Maugli a valóságban – Gyerekek, akiket állatok neveltek

Marcos Rodríguez Pantoja mindössze hétéves volt, amikor eladták egy kecskepásztornak, majd a férfi halála után a kisfiú 11 éven át teljesen egyedül élt Sierra Morenában. Hogy életben maradt, azt az ott élő farkasoknak köszönhette, akik befogadták és táplálták őt. 19 éves volt, amikor rábukkantak, majd erőszakkal elvitték egy kis faluba, Fuencalintébe, ahol sikerült őt civilizálni. A fiú életéből, aki a mai napig szívesen tart előadásokat a farkasokról iskolás gyerekeknek, film is készült.

Még az 1960-as években Jean-Claude Auger antropológus Spanyol Szaharán utazott át, amikor egy gazellacsorda közepén rátalált egy kisfiúra. A fiú olyan gyorsan futott, hogy csak egy katonai dzsippel bírták utolérni, viselkedésében már teljesen idomult az őt körülvevő állatokhoz. Nagyon vékony volt, ugyanakkor izmos és erős, szaglása és hallása pedig rendkívül kifinomult volt. A többi elhagyatottan talált gyermekkel ellentétben a gazellafiút otthagyták a vadonban, ahol rátaláltak.

Az ukrán Okszana Malaját 1991-ben találták meg. A lány akkor 8 éves volt, és már hat éve élt együtt néhány kutyával, mivel alkoholista szülei kétéves korában kint felejtették az állatok között. A kislány rövid időn belül maga is kutyaként kezdett viselkedni, négykézláb járt, kilógatta a nyelvét, ugatott, és mindössze két szót ismert, az igent és a nemet. A lány ma egy odesszai klinikán él, ahol a kórház háziállatainak viseli gondját.

Hasonló helyzetbe került Ivan Misukov is, aki szintén alkoholista apjától szökhetett el, majd Moszkva utcáit járva végül néhány kóbor kutya fogadta be. A fiú napközben összekoldult magának valamennyi ennivalót, amit az állatokkal is megosztott, cserébe azok védelmezték őt. Két telet is kihúzott így az orosz télben, míg végre rátaláltak a hatóságok, így ma már ő is visszatért a civilizált társadalomba.

A brit Marina Chapman valamikor 1950 körül születhetett, és saját állítása szerint gyerekkora nagy részét a kolumbiai dzsungelben, majmok között töltötte. A nő elbeszéléséből úgy tudni, hogy még négyévesen került el a falujából, majd a rá következő éveket majmok között élte le, mígnem egy vadász rátalált. Ezt követően eladták egy bordélyháznak, majd az utcán élt, és egy maffiacsalád rabszolgája lett. Végül sikerült eljutnia Angliába, ahol férjhez ment, és gyerekei születtek. 2013-ban jelent meg önéletrajzi írása A névtelen lány címmel.

2007-ben Kambodzsa északkeleti részén a rendőrség rátalált egy piszkos, meztelen lányra, aki félig embernek, félig állatnak tűnt, beszélni pedig egyáltalán nem tudott. Feltételezések szerint ő lehet Rochom P'ngieng, aki 19 évvel korábban bivalypásztorkodás közben tűnt el a dzsungelben. Kilenc évvel a megtalálása után, 2016-ban egy vietnami férfi azt állította, hogy a nő az ő lánya, akinek az után veszett nyoma, hogy ideg-összeroppanást kapott. Mindezt hivatalos papírokkal is alátámasztotta, ezért végül magával vihette Vietnamba, ahol a korábbi örökbe fogadó család és a bevándorlási hivatal támogatását is élvezhette.