„A családunkban a nőiesség mindig is jelen volt, soha nem kellett tanítani”

Szoktad tartani a nőnapot? Fontos a számodra?

Tavasszal sokkal inkább az anyák napjára fektetem a hangsúlyt,  persze örülök, ha felköszöntenek, ugyanakkor senkitől nem várom el. Azt gondolom, a média mindig felkapja az ünnepeket, még a világnapokat is, ennek köszönhető, hogy ezekben az időszakokban - és már jóval előtte is - mindenhol virágot árulnak. Számomra azonban a nőnap nem egy központi kérdés, gyermekkoromban sem volt az. Persze, örültem, ha édesapámtól vagy a nagypapámtól kaptam ajándéko...  Ma pedig már férfinapot, apák napját is tartunk, éppen ezért azt gondolom, a március 8-i nőnap manapság egyre kisebb jelentőségű. Jólesik a hízelgés, de ha nem köszöntenek fel, akkor sem vagyok szomorú.

Milyen nőnapi ajándékozási szokásaitok vannak a családban?

A családom sokfelé él, mi színészek pedig sokat dolgozunk extra időben is. Ebből persze az következik, hogy hatalmas ünnepléseket nem tartunk, és van, hogy, hogy elfelejtem a saját névnapomat is. Ritkák a nagy koccintások vagy éttermi ebédek, inkább a gyermekek ünnepnapjait szoktuk megtartani. Ellenben, ha virágot kapok, annak nagyon örülök. A természet szépsége mindig lenyűgöz.

Van olyan ajándék, amire úgy emlékszel vissza, mint legszebb vagy legbizarrabb nőnapi meglepetésre?

Természetesen! Egyszer a nagyfiamtól kaptam egy elképesztően gyönyörű neszesszert, és írt is mellé pár sort, nagyon meghatottak a szavai.  Már kész férfi, barátnője is van: emiatt nagyon kíváncsi vagyok, tartja-e a nőnapot. Remélem, azért igen.

Színésznőként hogyan éled meg azt, amikor más bőrébe bújsz?

Nagyon szeretek más női karakterek bőrébe bújni.

Szélsőséges példák a nagyon erőszakos, parancsolgató, dinamikus személyiségek. Én egyáltalán nem vagyok ilyen. A gyermekeim szeretik, ha otthon viccből idézem a színpadon alakított karakterek valamelyikét, például felveszek egyfajta stílust, vagy épp felemelem a hangom, mindezt persze mókásan teszem. Most például a kislányom az új darabom szövegtanulásában segít nekem, mindketten nagyon élvezzük ezeket a perceket. Pontosan azért szeretek a színpadon különféle karakterek bőrébe bújni, mert bárki lehetek, gonosz főhősnőtől egészen a lágy hangú kisasszonyig. Ez egyfajta pszichológiai játék számomra.

Melyek eddigi életed legkedvesebb szerepei, legemlékezetesebb színpadi pillanataid? 

Mindig az erős karakterű nők. Például a Hadik című filmben Mária Terézia szerepét imádtam, de Lady Macbeth-et is. Ők uralkodó, királyi alkatú, határozott nők voltak. Általában nem vagyok ennyire temperamentumos, éppen ezért esik jól, amikor a színpadon megmutathatom a dominánsabb oldalamat is.  Zelda Fitzgerald karaktere szintén mély nyomot hagyott bennem, ő sajnos a való életben elmegyógyintézetben végezte. F. Scott Fitzgerald feleségének élete kész monodráma, amelyben minden szomorúságomat, fájdalmamat és egyben örömömet is megélhettem. A skizofréniát eljátszani hatalmas feladat volt számomra, tehát mondhatom, hogy a legemlékezetesebb pillanataim az ő karakteréhez köthetők. 

Mitől érzed magad igazán nőnek? 

Bizonyára mindenki tudja, hogy Tordai Teri az édesanyám, aki igazi díva alkatú nő, hálás vagyok, hogy mellette nőhettem fel. Sokan mondják, hogy nagyon hasonlítunk egymásra, amit én is látok, örököltem a genetikáját. Attól függetlenül, hogy sokáig szexszimbólumnak tartották, a való életben végtelenül természetes ember. Ő az a nő, akinek minden jól áll, a farmertől elkezdve a kosztümön át, egészen a melegítőig. A nőies kisugárzása mindent beragyog a mai napig. Édesanyám mozgását látom a kilencéves kislányomon is, akinek én vagyok a minta, akit mindennap lát. A mi családunkban tehát a nőiesség mindig is jelen volt, soha nem kellett tanítani.

Mit üzennél a hölgyeknek? 

Röviden annyit, hogy szeressenek nők lenni! Tudom, ez néha nagyon nehéz, hiszen sok szerepben kell helytállnunk a világban, ami nagyon megterhelő. Azzal azonban nem lehet vitatkozni, hogy nélkülünk, nők nélkül nagyon szürke lenne a világ. Ahogy mondani szokták: minden sikeres férfi mögött áll egy erős nő. Mi, nők adunk életet a gyermekeknek, alapvetően mi gondoskodunk róluk. Én pedig nem is lehetnék büszkébb semmi másra, mint hogy nő és háromgyermekes édesanya vagyok.