Képtelen vagy elszakadni az okostelefonodtól, minden rezzenésre ugrasz, és ha tíz percig nem történik semmi, légüres térbe kerülsz? Internetes hálózatra hangolt világunkban nehéz meghúzni a határt az elhivatottság és a munkaalkoholizmus között. Főleg akkor, ha a sok munka eredménye nyomán az illető gyorsan emelkedik a ranglétrán és tulajdonképpen hatékonynak, sikeresnek érzi magát.

A siker mámorító érzése azonban megszámlálhatatlanul sok önként vállalt, észrevétlen túlórával jár. A csak „lecsekkolom" kényszerével, amely észrevétlenül rabolja el a szabadidőt és írja át a legbensőségesebbnek indult programot is. A legfrissebb kutatási eredményekből az derül ki, hogy azok a munkavállalók, akik a munkaidejük után is a benti feladatokkal foglalkoznak (csekkolnak, ügyintéznek, befejeznek és számonkérnek), sikeresebbek a társaiknál, ám a túlzott internet- és mobilhasználat veszélybe sodorja a mentális egészségüket. Az Egyesült Királyság két üzleti iskolája is arra mutatott rá, hogy a cégek meglehetősen felelőtlenül, figyelmen kívül hagyják az alkalmazottak munkával kapcsolatos megszállottságát, például az éjszakai e-mail-ellenőrzést vagy a számítógép közelségének hiánya miatt érzett szorongást.
„Azok, akik arra használják a technológiát, hogy a munkaidejükön kívül is dolgozzanak, nagyon sikeresek a hivatásukban, de nagyobb egészségügyi kockázatnak vannak kitéve" – nyilatkozta a Daily Telegraph-nak dr. Cristina Quinones-Garcia, a Northampton Üzleti Iskola munkatársa.

Forrás: Thinkstock

A teljes életet átírja a technika

A kutatás másik vezető szakembere, Nada Kakabadse professzor hozzátette, hogy a munkaholisták átlépnek egy láthatatlan határt, ami az internethasználat egészséges mértékére vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy alapvetően átírja életmódjukat a technológia, például táplálkozási és alvási szokásaik is megváltoznak, amely fokozott feszültséget és elvonási tüneteket is okozhat. „Egyre több időt töltenek online, és éjjel akár háromszor is fölkelnek ellenőrizni az e-mailjeiket. Így azonban egy idő után elveszítik egészséges ítélőképességüket, és a teljesítményük romlani kezd" – ismertette a folyamatot Kakabadse.
A tudósok 516 tizennyolc és hatvanöt év közötti férfit és nőt vontak be a kutatásba, méghozzá olyanokat, akiknél nagyobb volt a függőség kialakulásának kockázata – a mintába kerültek egyike sem volt munkanélküli: mindannyian szerették a munkájukat és keményen dolgoztak. A résztvevők több mint 60 százaléka nyilatkozott úgy, hogy megszállottként használja az internetet munkacélra.

Online mami lett belőlem!

Kriszta 32 éves. Középvezető egy sikeres online marketingcégnél. Beszámolójából kiderül, hogy kifejezetten sikeres a munkájában, ám ennek ára volt. Két kisiskolás lánya például alig látta az anyukáját, de ha látszólag együtt volt a család, az sem volt valódi együttlét. „Ma már kicsit objektívebben látom az elmúlt két évet, de amíg benne pörögtem, egyszerűen nem tűnt fel, hogy baj van. Annyira nem, hogy kifejezetten ingerült voltam és dühös a páromra, aki százféle módon is a tudomásomra akarta hozni, hogy elvetettem a sulykot a munkavállalásban. Egy éve dolgoztam még csak a cégnél, gyedről mentem vissza a munkába, és meglepett a bizalom, amivel az új főnököm fogadott. Egy olyan részleg vezetését bízta rám, ami húzóerő volt a cégnél. Egyszerre éreztem örömet, elégedettséget a bizalom miatt és félelmet amiatt, hogy nem válok be, valamit elrontok. Végső soron attól féltem, hogy elveszítem a munkám, holott sikeres voltam, ráadásul az addigi keresetemhez képest extra magas fizetést kaptam. Azonban amikor rábólintottam a dologra, fogalmam sem volt arról, hogy milyen érzések lesznek majd úrrá rajtam. Észre sem vettem, mikor csúszott ki a kezemből az irányítás, és vette át életem felett a 'munka' a hatalmat. Mi történt? Semmi különös, éppencsak állandóan online voltam. Én voltam az a vezető csaj a cégnél, akit bármikor fel lehetett hívni, aki tuti, hogy tízpercenként ránézett az e-mailjeire, sőt külön alkalmazást eszközöltem a mobilomra, ami jelzett, ha aktivitást tapasztalt. Nem mulasztottam el semmit, naprakész voltam, felkészült és éber. De otthon sem engedtem el a munkát. Online mami vált belőlem. Egy mesét sem tudtam úgy végigolvasni a lányoknak, hogy ne csippant volna be a mobilom. És ma már cikinek érzem ugyan, de bizony fél szemmel ránéztem a telefonomra, hogy tudjam, mi a pálya. A kezemben vagy a zsebemben volt a telefon, ha a családdal sétáltam, moziba mentem vagy fürdettem a gyerekeimet. A legádázabb gyerekrajcsúr közepette, a rendteremtés közben is az e-mailjeimet, üzeneteimet ellenőriztem. Szex közben is 'meghallottam', ha üzenet jött, és ugyan nem szakítottam félbe a szexet, de a csippantás után már képtelen voltam a páromra, az együttlétre koncentrálni. A munkában azonban sikeres voltam, nem vitás. A párom volt az, aki a végén tényleg megelégelte a dolgot, és ugyan sokszor a szemére hánytam az előzetes viták során, hogy csak féltékeny a sikereimre, mégis ő volt az, aki észre térített. Egy ádáz balhé kellős közepén ugyanis egyszerűen elvette a telefonomat. Emlékszem, hétvége volt, tavasz. Ragyogott a Nap, a párom ki akarta vinni a lányokat a közeli erdőbe kirándulni. Húztam az orrom, feszült voltam, dolgozni akartam. Azt hiszem, azon a napon lett tele az a bizonyos pohár nála. Kikapta a kezemből a telefonomat, és azt mondta, nem adja vissza egész hétvégén. Kiabált is. Hogy nézzem meg a lányaimat. Észrevettem egyáltalán, hogy a nagyobbiknak kiesett a foga? Mikor néztem meg igazán, szívből a kisebbik gyerek rajzait? Nézzem már meg, mert a picike családrajzain vagy nem vagyok rajta, vagy ha igen, akkor fülemen a telefonnal, hátat fordítok a lányoknak. Fotókat szedett elő és az orrom elé vágta azokat. Családi fotókat, ünnepeket citált elém, amelyek szinte mindegyikén kezemben van a telefon. Sírtam, ellenálltam, és akkor ő lecsendesedett, de azt mondta, ha nem nézek szembe a dologgal, akkor elmegy. És elviszi a lányokat is. Mert a gyerekek ennél többet érdemelnek. Végigbőgtem az éjszakát, de hétfőn beteget jelentettem, és a párom segítségével kerestünk egy jó pszichológust, aki tudott segíteni.
Ma is a cégnél dolgozom, vezető beosztásban, de a héten öt napból kettőt otthon dolgozom. Kevesebb a pénz, kevesebb a felelősség, de ma már nem ragad a tenyeremhez a telefon. Bár az út keserves volt, visszakaptam az életem."

Forrás: Thinkstock

 

A munkafüggés 5 tünete

Bár nehezen érzékelhető tünetekkel jelentkezik a függés, azért ha a környezet résen van, és elég jó a kapcsolat a függő és környezete között, megfoghatók azok a pontok, ahol érdemes észbekapni, mielőtt igazán eluralkodna a munka az illető élete felett.

1. Főszerepben a feladat
A függő gondolatai folyton aktuális és jövőbeli feladatai körül forognak. Nincs semmi más, ami felkeltené az érdeklődését. Szemmel láthatóan szórakozottan fogadja azokat a híreket, eseményeket, szeretteivel megtörtént eseteket, amelyek egyéb esetben természetes módon lázba hoznának bárkit.

2. A nélkülözhetetlenség érzése
Teljesen komolyan úgy érzi, hogy munkája, személye, szerepe nélkülözhetetlen. Pánikba esik, ha bármi meggátolja feladata elvégzésében. Irreális félelemként él benne a gondolat, hogy nélküle a teljes rendszer összeomlik.

3. A család háttérbe szorul
Bár magyarázatként szolgál a jellemzően magas fizetés - ami persze jól jön a családnak -, az erre való hivatkozás nem állja meg a helyét, a függő mégis úgy véli, megéri a „csere". Jelentős, meg nem ismételhető eseményekből marad ki és marad le, rokonai, családja nem kis megrökönyödésére.

4. A család „bedolgozik"
Éppen azért, hogy a munka jelentősége még jobban domborodhasson, a beteg megpróbálja beszervezni a családtagokat a feladatokba. Hazaviszi a munkát, és házi feladatokként kiosztja azt a nagyobb gyerekek, a párja között. Így legalizálja a túlmunkát.

5. Eltitkolt túlóra
Amikor a függő érzékeli környezete rosszallását, trükkökhöz folyamodik, hogy a számára kényszeresen fontos munkákat el tudja végezni. Éjjel kilopózik alvó párja mellől és újra géphez ül, esetleg azt füllenti, hogy buliba hivatalos, de a lazulás helyett tovább gürcöl feladatai felett.