Király Linda: "A zene menekülés"

Igazából hol érzed magad otthon? Sehol vagy bárhol?

Ahol a családom van. Nekem ők a legfontosabbak. Ha épp Japánba költöznének, akkor az lenne az otthonom. Megszoktam, hogy jövünk- megyünk. Az a lényeg, hogy együtt legyünk.

Nem számít, hogy milyen nyelvet hallasz, vagy mit látsz: a budai várat vagy egy felhőkarcolót? Az emberekhez kötődsz?

Igen, az emberek számítanak, de én nagyon szeretek itt lenni. Aki Amerikában születik és ott nő fel, annak nagyon izgalmas Európa és Budapest - az építészet, a kultúra, a nyelv is gyönyörű. Olyan volt idejönni, mintha nyaralnék. Mindenre rácsodálkoztam.

Nem mindegy az, hogy az embernek hogyan alakul a személyisége, milyen hatások érik. Neked épp kamaszkorodban jött a váltás.

Jellemző rám az a pozitív amerikai szemlélet, hogy "meg tudom csinálni!", de engem magyarként neveltek a szüleim. Kemény elvárásaik voltak. A testvéreimmel 13 éves korunktól dolgoztunk, hogy megtanuljuk azt, mit jelent pénzt keresni és saját erőből elérni valamit. Nagyon örülök annak, hogy nem úgy neveltek, mint az átlag amerikai kisgyerekeket, mert úgy gondolom, hogy akkor nagyon el lennék veszve. Nehéz volt számomra, hogy 16 évesen idekerültem, majd 4 év után vissza is költöztem Amerikába. Összesen ennyit voltam Magyarországon folyamatosan. Ami azért volt izgalmas, mert a nyelvet se tudtam annyira, az írás-olvasás pláne nem ment jól. Nagyon-nagyon új volt minden.

Most például angolból fordítasz, vagy magyarul gondolkodsz?

Fordítok. Otthon úgy hívjuk, hogy "hunglish", mert annyira keverjük a dolgokat, hogy szinte egy új nyelvet kreáltunk. Ahogy eszünkbe jut egy szó, úgy mondjuk ki. De általában angolból fordítok, álmodok, számolok - én nem tudok magyarul számolni.

10+10?

Nem tudom, tényleg! Várj. Twenty! Ennyi! Én tényleg angolul gondolkodom!

Gondolkodjunk "magyarul." Itthon át kellett élned azt, hogy a karriered kapcsán sokszor emlegették a "világsikert", majd jöttek a fanyalgások. Elvárnak valamit, de nem mindig egyértelmű, hogy szurkolnak-e neked.

Ezt nagyon nehéz volt megemészteni. 18-20 évesen kezdtem beindítani a karrieremet külföldön, és ha végiggondolom, hogy mi mindent értem el - nagyon szerencsés embernek tartom magam. Keményen dolgozom, de mázlista vagyok. Lemezszerződésem volt a világ legnagyobb lemezcégénél, az Universalnál, duettet énekeltem Eric Banával, majd a számot kétszer jelölték Grammy-díjra, Bob Sinclarnek írtam dalt, és a Fugeeszal dolgoztam. A mai napig hihetetlen számomra, hogy ezeket mind megcsináltam. Képzelheted, hogy milyen ehhez képest azt hallani, hogy: "Mégsem lettél Lady Gaga...!"

Szerettél volna az lenni?

Nem! Soha! Király Linda akartam lenni, aki minél több embert megérint a zenéjével. Nem az a gyerek voltam, aki arról álmodozott, hogy a Grammy színpadán áll.

Hogyhogy nem?

Nekem a zene menekülés. Abban tudom kiengedni azt, amit érzek. Nem vagyok a szavak embere. Inkább felállok a színpadra, és kiadom magamból mindazt, ami bennem van. Fontos a siker, de én nagyon büszke vagyok mindenre, amit eddig elértem, mert nem volt könnyű.

A választ a kérdésemre egyszerűbb lenne egy dalban eldúdolni?

Lehet!

Úgy beszélgetek veled, mint egy érett nővel, miközben egy huszonéves csaj vagy. Mintha gyorsabban felnőttél volna. Olvastam valahol, hogy édesapád egyszer úgy búcsúzott el tőled a repülőtéren, hogy "Ne szórakozz, hanem dolgozz, lányom!" Kemény.

Igen, biztos, de az az igazság, hogy ezt én akartam így. Nagyon tudatosan csináltam mindent. Elhatároztam gyerekkoromban, hogy igenis énekesnő leszek. Apukám akkor még hallani se akart erről. Azt mondta, hogy legyek orvos, ügyvéd, vagy valami ilyesmi, de én nem hagytam magam eltéríteni.

A szüleidnek van zenei múltja, nyilván tudták, hogy a művészember élete nem egyszerű, de az édesanyád 12 évesen elvitt énektanárhoz, és ha jól tudom, neked először a komolyzene és az opera keltette fel az érdeklődésedet. Hogy jött a váltás?

Ez is egy érdekes dolog. A mai napig szeretem mindkettőt. A Fantomot imádtam csinálni. Úgy kezdődött a karrierem, hogy a Carnegie Hallban énekeltem a Caro Nomét 13 évesen, és elhívtam őket, hogy "gyertek el egy koncertemre, és meglátjátok, hogy én ezt halálosan komolyan gondolom". Akkor bizonyítottam be nekik, hogy igenis meg fogom csinálni velük együtt, vagy nélkülük.

Kívülről sok embernek úgy tűnt, hogy a szülői elvárások miatt kellett a Király gyerekeknek karriert csinálni.

Nem! Még véletlenül sem volt így. Nekünk először bizonyítani kellett, hogy komolyan gondoljuk, nem viccelünk, majd azt mondták, hogy "persze, lányom, mi száz százalékosan melletted állunk, szeretünk, segítünk!" De dolgozni kellett! Mi nem kapunk ingyen semmit.

A "munka" szó többször előfordult a mondataidban.

Ez az alap. A sikerért meg kell dolgozni! Nekem nagyon kemény éveim voltak, komoly management gondokkal, de kitartottam, hál' Istennek. Nagyon örülök annak, hogy képes voltam rá, mert azok az apró pillanatok mindent megérnek, amikor például a színpadon állok, és érzem, hogy kiráz a hideg, átfut rajtam valami, és ezt a rezgést átadhatom a közönségnek. Én mindig is a nehezebb utat választottam. Számtalanszor volt választási lehetőségem, de nem kötöttem meg bizonyos kompromisszumokat. Minden egyes dologra, amit csinálok, büszke akarok lenni. Amikor majd visszanézek az életemre, nem akarom, hogy legyen olyan dolog, ami kapcsán azt érzem, hogy "ezt talán nem kellett volna..."

A Nagy Duett biztos nem lesz ilyen! Nem érzek rajtad görcsöt. Neked ez a játék miről szól?

Nem volt alkalmam még ilyen produkcióban részt venni. Szeretem a kihívásokat, bár most nem rólam van szó, hanem arról, hogy mit tudok kihozni Győzőből. Azt is szeretem, hogy olyan dalokat választunk, amiket még soha nem énekeltem, és az fontos volt számomra, hogy egy picit jobban megismerjenek.

Mit?

Engem. Hogy milyen vagyok valójában.

Milyen vagy? Mondj olyan tulajdonságot, amit mások nem feltételeznek rólad.

Amikor valaki személyesen találkozik velem, gyakran elhangzik ez a mondat: "Úristen, nem is gondoltam volna, hogy milyen jófej vagy, milyen humorérzéked van!" Biztos mást gondolnak, aztán pedig meglepődnek rajtam. Nagyon közvetlen és nyitott vagyok, imádom az embereket, mindenkit azonnal magamhoz ölelek. Én ilyen típus vagyok, és lehet, hogy ezt nem tudják rólam.

Azt mondod, szereted az embereket. És magadat?

Inkább ne menjünk bele. Hosszú ideig fogunk ücsörögni!

Mondod nevetve, de nyilván van, amit igen, és van, amit nem.

Persze. Maximalista vagyok, és igyekszem a legtöbbet kihozni magamból, de közben nagyon lámpalázas vagyok. Vannak gátlásaim, ezért rágörcsölök dolgokra, és ezért is örülök annak, hogy azt mondtad, a műsorban felszabadultnak látsz. Volt egy kemény időszakom, amikor nagyon befeszültem. Akkor semmi sem működött körülöttem. Emlékeztetnem kellett magam arra a pillanatra, amikor elkezdtem a pályát, és 16 évesen felénekeltem a Szerelem utolsó vérig c. szerzeményt. Pusztán azért, mert gyönyörű dal volt, és nem érdekelt, hogy mi lesz belőle. Csak élveztem, hogy énekelem. Aztán a világ egyszer csak kifordult a sarkából, és azt sem tudtam, mi történik velem. Az utóbbi két-három évben azon kellett dolgoznom, hogy azt a régi élményt visszahozzam, ami akkor, a dal éneklése közben volt bennem.

Azt a könnyedséget?

Igen, azt a könnyedséget. Ennek a szakmának nagyon kemény buktatói vannak, és ha elfelejted, hogy miért is csinálod, akkor lesz igazán nehéz. Újra tudatosítani kellett magamban, hogy élvezem azt, amit csinálok és ennyi. A többi majd úgyis jön magától.

Volt egy pillanat, amikor nagyot hibáztál. Nem akarom felidézni a történetet, mindenki tudja, mire gondolok. Az eset mély nyomot hagyott benned?

Nagyon. Minden azért történt, mert rágörcsöltem. Meg kellett tanulnom, hogy semmit sem szabad durván akarni. Azért kell csinálni, amiért belevágtam: imádom a zenét.

Az internetet böngészve nagyon sokat írtak a súlyodról. Miért nem állsz ki, és mondod azt: "Gyerekek, idefigyeljetek, én ilyen vagyok, hagyjatok békén! Ella Fitzgerald se volt épp anorexiás". Ehelyett küzdesz.

Igen, ez küzdelem nekem. Tudom, hogy egy termék vagyok, és azt is el kell fogadnom, hogy vannak, akik állandóan a hibát keresik. Ezt nem is lehet elkerülni. Az is tény, hogy meghíztam, de amikor ennek kapcsán valótlanságokat állítanak, és leírják, hogy emiatt nem működik egy-két dolog, na, az kifejezetten zavar. A mai napig dolgozunk a Fugeeszal, kész van kilenc dal, a rádióban is hallható vagyok. Bánt, amikor a kemény munkával megszerzett eredményeimet megkérdőjelezik a pletykákkal.

Amikor a sajtó olyan dolgokat kapcsol össze, amelyek nem függnek össze. Most hol tartasz a küzdelemben? Hallottam pajzsmirigy-problémáról is.

Volt egy gyógyszeres kezelésem, ami nem volt sikeres, a testem nagyon ellenezte az egészet. Rájöttem, hogy én meg tudom magamat gyógyítani. Kell külső segítség is, de azt hiszem, hogy minden fejben dől el. Elhatároztam, hogy léböjt-kúrával kitisztítom a testemet, és új életmódot kezdek. Tizenhat kiló már le is ment.

Lehet, hogy ebben a betegségben a stressz is benne volt?

Valószínű. Azt mondják, hogy a ki nem mondott dolgok miatt...

Gombóc lesz a torokban.

Pontosan. Amiket nem engedtem el, amiket nem mondtam ki. Most ezen agyalok szorgalmasan, de nem kínzom magam. Sokkal jobban vagyok így, hogy kitisztult a szervezetem. Nyers vegán, de inkább paleolit diétán vagyok, és meg se fordul a fejemben, hogy félbeszakítsam. Azt érzem, hogy most minden jó. Kívül-belül.

Amúgy hajlamos vagy az önsanyargatásra?

Igen.

Hoppá, de gyorsan rávágtad!

Igen. Nem hazudok, de tudom, hogy nem szabad, mert gyilkol. Mindent kikészít és tönkretesz. Azzal az ember csak árthat magának. De tényleg! Mások nem árthatnak, ha nem engedjük.

Igen, másokkal szemben tudunk védekezni.

Így van, de magunkkal szemben nem. Próbálok ezen változtatni, csak néha nehéz.

Négy éve van egy szerelmed, Zsombor. Azt az életed már korábban bebizonyította, hogy egy távkapcsolat nem az igazi. Ha most előre tekintünk, a világban merre lesz a színpad, és hova térsz haza?

Még nem tudom. Nem szeretek annyira előre tervezni. Nem szabad azon stresszelni, hogy két-három év múlva hol leszek, vagy mit fogok csinálni. Szeretem megélni a pillanatot, amiben most vagyunk. Szerintem csak így lehet élvezni az életet. Most például jól érzem magam, itt veled, aztán ha elbúcsúzunk, így folytatom a napomat. Értékelni kell minden percet, mert soha nem lehet tudni, mi fog történni. Most boldog vagyok és minden tökéletes. Ha így tudom folytatni, akkor majd jönnek a dolgok maguktól. Dolgozni kell, keményen csinálni azt, amit szeretünk és utána hagyni, hogy az élet megtörténjen velünk.