbantunk. Coco Chanel híres mondását Gábor Zsazsának tulajdonítottam, így a végén búcsúzóul még egyszer felrobbantam. Nem is olyan vacak ez a porbomba, de miután ötödik hete köhögök, nem állítom, hogy arra vágytam, hogy a torkomról végig le kell krákognom a benyelt trutyit.

Azért jót röhögtünk, legalább találkoztam a régi harcostársakkal, és ott volt Tilla, akit minden körülmények között imádok, még úgy is, hogy szemtelenül jobban nézett ki aznap, mint én.