hegymászó Kiss Péter Erőss Zsolt eltűnt emberek túlélés
Clock icon
Cikkünk több mint egy évvel ezelőtt frissült utoljára, a benne szereplő információk elavultak lehetnek.
Erőss Zsolt és Kiss Péter május 20-án, 24 órás folyamatos mászás után hétfőn jutott fel a Nepál és India határán álló, 8586 méteres Kancsendzönga csúcsára, de sajnos nagyon úgy tűnik, hogy sohasem mesélik el legutolsó kalandjukat: a mentésükre indított serpák nem találták meg őket, ezért a mentőakciót lefújták, rádiójuk nem válaszol, s jön a monszun, ami mindent behavaz.

Kunos Gábor, a Komarnicki Gyula Természetjáró és Hegymászó Sportegyesület elnöke, a Magyar Hegy- és Sportmászó Szövetség szakreferense és a Magyar Természetjárók Szövetségének hegymászó és magashegyi szakbizottságának vezetője mesélt a hegymászás nehézségeiről és a Zsoltékat fogadó körülményekről.

Nem számíthattak arra, hogy ilyen hosszú mászás lesz

Egy csúcs támadásánál az extrém helyzetekre is felkészülnek a hegymászók, de mint látható, így is érhetik őket kellemetlen meglepetések: "Mentálisan lehet és fel is kell készülni, tehát tisztában kell vele lenni, milyen probléma adódhat, s azt azonnal meg kell tudni oldani. Nyilván megnézték korábbi expedíciók képanyagát, felvették a kapcsolatot olyan mászókkal, akik korábban jártak azon a csúcson. Amire Zsolték nem számíthattak, az az, hogy ez ilyen hosszú mászás lesz. Valami gondjuk mindenképpen támadhatott, mert nem értek fel abba a magasságba, ahonnan a többiek a csúcsot támadták, kénytelenek voltak megállni 250 méter szintkülönbséggel alattuk. Annak ellenére, hogy ez nem ötperces, hanem öt-hat órás séta, utolérték a társaságot, de valószínűleg ekkor a visszafordulókkal találkoztak már. Zsolték úgy döntöttek, hogy továbbmennek, bevállalták a nehézségeket, annak ellenére, hogy tudták, a csúcsrégióban nem lesznek rögzített fix kötelek."

Forrás: Facebook/Erőss Zsolt, MTI/Kallos Bea
Forrás: Facebook/Erőss Zsolt, MTI/Kallos Bea

Nem keresik tovább Erőss Zsoltot és Kiss Pétert

Rossz döntést hoztak - Nem kellett volna továbbindulniuk

A nem mindennapi megterhelésre a kiváló fizikai állapotban lévő hegymászók előre felkészülnek, akklimatizálódnak, de hogy ez milyen mértékben sikerül, egyéni adottságoktól függ: "Akármilyen jó hegymászó valaki, a magassághoz szoktatnia kell a szervezetét, egyre magasabbra megy, ott éjszakázik, visszavonul pihenni, utána megpróbál magasabbra menni, és így tovább. Vannak szubjektív tényezői is annak, ki hogy bírja, az oxigénfelvevő képessége mindenkinek más. A vér ilyenkor besűrűsödik a vörösvértestek elszaporodása miatt, így a létfontosságú szervekhez nem, vagy csak nehezen jut elég oxigén. A kihűlés és a kimerülés együttesen fenyegeti a hegymászókat. Azt gondolom, hogy tudni kell visszafordulni, azt mondani, hogy most állj, és ne tovább. Ugyanakkor a helyes döntés meghozatalában hátráltatja a mászókat a fáradtság, hiszen kimerülve nem tudnak megfelelően gondolkodni. Zsolték meghozták azt a rossz döntést, hogy továbbindultak."

Zsoltéknál nincsen túléléshez szükséges felszerelés

Mivel minden lépés megterhelést jelent, a csúcstámadók nemigen visznek magukkal nehéz sátrakat és más, a túléléshez szükséges felszerelést. "A csúcstámadásra senki nem visz magával sátrat, felveszi a legmelegebb ruháját, bakancsát, s ami hálózsákja van, azt otthagyja a csúcstámadó táborban a sátorban. Útközben van nála egy palack, olvaszt magának havat, de csupán könnyű hátizsák van náluk, amiben a palackon és néhány energiaszeleten kívül szinte semmi nincs, még a kamerát, amit visznek, azt is grammra megválasztják, hiszen abban a magasságban már a láb felemelése is óriási energiákat emészt fel, nemhogy a nehéz felszerelés cipelése. Természetesen ha nem csúcstámadásról van szó, akkor a mászók visznek magukkal egy könnyű sátrat vagy ponyvát, mely arra elég, hogy a szél ellen védelmet nyújtson. Baj esetén viszont nagyon kevés eszközük van a túlélésre, ha kimerültek, nem jutnak vízhez, nem tud működni a szervezetük, kiszáradnak."

A második éjszaka a halálzónában végzetes lehet

Éjszakák a halálzónában: Zsolték abban a régióban voltak, ahol huzamosabb ideig való tartózkodásra a szervezet egyszerűen nem alkalmas: "Szerintem Kiss Péter kicsúszhatott a lejtőn, ezért nem az útban van, hanem ott, amerre a gravitáció vitte. Hogy Zsolttal mi történhetett, nem tudom, azt tudom, hogy panaszkodott lefele jövet, azt mondta, nem tud menni - valószínűleg fagyási sérüléseket is szenvedhetett. A statisztikák azt mutatják, hogy egy éjszaka 8000 méter felett, szabad ég alatt elég komoly probléma, aminek túlélése a hegymászók tűrőképességétől függ, de egy második már végzetes is lehet. A szervezet lemerül, hideg van, ha nem mozog, akkor kihűl, ha meg mozog, akkor valamelyest halad - ez történt az első este -, de akkor elfárad a mászó. Ez az utolsó időszak mindent kivett belőlük, amit csak el lehet képzelni.

Ilyen magasra a mentőhelikopter sem ér fel

Mivel a serpák sem találták őket, vagy följebb vannak, vagy nem az útban. A hivatalos álláspont ilyenkor az, hogy a hegymászók eltűntek, s olyan magasságban vannak, ahová a mentőhelikopter sem ér fel. Mindenki, aki utánuk megy felkutatni őket, az életét kockáztatja, ráadásul jön a monszun, ami mindent befed majd hóval, így nem valószínű, hogy bárki elindulna a keresésükre. A rádiójuk nem válaszol: vagy lemerült, vagy nincs, aki felvegye. A mai napon Zsoltékkal együtt öt ember halt meg."

Portfóliónk minőségi tartalmat jelent minden olvasó számára. Egyedülálló elérést, országos lefedettséget és változatos megjelenési lehetőséget biztosít. Folyamatosan keressük az új irányokat és fejlődési lehetőségeket. Ez jövőnk záloga.